A pici fogak nagy jelentősége

A paleontológusok három pici fogat fedeztek fel Madagaszkár szigetén, melyek egy is termetű, jura időszaki emlősállattól származnak. Ez a lelet is igazolja, hogy néhány emlős ősünk már nagyon korán ott szaladgált a hatalmas dinoszauruszok lábai között.

Jura időszaki táj, ősi nyitva- és zárvatermőkkel.Az új lelet több mint kétszer olyan idős, mint az eddig ismert legidősebb madagaszkári emlősmaradvány. A National Geographic Society által támogatott nemzetközi együttműködés keretében a helyi szakemberen kívül a chicagói Természettudományi Múzeum, az Észak-Illinois Egyetem és a Kalifornia Egyetem munkatársai vettek részt a kutatásban. A kutatás helyszínéül azért választották Madagaszkárt, mert ez már nagyon régóta elkülönült szigetet alkot. A jura időszak óta nem volt kapcsolatban Afrikával, ezért kiváló lehetőségeket biztosít az evolúciós kutatásokhoz.
Ez a lelet képviseli a Tribosphenidáknak (más néven Theriáknak) nevezett, fejlett fogazattal rendelkező emlős csoport legkorábbi előfordulását. Ez a csoport magába foglalja a ma élő emlősállatok (erszényesek és méhlepényesek) óriási többségét. Ezek az apró, szőrös teremtmények körülbelül a háziegér nagyságát érték el, és a középső-jurában - körülbelül 165 millió évvel ezelőtt - éltek Madagaszkáron. A lelet szerint jóval korábban ott szaladgáltak az Allosaurusok és a Brachiosaurusok lábainál, mint azt a kutatók eddig gondolták.

Talán így nézhettek ki az első emlősök.A földtörténeti középkor legszembetűnőbb és ennél fogva leghíresebb szárazföldi állatai természetesen a dinoszauruszok. Sokkal kevésbé ismert az a tény, hogy az emlősök és a dinoszauruszok majdnem egyszerre léptek az evolúció színpadára és a két csoport több mint 100 millió éven keresztül élt egymás mellett. Több tényező számlájára írható az a népszerű, ám téves elképzelés, hogy az emlősök csak a dinoszauruszok kihalása után emelkedtek fel. Egyrészt a korai emlősök mindegyike meglehetősen kis termetű volt; mókus-méretű, vagy még annál is kisebb. Így ezek érthetően nem ragadják meg annyira a közvélemény képzeletét. Másrészt a földtörténeti középkor legvége kivételével, az emlősök fosszilis maradványai nagyon ritkák. Ráadásul nem valószínű, hogy ezeket az apró csontokat bárki észrevenné szabad szemmel a terepen.
A fogak ellentmondanak annak a széles körben elterjedt elméletnek, mely szerint ez az emlős csoport északról érkezett. Az új lelet inkább gondwanai, azaz déli eredetre utal. Ez ugyanis idősebb, mint bármelyik korábbi hasonló lelet az északi féltekén. A legtöbb paleontológus az északi féltekén él és dolgozik, ami valószínűleg kissé torzítja az ismereteink egyenszilárdságát. A kutatók reményei szerint hamarosan újabb madagaszkári leletekkel tudják helyreállítani a kibillent észak-déli egyensúlyt.



Ehhez hasonló fogakat azonban nem lesz egyszerű begyűjteni. Amellett, hogy a lelőhely igen távoli és elhagyatott helyen van, a most megtalált három zápfog mindegyike kisebb, mint a gombostű feje (a fenti képen látható állkapocs-részlet hossza kb. 3,5 mm). A maradványt tartalmazó mintákat több mint 3 évvel ezelőtt gyűjtötték. Sokáig azonban fogalmuk sem volt róla, hogy milyen értékes lelet van a birtokukban. A terepen vett mintákat ugyanis zsákokba rakták, és előbb teherautóval, aztán hajóval szállították haza. A chicagói Természettudományi Múzeumban a preparátorok kiiszapolták, vagyis leszitálták a mintákat, majd mikroszkóp alatt kiválogatták. A türelmes és kitartó munka mellett hihetetlen szerencse is kellett egy ilyen lelethez.

(A Kalifornia Egyetem nyomán Dulai Alfréd)

Ajánló:

Médiabemutató a Denveri Természettudományi Múzeumban. Könyvajanló, amelyben a Tribosphenidákról olvashatunk.