A Társalgó vendége volt Horváth András űrkutató-csillagász, aki a legújabb pályaadatok alapján végleg megnyugtatta a kedélyeket, s látogatóink kérdéseinek színvonaláról is dicsérően nyilatkozott.
Tanulságos napok voltak. A 2002 NT7 felfedezését
- amely egyébként július 9-én
történt -
július
24-én jelentették be
, az "eddigi legveszélyesebb földsúroló
kisbolygó"-nak minősítve a 2 km-es szikladarabot.
A média természetesen azonnal felkapta a
témát, s ki-ki a maga ízlése és
stílusa szerint tálalta a fejleményeket.
Reméljük, hogy a hír másnapján
közölt
kisbolygó-dossziénkból
már kiderült, hogy a veszély még így
is minimális. Július 29-én közölt
cikkünkben pedig már
arról
is beszámoltunk
, hogy a pontosabb pályaadatok alapján esetleg csak
2060-ban, s nem az először említett 2019-ben
várható veszélyesebb
földközelítés.
Ha az egész ügynek bármilyen tanulsága lehet, az a következő:
- egy konkrét égitest pályájáról csak több hónapos megfigyelés után lehet komolyabb adatokat mondani;
- mindig lesz egy még közelebbi és egy még gyorsabb kisbolygó, hiszen a legtöbb potenciálisan becsapódó égitestet még nem is ismerjük;
- ezek az események talán segítenek abban, hogy a kozmikus katasztrófa lehetősége bekerüljön a köztudatba, s a közvélemény nagyobb nyomást gyakoroljon a döntéshozókra egy globális megfigyelő-hálózat és védekezési program kidolgozásának ügyében.
Nem biztos ugyanis, hogy legközelebb is fellélegezhetünk néhány hetes pályaszámítás után.