Lehet-e élet a Marson 2008-ban?

Talán a Földhöz hasonlóan a Marson is megszületett az élet, sőt az sem zárható ki, hogy az ősi marsi mikrobák gyarmatosították saját bolygónkat is. A Phoenix-űrszonda 2008. május 25-én kezdődő küldetése közelebb vihet minket a nagy kérdés megválaszolásához: van-e, illetve lehet(ett)-e élet a Marson? Lehetséges élőhelyek és élőlények a legújabb kutatások fényében. 

A Viking-űrszondák biológia kísérletei és ezek újraértékelése

1976-77-ben a Viking-űrszondák leszállóegységei olyan kísérleteket végeztek a Marson, amelyek célja az élet jelenlétének kimutatása volt. A három kísérletsorozatban a felszíni rétegből vett mintákat vizsgálták különféle módszerekkel, feltételezve, hogy az esetleges marsi élőlények anyagcseréjének fontos eleme a légköri szén-dioxid. A kísérletek lényegi eleme az volt, hogy radioaktív követési eljárással kimutathatóvá váljék a feltételezett marsi élőlények szervezetébe beépülő, illetve általuk kibocsátott szén.

A három kísérlet közül kettő nem tudta megerősíteni a marsi élet jelenlétét anyagcserére utaló folyamat detektálásával, ráadásul a szervesanyag-keresés (negyedik kísérlet) is negatív eredményt hozott - annak ellenére, hogy legalább a becsapódó meteoritok által szállított szerves anyagokat feltételezhetünk a Marson. Az egyik kísérletben azonban gázfejlődést érzékeltek, amikor a mintát vízzel hozták kapcsolatba, ami biogén tevékenység eredménye is lehet, de élet nélküli kémiai folyamatokkal is magyarázható.

Vékony, vízből álló fagyréteg a Viking-2 leszállóhelyén egy téli napon (NASA, JPL)

A marsi regolit anyaga erősen oxidáltnak bizonyult, bár magát az oxidálószert nem azonosították. Újabb eredmények szerint (2000. szeptember) az erős UV-sugárzás hatására ún. szuperoxidok alakulnak ki, amelyek erős oxidálószerek, s elbontják az esetleges szerves molekulákat, bár ezek kialakulásában a porördögök is közreműködhetnek.

Az utóbbi években felmerült az igény a Viking-kísérletek újraértékelésére. Ennek fő oka, hogy azóta jóval többet tudunk magáról az életről. Emellett az akkori műszerek érzékenységét úgy volt kalibrálták, hogy feltételezték: a felszíni rétegben hemzsegnek a szerves anyagok. Lehetséges tehát, hogy precízebb mérési eljárással más eredményre jutnánk. A Phoenix kémiai elemzései ilyen szempontból is nagyon jelentősek lehetnek.