Április bolondjai

Az április elsejei tréfa az idők folyamán közkedvelt "sportág" lett. Bolondját járatni egy jó baráttal máskülönben súlyos illetlenség lenne, április elsején ellenben viszont mi egyebet bizonyítana, mint tréfás jókedvet.

Egyszer úgy Isten igazából hazudni anélkül, hogy büntetés járna érte - ez az áprilisi tréfálkozás lélektani háttere.

Az áprilisi beugratás következtében támadt káröröm azt a jó érzést kelti az emberben, hogy sikerült más valakit rászednie anélkül, hogy ő maga ezáltal kárt szenvedett volna - vélekedik Richard Markowsky müncheni pszichológus. Az április tréfa a hatalom és a nagyság érzését kelti a tréfacsinálóban, miközben ő maga "sértetlen marad".

A tudatos hazugságot napjaink társadalma tulajdonképpen megveti, a hazugokat elkerülik, sőt gyakran megvetéssel illetik őket - viszont másfelől az emberek állandóan mondanak valótlanságot. Egy amerikai tanulmány kimutatta például, hogy két ember, aki előzetes megbeszélés alapján találkozik és elbeszélget egymással, már az első tíz percben három-öt alkalommal hazudik.

A hazugságnak ugyanis jelentős pozitívum tartalma van - állítja Tobias Greitmeyer, a müncheni egyetem pszichológusa, és ez elsősorban április elseje vonatkozásában helytálló. Évente egy alkalommal áttörheti az ember a különben szigorúan megszabott normákat, tudatosan és büntetlenül manipulálhatja embertársát, s ráadásul ezzel még örömet is szerez magának.

Minél jobb a tréfa és minél nagyobb mértékben hiszi azt el a rászedett embertárs, annál erősebb "az általános cselekvőképesség" érzése a tréfacsinálóban.

Nem lehet pontosan megállapítani, hogy "április bolondja" hol és mikor jött először szokásba. Németországban bizonyíthatóan 1618-ban fordult elő először, más források szerint viszont 1631-ben. Alapjául állítólag a Gergely-féle naptár megreformálása szolgált. Németországban történetesen 1584-ben újév napját április elsejéről január elsejére tették át, ami sokaknál okozott keveredést. Azok a kortársak, akik azután barátoktól a régi dátum szerint április elsejére kaptak újévi meghívást, tréfára vették azt.

A régi Germániában az áprilisi tréfa a tavaszi szokások közé tartozott. A bolondot, aki beugratásnak esett áldozatul, a tél jelképének tekintették, akivel a már beköszöntött tavasz azt tehette, amit csak akart. A rómaiak az első április éjszakákat vad orgiákkal ünnepelték Vénusz istenasszony tiszteletére.

Nem szégyen az, ha valakit lóvá tesznek április elsején. Sokan már jó előre eltervezik, hogy miként szedhetnének rá lehetőleg egy jó barátot. Csak azt csapjuk be április elsején, akit kedvelünk - véli Franz-Josef Feisleder müncheni pszichológus. Sajnos, a "klasszikus áprilisi tréfa" mára csaknem teljesen kiveszett, mivel azt a kicsit is odafigyelő ember egyből felismerné.

Így aztán az áprilisi tréfák egyre különösebbek lesznek, ami - Markowsky szerint - "groteszk társadalmunkban nem is olyan nehéz dolog". Az oly sok külső ráhatásnak kitett mai ember nem is tud igazán különbséget tenni valódi és hamis között. A legképtelenebb dolgok is valóságnak tűnnek - a szenzációéhség minden korlátot ledönt ezen a téren.