Rendszerváltás az új EU-tagállamokban

2004. május 1-én nyolc olyan állam csatlakozott az Európai Unióhoz, amely a vasfüggöny leomlása előtt a keleti tömbhöz tartozott. Cikkünkben bemutatjuk, milyen gazdasági és politikai változások jellemezték leginkább ezeket az országokat a rendszerváltás közben a 80-as, 90-es évek fordulóján.

1985-ben a Szovjet Kommunista Párt főtitkárának választotta Mihail Gorbacsovot, a párt egyik reformista tagját. Az új főtitkár még beiktatásának évében meghirdette a gazdasági (peresztrojka) és a társadalmi (glasznoszty) változásokat, más szóval a "nyitást", ami az összes szovjet befolyás alatt élő országban éreztette hatását; Közép-Európában és a Baltikumban egészen a szocialista rendszerek felbomlásához vezettek, és rendszerváltást idéztek elő. "A rendszerváltás politikailag azt jelentette, hogy az egypártrendszerű diktatórikus rendszer helyébe a többpártrendszerű demokrácia lép, gazdaságilag pedig azt, hogy az állami tulajdon dominanciájára épülő államszocialista rendszert felváltja a magántulajdonra épülő piacgazdaság, a kapitalizmus." (Bozóki András)

A függetlenedő államok többsége azonnal közelíteni kezdett az Európai Unióhoz és nyolcan közülük - Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Észtország, Lettország és Litvánia - 2004-ben tagországgá váltak. (A másik két csatlakozó tagállam, Málta és Ciprus esetét most nem tárgyaljuk, és Magyarországra sem térünk ki.) A ma már uniós országok hasonló, mégis más-más problémákkal néztek szembe, amikor 1989-90 táján kivívták (külső) szuverenitásukat.

A cikk további része a Mindentudás Egyeteme oldalán.