A floridai űrközpontból egy Delta II-es hordozórakéta segítségével vasárnap felbocsátották a világűrbe az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Stardust (Csillagpor) nevű kutató robotberendezését, amely hét év múlva tér vissza a Földre, gyűjtőtartályában remélhetőleg a Wild-2 nevű üstököst kísérő porfelhő bőséges anyagmintájával.

A Startdust nagyjából akkora, mint egy utcai telefonfülke, súlya nem egészen fél tonna. A fellövés után olyan, ellipszis alakú, Nap körüli pályára állt, amely 2004 januárjában érinti közvetlen közelről a szóban forgó üstökös pályáját. A Wild-2 mintegy négy és fél kilométeres átmérőjű sziklatömb, amely megfagyott gázokat és szerves molekulákat is tartalmaz. Az üstökös - ha jók voltak a számítások - olyan közel száguld majd el (óránként 22 ezer kilométeres sebességgel) a Stardust mellett, hogy az őt körülvevő gázfelhőből, illetve porszerű törmelékből nagy mennyiséget gyűjthetnek be a Stardust kollektorai. A kutató robotberendezés egyfelől a rajta elhelyezett kamera segítségével közvetíti majd ezt a "csaknem találkozást" a Földre, másfelől pedig a begyűjtött anyagmintát haza is hozza bolygónkra. Igaz, előbb további "tiszteletköröket" kell lerónia, és csak az Úr 2006. esztendejében teszi le az ejtőernyős fékező berendezés, Utah állam területén. Az üstökösök anyagának kutatása azért fontos, mert széles körben elterjedt nézet szerint a Földön is annak nyomán keletkezett az élet, hogy jeget (vagyis éltető vizet) és aminosavakat tartalmazó üstökösök csapódtak be felszínére. A Wild-2 eszményi tárgya az üstökösök tanulmányozásának, mert egészen 1974-ig (vagyis a világegyetem időléptékével mérve az egyáltalán nem távoli múltig) olyan volt a pályája, hogy kevéssé került közel a Naphoz, így nem melegedett fel túlságosan, és anyagában minden bizonnyal mintegy mélyhűtött állapotban "érhető tetten" a múló idő, illetve a Naprendszer keletkezéskori anyagösszetétele. (1974-ben a Wild-2 körről körre enyhén módosuló pályája már olyan mértékben közelítette meg a Jupitert, hogy annak hatalmas tömegvonzása jelentősen megváltoztatta az üstökös pályáját.) Hogy a Stardust pályagörbéje teljesítse a NASA kívánalmait, ahhoz mindössze egy másodperces "időablak" állt rendelkezésre vasárnap a fellövéshez. Ezt szerencsére sikerült kihasználni - nem úgy, mint az eredetileg tervezett fellövési napon, szombaton, amikor ugyancsak egy meghatározott másodpercnyi intervallumon belül kellett volna megtörténnie az indításnak, de akkor a visszaszámlálásnál gond lépett fel, és elszállt az alkalmas pillanat.
(MTI)