John Gribbin: A tudomány története 1543-tól napjainkig

 

A történészekre hagyom annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a reneszánsz miért, mikor és hol született meg. Ha egyetlen, meghatározott időponthoz akarjuk kötni Nyugat-Európa újjászületését, akkor a legalkalmasabbnak 1453 kínálkozik, amikor a törökök elfoglalták Konstantinápolyt. Addigra a legtöbb görögül beszélő tudós - érzékelve, milyen szelek fújnak - már nyugatra vándorolt (első lépésként Itáliába), ahová természetesen feljegyzéseiket, könyvtáraikat is magukkal vitték. Ott ezeket a dokumentumokat tanulmányozni kezdték a humanisták, akiket érdekelt, miként lehetne a klasszikus irodalomban olvasható tanításokat felhasználni a civilizáció középkor előtti alapelvek szerinti újrarendezésére. Ez egyértelműen a Római Birodalom utolsó maradványának megszűnésével kapcsolja össze a modern Európa felemelkedését.

Legalább ilyen fontos tényező volt azonban - amint azt sokan hangsúlyozzák - Európa elnéptelenedése a XIV. században a pestisjárványok következtében. Ezek nyomán a túlélők megkérdőjelezték az egész társadalom alapjait, miközben a munkaerő drágábbá vált, ami ösztönzőleg hatott az emberi munkaerőt helyettesítő eszközök kifejlesztésére. Ezzel azonban még mindig nem teljes a kép. Johann Gutenberg a XV. század közepén feltalálta az ólomból történő betűszedést, aminek nyilvánvaló hatása volt a tudomány fejlődésére. Egy másik műszaki újdonság, az óceánokat átszelni képes vitorlás hajók kifejlesztése, és az ezeknek köszönhető felfedezések ugyancsak hozzájárultak a társadalom átalakulásához.

A reneszánsz végét még nehezebb meghatározni, mint a kezdetét - akár azt is kijelenthetjük, hogy még ma is tart. Kényelmes, kerek időpont 1700, mai szemmel nézve azonban pontosabb adatnak tűnik az 1687. év, amikor Isaac Newton kiadta legjelentősebb művét, a Philosophic Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapelvei) című könyvét, amelynek nyomán - Alexander Pope szavaival - "mindenre fény derült".

Hangsúlyozni szeretném, hogy a tudományos forradalom nem elszigetelten következett be, és természetesen nem ez volt a változások hajtóereje, bár a tudomány (a technológiára és egész világképünkre gyakorolt hatása folytán) sok szempontból a nyugati civilizáció fejlődésének motorját jelentette. Szeretném megmutatni, miként fejlődött a tudomány, könyvem terjedelme azonban nem teszi lehetővé a teljes történelmi háttér felvázolását, mint ahogy a legtöbb történelemkönyvben is csak kevés hely jut a természettudomány történetének ismertetésére. Ugyancsak nem engedik a terjedelmi korlátok, hogy az előforduló tudományos kérdéseket részletesen bemutassam. Ha az olvasó részletesebben kíváncsi az olyan kulcsfontosságú témakörökre, mint például a kvantummechanika, a természetes kiválasztódás révén megvalósuló evolúció, vagy a lemeztektonika, akkor ezeknek más könyvekben kell utánanéznie (többek közt az enyémekben).

Szükségszerűen nem lehet teljes a bemutatott események köre sem, ezért a válogatás bizonyos mértékig szubjektív. Célom azonban az volt, hogy érzékeltessem a tudomány fejlődésének lendületes ívét, attól a felismeréstől kezdve, mely szerint nem a Föld áll a Világegyetem középpontjában, és hogy az emberek nem egyebek, mint "csupán" állatok, egészen az Ősrobbanás elméletéig és a emberi géntérkép elkészítéséig. Mindez a fejlődés alig több mint 450 év alatt játszódott le.

New Guide to Science (Új útikalauz a tudományhoz) című könyvében (amely nagyon különbözik mindattól, amit én magam valaha is írni reméltem) Isaac Asimov ekként fejti ki, miért fontos, hogy a természettudománnyal nem foglalkozó emberek számára megpróbáljuk elmagyarázni a tudomány történetét:

"Senki sem érezheti magát otthon a modern világban, és nem ítélheti meg a felbukkanó problémák természetét - és a problémák lehetséges megoldásait - hacsak nem járatos bizonyos mértékig abban, amivel a természettudomány foglalkozik. Továbbá, a természettudomány csodálatos világába nyert bepillantás hatalmas esztétikai élményt is nyújt, az ifjúságnak ösztönzést ad, beteljesíti a tudásvágyunkat, és lehetővé teszi, hogy mélyebben megértsük az emberi szellem csodálatos lehetőségeit és eredményeit."

Ez egy igen találó összefoglalás. A természettudomány az emberi szellem egyik legnagyobb (de nyugodtan akár azt is kijelenthetjük, hogy a legnagyobb) vívmánya. A történetet még figyelemreméltóbbá teszi az a körülmény, hogy az előrehaladást valójában átlagos képességű emberek érték el, lépésről lépésre haladva, miközben elődeik munkájára támaszkodtak. Könyvünk szinte bármely olvasója elérhette volna az itt leírt felfedezések bármelyikét, ha a megfelelő időben a megfelelő helyen tartózkodott volna. És minthogy a tudomány fejlődése semmiképpen nem áll meg, Önök közül néhányan a történet következő fejezetének még részesei lehetnek.