Kompromisszumos megállapodás született a Föld jövőjéről

Vágólapra másolva!
A december 3. és 14. között Balin megrendezett ENSZ klímakonferencia fő célja a Bali Útiterv meghatározása volt, vagyis annak írásba foglalása, hogy miként tárgyaljanak a Kiotói Jegyzőkönyvben foglalt 2012-ig érvényes, üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátás-csökkentési kötelezettségeket követő új vállalásokat tartalmazó nemzetközi megállapodásról. Ezúttal már nem számított vitakérdésnek a globális felmelegedés ténye, és még a korábban igen elutasító Egyesült Államok is jelezte, hogy szükségesnek találja a kibocsátás-csökkentést is magában foglaló nemzetközi megállapodás kidolgozását. A magyar tárgyaló delegáció egyik tagját, Dr. Faragó Tibort, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Stratégiai Főosztályának vezetőjét a helyszínen értük el telefonon.
Vágólapra másolva!

Határozott fejlődők

A fejlődő országok közül többen is nagyon merev, határozott állásponttal érkeztek a klímacsúcsra. Az IPCC negyedik jelentésének legfőbb értékeléseit India és Kína is elfogadta, de azt elutasította, hogy bármilyen kibocsátás-szabályozási kötelezettséget vállaljanak. Ez leginkább azért okozott feszültséget, mert az EU ezen a téren igen szilárd álláspontot képviselve tulajdonképpen a jelentés legalapvetőbb következtetéseit szerette volna viszontlátni a konferencia záródokumentumában, azt is beleértve, hogy a gyors gazdasági növekedésű fejlődő országok kötelezően vállalják majd: további gazdasági növekedésük már nem jár együtt a kibocsátások hasonló ütemű növekedésével.

Később India kijelentette, hogy nem akar új éghajlatvédelmi megállapodást a Kiotói Jegyzőkönyv helyett. Kapil Szibal, az indiai kormány tudomány és technológia ügyeivel foglalkozó minisztere közölte, hogy inkább határozzák meg kötelezően az egész világon az üvegházhatást okozó gázok egy főre jutó kibocsátásának határértékét. Azzal érvelt, hogy míg India egy főre jutó üvegházgáz-kibocsátása évi 1 tonna, addig minden egyes amerikaira 20 tonna jut. Szibal azt is mondta, hogy a fejlődő országoknak átfogó pénzügyi segítségre van szükségük az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodáshoz, mint ahogy ahhoz is, hogy az alkalmazott technológiákat már a lehetőség szerint a leginkább környezetkímélő gazdasági fejlődéshez igazítsák.

Dr. Faragó Tibor némiképp érthetőnek találja az indiai álláspontot:

"Több fejlődő országban nagyon gyors a gazdasági növekedés, és ez ott is főként fosszilis energiára épül (lásd Kína, India), ezáltal a kibocsátásaik is nagyon gyorsan nőnek. Nekik eddig nem kellett csökkentést vállalniuk, hiszen ők is a fejlett országokéhoz hasonló szintre akarják fejleszteni a gazdaságukat és az életszínvonalukat, és ezt a törekvést senkinek nincs joga kifogásolni. Az EU "csak" azt kéri tőlük, hogy ez a gazdasági növekedés a lehető legkisebb kibocsátás-növekedéssel járjon. Kína például azt mondja erre, hogy akkor tud hatékonyan gazdaságot fejleszteni környezetkímélő módon, ha ahhoz anyagi és technológiai segítséget kap. Az egyik kérdés tehát az (ami szintén a tárgyalási mandátum része), hogy hajlandók-e a fejlett országok anyagiakban és technológiai segítségben hozzájárulni ahhoz, hogy a fejlődők elkerüljék az ő korábbi, erősen környezetterhelő fejlődési irányukat.

A klíma- és általában környezetbarát technológiák elterjedésének érdekében többek között az EU-tagállamok, több, már meglévő alapból segítik a fejlődő országokat, az Egyesült Államok pedig bejelentette (a bali konferencia első hetében), hogy fél millió dollár kezdőtőkével hasonló támogatási rendszert létesít. Beszélgettem Balin Szaud Arábia delegátusával, ők - azzal együtt, hogy ellene vannak minden, a kőolajra épülő gazdasági növekedést veszélyeztető környezeti megállapodásnak - hatalmas alapot kezdtek létrehozni a kőolaj környezetbarátabb felhasználására. Ez azt mutatja, hogy ezek az olajkirályságok is kezdik megérteni, hogy a technológiában áttörésre van szükség" - ismertette dr. Faragó Tibor.

Költséges alkalmazkodás

A Bali klímacsúcs része volt az alkalmazkodással kapcsolatos, illetve a korábban létrehozott Adaptációs Pénzügyi Alap hatékonyságát célzó megegyezéseknek is, amelyek a jövőben szerves részét fogják képezni a globális klímapolitikai tárgyalásoknak, hiszen már vannak elkerülhetetlennek látszó változások bolygónk éghajlatában, s ezért fel kell készülni az ezekhez való alkalmazkodásra (például a tengerparti alacsonyan fekvő településeket, a korallszigeteket várhatóan elöntő tengerszint-emelkedésre, vagy egyes, mérsékelt övi területek elsivatagosodására).

A klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás régiónként nagyon eltérő, és sok pénzbe kerül. A fejlett országok már készülnek erre: az EU-nak is van saját adaptációs megközelítése, Magyarországon pedig a VAHAVA program foglalkozott ennek tudományos megalapozásával. Újfent felvetődik a kérdés, hogy az ipari országok mekkora segítséget tudnak nyújtani a harmadik világ országainak az alkalmazkodáshoz. "A kérdés az, hogy miután eddig alapvetően a fejlett országok okozták e globális probléma kialakulását, éreznek-e magukban felelősséget arra, hogy támogassák a fejlődő országokat abban, hogy megfelelően fel tudjanak készülni a változásokra. Ebben a kérdésben nagyobb volt az egyetértés Balin. Az Adaptációs Alapot már évekkel ezelőtt létrehozták, viszont nagyon kevés pénz van benne, így nem kérdés, hogy meg kell erősíteni. Balin azon vitatkoztak, hogy milyen mértékben és módon kell ezt tenni, de megszületett a megegyezés arról, hogy erre szükség van és az elkövetkezendő két évben is tárgyalni kell erről" - mondta el dr. Faragó Tibor.

A magyar álláspont

Magyarországot ötfős delegáció élén Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszter képviselte a klímacsúcson. A miniszter az uniós tagállamokkal megegyező véleményt képviselt Balin, konzultációkat folytatott EU-miniszterekkel és más országok képviselőivel, valamint külön találkozott az IPCC elnökével. Az EU-tagállamok környezetvédelmi miniszterei korábban abban állapodtak meg, hogy 2020-ig legalább 20 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest, illetve hajlandóak akár 30 százalékos csökkentésre is, amennyiben a többi fejlett ország is tesz hasonló mértékű vállalást, valamint a fejlődő államok is hajlandóak lehetőségeiknek megfelelő kötelezettségek vállalására.

Forrás: EPA

A WWF aktivistái demonstrálnak a konferencia helyszínéhez közel

Ennek jegyében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium előkészíti az éghajlatváltozással kapcsolatos hazai stratégiát, továbbá 2008-ban kampányt indít, amelyben arról is szeretnék tájékoztatni az embereket, hogy odafigyeléssel mindenki sokkal többet tehet az élhetőbb és kiegyensúlyozottabb világért, a környezet védelméért. A tárca célja felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy ne csak globális szinten tekintsen az éghajlatváltozás fontosságára; gondoljunk saját környezetünkre, amelyet ugyanúgy sújthatnak majd a klímaváltozásból származó következmények. A jövő évi klímakampányt is nagyban segítheti az, hogy Fodor Gábor Magyarországot javasolta az IPCC 2008. tavaszi ülésének helyszínéül.

A miniszter szerint hazánk jó irányba halad a kibocsátás-csökkentés terén. Ezt alátámasztja az az Indonéziában tartott konferenciával egy időben nyilvánosságra került lista, amely szerint hazánk hatodik helyen áll az éghajlatvédelem érdekében tett lépések tekintetében, megelőzve ezzel a tavaly még dobogós Nagy-Britanniát és Dániát. A listát a német Globalwatch és a Climate Action Network Europe készítette, a Föld összes széndioxid-kibocsátásának 90 százalékáért felelős 56 fejlett és fejlődő ország 2008-ra érvényes éghajlatvédelmi mutatószámai alapján.

A Balin rendezett klímacsúcshoz hasonló tárgyalás 2008 végén a lengyelországi Poznanban, 2009 végén pedig Dániában lesz.