Közös fellépés a dohányzás ellen

A világon évente mintegy négymillió ember hal meg idő előtt, valamely dohányzással összefüggő betegség miatt. Ha a dohányzás továbbra is rohamosan terjed a fejlődő országokban, 2020-ban már évi tízmillió embert veszíthetünk el. E szenvedélybetegség átlagosan nyolc évvel rövidíti meg a dohányzók életét.

A dohányzás a leggyakoribb oka a krónikus obstruktív tüdőbetegségnek (COPD), amelyet a légúti áramlás csaknem teljesen visszafordíthatatlan akadályozottsága jellemez. A dohányosok 15-20 százaléka biztosan ebben a betegségben fog szenvedni valamikor élete során. Megbízható előrejelzések szerint 2020-ra ez a betegség a harmadik helyen áll majd a halálokok között.

A betegség okáról és kialakulásának pontos mechanizmusáról keveset tudunk. A dohányzás egyértelműen felelőssé tehető, azonban a dohányosok csupán egyötöde szenved COPD-ben. A dohányzás a COPD-s betegek 90 százalékának kórtörténetében kimutatható. Az egyetlen hatékony megelőzési lehetőség a dohányzás elhagyása, és egyúttal ez az egyetlen olyan kezelési mód is, amely képes lassítani, esetleg megállítani a légzésfunkció folyamatos romlását. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló terápiás eszköztár (hörgtágítók, gyulladáscsökkentők stb.) segítségével képesek vagyunk a tüneteket enyhíteni, az életminőséget javítani, a kiújulások számát csökkenteni, de néhány ritka kivételtől eltekintve nem tudjuk lassítani a betegség romlását vagy meghosszabbítani a várható élettartamot.

Az idült hörghurut a légutak megbetegedése, amely elsősorban a dohányzás útján tartósan és rendszeresen bejutó károsító anyagok hatására kialakuló gyulladás következménye. A cigarettafüstben található kémiai anyagok (elsősorban az ammónia, a ciánhidrogén, az aldehidek, a nitrogén-dioxid, az akrolein) különböző mechanizmusok révén okozzák a légutak és a tüdőszövet károsodását. A gyulladás hatására a légúti nyálkahártya megduzzad, megnő a mirigysejtek száma, és az általuk termelt légúti váladék mennyisége is, amely a normálishoz képest sűrűbbé, tapadósabbá, nehezebben kiüríthetővé válik.

A károsító anyagok görcsös összehúzódásra ingerlik a nyálkahártya alatti hörgőfali simaizomréteget, és ezek a reakciók együttesen a hörgőátmérő jelentős szűküléséhez, illetve a hörgők csatornáinak elzáródásához, azaz a betegség nevében is megjelenő obstrukcióhoz vezetnek. A nyálkahártya hámsejtjeinek felszínén található csillószőröcskék megbénulnak, majd elpusztulnak, így jelentősen romlik a tüdő öntisztulása. Az emiatt felszaporodó nyáktömeg kiváló táptalajt nyújt különböző baktériumok, vírusok megtapadásához és szaporodásához, ami tovább súlyosbíthatja a már meglévő gyulladást.

A légutak beszűkülésének legfontosabb következménye, hogy a levegő kiáramlása akadályozottá válik, a levegő bennreked, ami miatt a tüdő fokozatosan felfúvódik. Megjelennek a leggyakoribb következményes tünetek: a köhögés, a fokozott mennyiségű köpetürítés, a kezdetben terhelésre, majd nyugalomban is fellépő nehézlégzés.

A tüdőtágulat (emphysema) a léghólyagocskák falának, illetve a falhoz horgonyláncszerűen kapcsolódó rugalmas rostok pusztulásának következménye. Kialakulása és romlása ellen a leghatékonyabb megoldás a dohányzás teljes elhagyása. Ennek hiányában a legkorszerűbb gyógyszerek sem képesek tartósan és kielégítően uralni romlását.

Nem bizonyított, hogy a dohányfüstben lévő kémiai anyagok bármelyike oki tényező lenne az asztma kialakulásában. Az viszont igazolódott, hogy szerepe van a betegség progressziójában és a rohamok gyakoriságában. Dohányos szülők passzívan dohányzó gyermekeinél észleltek összefüggést a dohányfüst-expozíció és a panaszok között. Az is beigazolódott, hogy az asztma kezelésében használt egyes gyógyszerek hatását negatívan befolyásolja a dohányzás. Találtak összefüggést a dohányzás és a tüdőgyulladás kialakulásának gyakorisága között is. 250 000 amerikai veterán követéses epidemiológiai vizsgálata igazolta, hogy a tüdőgyulladás okozta halálozás 1,8-szeresére nőtt a dohányosok körében.

Egyéb kórképek

A dohányzás szerepet játszik egyéb kórok kialakulásában is. Ilyen például a Crohn-betegség. Epidemiológiai megfigyelések alapján a felnőtt Crohn-betegek több mint a fele dohányzik. Egy dohányosnak 50 százalékkal nagyobb az esélye, hogy megkapja ezt a betegséget, míg a húszas éveikben járó nőknek egyesek szerint négyszer, mások szerint tízszer nagyobb az esélyük ugyanerre.