A Tisza a XIX. században - a nagy folyószabályozások kora

1998 és 2001 között négy rendkívüli méretű árvíz vonult le a Tiszán. A hatalmas károk ráirányították a figyelmet arra, hogy szükség lenne a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelésére. A Vásárhelyi-terv zovábbfejlesztése, az elmúlt évszázad legnagyobb természetalakító munkája a Tisza menténel most kezdődhet el. A WWF Magyarország által készített cikksorozatban a Vásárhelyi-terv természetvédelmi és ökológiai jelentőségét, a Tisza természeti értékeit, szabályozásának történetét ismertetjük.

A magát a korszak legnagyobb vízügyi szaktekintélyévé kinövő Vásárhelyi Pál 1846 márciusában benyújtotta A Tisza folyó általános szabályozása című tervezetét. Vásárhelyi kettős célt jelölt meg tervében: az árvizek korlátozását és a hajózhatóság biztosítását. Úgy vélte, a szabályozás sikeréhez a folyó esését kell növelni, s ezzel együtt nő majd a sík vidéken amúgy lelassult folyó sebessége is. Az esés növelésére a túlfejlett kanyarulatokat le kell vágni, ezáltal a folyó hossza megrövidül. 102 átvágást tervezett, amely a folyó hosszát 452 km-rel, azaz 37 %-kal csökkentette volna. Vásárhelyi elgondolása szerint az átvágásokkal a víz lefutása gyorsabb lesz, így idővel az árvízszintek is alacsonyabbak lesznek. (A gyakorlat később nem igazolta ezen elképzelését.) Az árvizek kordában tartására pedig kellő távolságokban elhelyezett gátak építését tartotta megvalósíthatónak.

A magyarországi folyók ártere (világoskékkel) a folyószabályozások előtt

Vásárhelyi a munkálatok megkezdése előtt tragikus hirtelenséggel meghalt, így a kormányzat a folyószabályozások nemzetközi hírű szakértőjét, az olasz Pietro Paleocapát hívták az országba. Paleocapa nézetei némileg különböztek Vásárhelyiétől, ő a folyó töltésezését javasolta. Arra a meggyőződésre jutott (egyébként tévesen), hogy az átvágások létesítése, azaz a folyó esésviszonyainak növelése nem segíti az árhullámok levonulását. Ő mindössze 15 kanyarulat-átmetszést tartott szükségesnek, igaz, ezek jóval hosszabbak voltak: 205 km folyóhosszt iktattak volna ki.

A munkálatok végül is a két terv kompromisszuma alapján indultak meg 1846. augusztus 27-én Tiszadob határában, a későbbi Széchenyi-gát építésével és a Tiszadob-Tiszaszederkény közti mesterséges meder létesítésével. A Tisza alföldi szakaszán 1879-ig végül összesen 112 átvágás készült el, amely egy "új" Tiszát eredményezett. A folyó teljes hossza 1419 km-ről 962 km-re (38 %-kal) csökkent.

Az első problémák

1853-ban és 1855-ben újabb pusztító árvizek vonultak le a Tiszán, melyek az addig megépített gátak egy részét lerombolták. Munka közben, a tapasztalatok birtokában az ármentesítés nehézségei is kiderültek. Bebizonyosodott, hogy az ártér leszűkítése töltésekkel oly mértékben megemeli az árvízszinteket, hogy a védelem nélkül maradt, korábban ármentes magaslatokon csapott ki a víz, addig soha el nem árasztott településeket veszélybe sodorva. 1863-ban ismét természeti csapás sújtotta az Alföldet. Most azonban nem a sok víz, hanem ellenkezője, az aszály okozott katasztrófát. Az éhező lakosság az ármentesítést okolta nyomorúságáért. Az aszály bebizonyította öntözési csatornahálózat építésének és az Alföld fásításának szükségességét.

1879. március 12-én megrendítő tragédia következett be: az árvíz átszakította a Szegedet védő töltést. A folyó csak mintegy fél esztendő múltán húzódott vissza a medrébe, leírhatatlan pusztulást hagyva maga után. A kormány az addigi szabályozás radikális felülvizsgálatát követelte. Az olvasó itt azt gondolhatja, hogy Vásárhelyi terve hibás koncepción alapult, ám ezt meg kell cáfolnom. A Tisza-völgyi Társulat külföldi szakértőket kért fel a vizsgálatra, akik megállapították, az addigi elgondolások helyesek voltak, vagyis csak a töltések és átvágások együttes alkalmazása az egyedüli helyes megoldás a Tisza szabályozásánál. Véleményük szerint az árvízszintek emelkedése szükségszerű és tartós folyamatnak tekinthető mindaddig, amíg az árvízvédelmi töltésrendszer a folyó teljes hosszában helyes vonalazással ki nem épül. Hangsúlyozták, hogy a sűrűn lakott településeknek különleges védelmet kell biztosítani.