Vágólapra másolva!
Könnyen lehet, hogy a modern ember által használt hajítófegyverek nagyban hozzájárultak a Neander-völgyi ember kihalásához mintegy 30 ezer évvel ezelőtt. Olyan, erre utaló torzulásokat fedeztek föl ugyanis őseink csontozatában, amelyek a Neander-völgyinél nem figyelhetők meg.
Vágólapra másolva!

Jill Rhodes, a pennsylvaniai Bryn Mawr College antropológusa munkatársaival ősi modern emberek (Homo sapiens) felkarcsontjainak elváltozásait vizsgálták, hogy meghatározzák, mikor terjedt el a hajítófegyverek használata. Az orvosok által rég ismert tény ugyanis, hogy a profi kézilabda vagy baseball játékosok anatómiáján nyomot hagynak a gyerekkortól gyakorolt fej fölötti dobások: kissé elcsavarodik a kar felkarcsontjának felső, váll felőli vége. Ez a módosulás kizárólag a dobókaron figyelhető meg. Az antropológusok hasonló nyomokat, pontosabban a két kar közti különbséget kerestek a maradványokon, hogy megállapítsák, használt-e rendszeresen hajítófegyvert ősünk vagy esetleg a Neander-völgyi ember.

A középső paleolitikum (őskőkor) időszakában, 28-26 ezer évvel ezelőtt élt európai férfiaktól származó maradványokon meg is találták ezeket a jeleket, olyan emberekén, akik egyidőben éltek az utolsó Neander-völgyiekkel. Mindkét karjukon észleltek a rendszeres, megerőltető dobásból eredő torzulást, ami a jobb oldali felkarcsonton erőteljesebben látszott, míg a vizsgált Neander-völgyi-karcsontokon nem találtak efféle módosulást.

A hajítófegyverek használatáról 20 ezer évvel ezelőtti dárdamaradványok árulkodnak először egyértelműen - nyilatkozta Steve Churchill, a Duke Egyetem munkatársa, a kutatás résztvevője. Igaz, már 100 ezer éves élesített kőmaradványok is emlékeztetnek a későbbi dárdák és nyilak kőből készült hegyeire, s mivel ezek még abból az időből valók, mielőtt a Homo sapiens átlépte volna Afrika határait, egyes antropológusok arra következtetnek, hogy a hajítófegyverek használata Afrikából származik. Mások, köztük Erik Trinkaus, a Washingtoni Egyetem paleoantropológusa kétli, hogy a hajítófegyverek jelentős szerepet kaptak volna őseink életében a Neander-völgyiek kihalása előtti időszakban. Akkoriban minden bizonnyal lezajlott valamiféle változás a vadászati módszerekben, de ez inkább az eszközök használatának elterjedtségét, gyakoriságát illeti. A modern ember talán a feje fölött pörgetve hajította el a megfelelő formára faragott köveket, ám a dárda csak később vált általánosan elterjedt vadászeszközzé, azután, hogy a Neander-völgyiek kihaltak - magyarázza Trinkaus, a Neander-völgyiek kutatásának elismert szakértője.

Két külön faj

A ma élő összes ember ugyanazon fajhoz (Homo sapiens sapiens, modern ember) tartozik. A Neander-völgyi embert (amelyet régebben "ősemberként" vagy "unokatestvéreinkként" említettek) a szakemberek többsége már nem a Homo sapiens egyik kihalt csoportjaként, hanem önálló fajként tekinti (Homo neanderthalensis). A Neander-völgyiek néhány százezer évvel ezelőtt éltek Európa-szerte és Nyugat-Ázsiában, de mintegy 30 ezer éve kihaltak. Noha az ősmaradványok és a régészeti leletek alapján meglehetősen sokat tudunk a fiziológiájukról és a társadalmi életükről, hirtelen eltűnésük a mai napig rejtély.


Más jelek alapján a modern ember vagy egyes csoportjai mindenestre bizonyosan használtak dárdákat a Neander-völgyiek idején, ennek kétségbevonhatatlan bizonyítéka az a Neander-völgyi bordacsontmaradvány, amely dárdahegy okozta sérülések nyomait őrzi. A hajítófegyverek alkalmazása jelentős előnyt adhatott őseinknek a harcokban.