Ésszel járom be a Naprendszert!

A Magyar Földrajzi Társaság ismeretterjesztő magazinja, A Földgömb novemberi Naprendszer-különszámában hazai bolygókutató szakemberek mutatják be a planetológia legújabb eredményeit, látványos űrfelvételekkel illusztrálva. Napjaink űrszondáinak felvételei és terepi mérései olyan részletgazdagok, hogy a távoli világokat földtudományi módszerekkel is vizsgálhatják a kutatók. Hamarosan időszerűvé válik tehát a folyóirat Vámbéry Ármintól származó, 19. századi jelmondatának - "Ésszel járom be a Földet" - fiatalítása, valahogy így: "Ésszel járom be a Naprendszert!"

Kuiper-övezetbeli objektumok és az Oort-felhő

A Naprendszer legkülső tartományainak kutatása sok akadályba ütközik, főként a rendkívüli távolság, valamint az itt található égitestek kis mérete és halványsága miatt. Napjainkra kb. 1000 darab nagyobb méretű testet fedeztünk fel a Neptunusz pályáján kívül bolygórendszerünk központi síkjában, az apróbbak száma pedig akár a 100 milliót is elérheti.

Ezek a fagyos bolygókezdemények főként jegekből és csak kisebb arányban kőzetanyagból épülnek fel, s időnként egy-egy ilyen test elindul a Naprendszer belseje felé, ahol anyaga olvadni és párologni kezd, vagyis üstökösként folytatja "pályafutását"

A Kuiper-övezeten kívül is léteznek apró égitestek, amelyek gömbszimmetrikusan helyezkednek el a Nap körül, kiterjedt burkot alkotva. Az itt található jeges anyagcsomók milliárdjainak összessége az Oort-felhő, amely tulajdonképpen Naprendszerünk határterülete. Külső pereme kb. 1 fényév távolságban húzódik, ahol a Nap gravitációs tere már elenyészik.

Az Oort-felhő égitestjei rendkívül lassan haladnak csillagunk körül, egy keringésük akár több tízmillió évig is tarthat. Ám nagyon ritkán, valamilyen zavaró hatásra innen is indulhatnak jeges testek a Nap felé, amelynek közelébe érve hosszú periódusú üstökössé válnak, s ezt követően akár ki is dobódhatnak bolygórendszerünkből.