Ida mégsem volt emberős

2009.10.22. 8:15

Ez év májusában mutattak be az Egyesült Államokban a nagyközönségnek egy szenzációsnak kikiáltott fosszíliát. A lelet egy 47 millió éves, makiszerű élőlény csodálatos állapotban megőrződött maradványa. A kutatók akkor úgy vélték, hogy ebből az állatcsoportból indult az a leszármazási vonal, amelyből a ma élő majmok, emberszabású majmok és az emberfélék is kifejlődtek. A Nature legújabb számában megjelent cikk szerint azonban ez a fejlődési vonal zsákutcába torkollott.

Az Ida névre keresztelt állat fosszíliáját az ősmaradványairól híres németországi Darmstadt melletti Messel-bányában találták még az 1980-as években. Eddig azonban tudományosan nem tanulmányozhatták, mert az idő nagy részében magángyűjteményben volt.

A fosszília vizsgálatát Jorn Hurum, az oslói Természettudományi Múzeum kutatója vezette. A kutatócsoport eredményei a PloS ONE nyílt hozzáférésű internetes folyóiratban láttak napvilágot. Az állat szerintük az orrtükrösök (Strepsirrhini) és az orrtükör nélküliek (Haplorrhini, amely az ember leszármazási vonala) közti átmenetet képviseli, vagyis a kutatók szerint körülbelül itt különült el a főemlősök evolúciójában az a leszármazási vonal, amelyből a ma élő majmok, emberszabású majmok és az emberfélék is kifejlődtek.

A nőstény állat körülbelül 47 millió éve, a földtörténet eocén korában élt, amely kulcsfontosságú a korai emlősök fejlődésében. Első ránézésre Ida egy makira hasonlít, de hiányoznak róla olyan makikra jellemző primitív tulajdonságok, amilyen az úgynevezett "fogfésű" (az alsó metszőfogak és szemfogak összetömörülnek, megnyúltak és előrefelé állnak), valamint a kurkászásra használt különleges karom.

A kutatócsoport ezek alapján azt a következtetést vonta le, hogy az állat nem egyszerűen egy maki, hanem egy új nemzetség új faja a Cercamoniinae alcsaládban, és Darwin tiszteletére a Darwinius masillae nevet kapta.

Rokon vagy nem rokon?

Számos paleoantropológus már a lelet bemutatásának idején hangot adott kételyeinek, és nem sokkal később egy új lelet már meg is ingatta Ida státuszát. Most egy újabb csontváz került elő, egy Egyiptomból származó fiatal rokoné, amely azt mutatja, hogy Ida hasonlósága az emberszabású majmok és emberfélék vonalához csupán felületes.

A kutatók az Afradapis longicristatus nevet adták az újonnan felfedezett főemlősnek. A név arra utal, hogy az állat az ősi főemlősök egy kihalt csoportjának, az adapidáknak (Adapiformes) volt a tagja. Ugyanebbe a csoportba tartozik Ida is. Néhány kutató régóta kardoskodik amellett, hogy az adapidák nem a makik és lajhármakik, hanem az anthropoidák - azaz a fejlettebb főemlősök, köztük a majmok, az emberszabású majmok és az emberek - ősi rokonai lehettek. Az elmúlt 20 év folyamán Afrikában és Ázsiában talált új fosszíliák azonban jobb jelölteknek bizonyultak a "legősibb anthropoidák" címre. A Darwinius masillae bámulatra méltóan teljes csontvázán fölfedezett anthropoid tulajdonságok azonban arra ösztönözték a leletet vizsgáló kutatókat, hogy felélesszék a nézetet, mely szerint Ida, és ebből következően az adapidák közvetlen ősei az anthropoidáknak.

Amennyiben azonban Ida valóban egy hiányzó láncszem lenne a korai főemlősök és köztünk, akkor az Afradapisnak - amely 10 millió évvel Ida után jelent meg - ugyanazokkal a jellegzetességekkel kellene rendelkeznie, amelyekkel a legkorábbi nem vitatott anthropoidáknak, amelyek nagyjából ugyanabban az időben és ugyanazon a helyen éltek. Ez azonban nincs így, állítja egy kutatócsoport.

A közös jellegzetességek a konvergens evolúció eredményei

Erik Seiffert a Stony Brook Egyetemről és Elwyn Simons a durhami Duke Egyetemről munkatársaikkal 2001-ben az egyiptomi Fayum-sivatagban ástak ki Afradapis maradványokat. Számos egyedtől származó több mint 100, körülbelül 37 millió éves fogat és állkapcsot vizsgáltak meg. 360 morfológia bélyeget hasonlítottak össze 117 élő és kihalt főemlősnél: ez a kihalt főemlősök eddigi legátfogóbb elemzése.

E. R. Seiffert

Zsákutca? Az Afradapis fölfedezése arra utal, hogy Ida (Darwinius) nem áll kapcsolatban a modern emberekkel

Amikor Idát és az Afradapist vetették össze a többi főemlőssel, Seiffert és munkatársai azt tapasztalták, hogy az adapidák valóban osztoznak bizonyos jellemzőkön az anthropoidákkal, amilyen például a harmadik felső és alsó előzápfog hiánya. De ezek a jellegzetességek többször is kifejlődtek az evolúció folyamán, ezért ezek az úgynevezett konvergens evolúció (amikor ugyanazok a tulajdonságok egymástól függetlenül többször is kialakulnak az evolúció folyamán) eredményei, nem a közös ős bizonyítéka, állítják a szerzők a Nature legújabb számában megjelent cikkükben.

A vita még nincs lezárva

Az Idát vizsgáló egyik tudós azonban azt nyilatkozta, hogy Ida és az Afradapis sokkal inkább ahhoz a csoporthoz hasonlít, amelyből az anthropoidák kiemelkedtek, mint ahhoz, amelyből a makik és a lajhármakik. Philip Gingerich, az Ann Arbor-i Michigan Egyetem paleontológusa szerint túl sok a hasonlóság ahhoz, hogy mindez csupán a konvergens evolúció eredménye legyen.

Más kutatók azonban azt mondják, hogy az új elemzés meggyőzően mutatja, miszerint az adapidák, Idát is beleértve, nem közvetlen őseink. Szerintük az adapidák sosem voltak jó választások a fejlettebb főemlősök rokonainak, és az adatok szaporodásával ez egyre nyilvánvalóbbá vált. K. Chris Beard, a pittsburgh-i Carnegie Természettudományi Múzeum paleontológusa szerint az adapidák körüli vita már rég elült volna, ha nem Idáért folytatnák.

Az adapidák

Az adapidák 55-34 millió éve az egész Földön elterjedtek. Ida eddig az első teljes adapidacsontváz, ennek alapján állítja több kutató, hogy ebből a csoportból indult az a leszármazási vonal, amelyből a ma élő majmok, emberszabású majmok és az emberfélék is kifejlődtek.

Forrás: AFP

Az adapidák leginkább a mai makifélékhez voltak hasonlatosak - vagy mégsem?

Ez azért meglepő, mert az adapidák családja (Adapidae) a jelenlegi rendszertani besorolás szerint az emlősök (Mammalia) osztályán belül a főemlősök (Primates) rendjébe, azon belül pedig az orrtükrösök (Strepsirrhini) alrendjébe tartozik. Ugyanebbe az alrendbe tartoznak a mai makifélék is (Lemuridae). Az emberhez vezető út viszont az orrtükör nélküliek (Haplorrhini) alrendjén át vezet, a majomalkatúk, majd a keskenyorrú (vagy óvilági) majmokon át.



Forrás: Nature

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK