Magyar műszerek Európa egyetemi műholdján

Vágólapra másolva!
Napjainkban már több ezer műhold kering a Föld körül, ám egy világűrben működni képes berendezés készítése még a legkiválóbb mérnökök számára is rendkívüli lehetőséget jelent. Éppen ezt kínálja kontinensünk egyetemistáinak az Európai Űrügynökség ESEO-programja, amiben 2006 óta hazai mérnök-hallgatók is részt vesznek - s a műhold kulcsfontosságú egységeinek fejlesztését 2010-től már egy külön laborban végezhetik!
Vágólapra másolva!

"Ha műholdat lehet építeni, az épp elég motiváció, még terelgetni sem kell a hallgatókat!" - mondta beszédében Dr. Eged Bertalan laborvezető, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékének adjunktusa 2010. február 5-én, miközben a "Villanykar" V2 épületének hatodik emeletén hivatalosan is felavatta az ESEO-műhold fejlesztőlaborját.

Forrás:

A helyiséget megtöltő űrkutató-mérnökök között szinte ugyanannyi volt a fiatal, mint a több évtizedes gyakorlattal rendelkező tapasztalt szakember, ami látványosan szemlélteti az Európai Űrügynökség (ESA) által indított program legfontosabb célkitűzését: elősegíteni kontinensünk mérnök-utánpótlását! Ezért jött létre a BME HVT Űrkutató Csoportjának új laborja, ami korszerű eszközökkel felszerelt közösségi térként teszi lehetővé egyetemisták számára, hogy oktatóik szakmai irányítása mellett valódi K+F tevékenységet végezzenek, s az így megszerzett tapasztalatok birtokában később el is tudjanak helyezkedni az európai űriparban, vagy más mérnöki területen.

Sikeres jelentkezés és meglepő felkérés

Az ESEO (European Student Earth Oribter, magyarul kb. Diákok Európai Keringőegysége) nevet viselő programot tulajdonképpen az ESA Oktatási Irodája dolgozta ki, a 2005-ben pályára állított SSETI Express-műhold sikeres küldetésének folytatásaként. Kezdetben minden részfeladatát egyetemi hallgatókból álló csoportok végezték, azonban ez nem bizonyult igazán hatékonynak, ezért a programot részben újragondolták s irányítását most már egy űripari vállalat, az olasz Carlo Gavazzi Space végzi. Így a 12 európai ország közel száz egyetemistája 2008 óta egy oktatási/gyakorlási célokat szolgáló műhold helyett már egy tulajdonképpen minden szempontból professzionális űreszköz fejlesztésén dolgozik!

Forrás:

Az ESEO-műhold fontosabb jellemzői

méret: 650 x 750 x 850 mm
tömeg: 100 kg
pályamagasság: 520 km
keringési idő: 95 perc
indítás: 2012. december (tervezett)
működési idő: 6 hónap (+ 24 hónap kiterjesztett küldetés)



"Legalább öt főből álló hallgatói csoportok jelentkezhettek egy-egy részegység elkészítésére, ám kezdetben nem volt könnyű ezeket itthon összegyűjteni." - mondja Kocsis Gábor tudományos segédmunkatárs, az ESEO egyik hazai fejlesztőcsoportjának 26 éves vezetője. "Végül a műhold mindkét tudományos műszerének, a TriTel sugárzásmérőnek és a Langmuir-szondának a készítési jogát is magyar fiatalok nyerték el, az itthoni koordinációt pedig a Műegyetem vállalta fel, mint oktatási intézmény. Persze szorosan együttműködünk más hazai űrkutató műhelyekkel is, elsősorban a TriTel fejlesztését végző KFKI Atomenergia Kutatóintézetével illetve a Langmuir-szondás kísérlet megvalósításában segítő MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetével." Érdekességként azt is elmesélte, hogy az utóbbi berendezés majdnem áldozatul esett a 2008-ban zajlott átszervezésnek, de a döntéshozók kitartó győzködésével ezt végül sikerült elkerülni. "A folytatáshoz külön anyagi keretet viszont nem rendeltek hozzá, vagyis a többi hazai fejlesztésű berendezés költségeiből kell kigazdálkodnunk."

Forrás:

Kocsis Gábor, az ESEO egyik fiatal hazai fejlesztőmérnöke

"A legnagyobb meglepetést mégis az okozta, hogy az ESA tulajdonképpen jelentkezés nélkül kiválasztotta és felkérte a BME Űrkutató Csoportjának szakembereit a műhold nagy megbízhatóságú energia-ellátó rendszerének kifejlesztésére! Ez nagy elismerést jelent az itt dolgozó mérnökök számára, akik számos űreszköz, többek között az európai Rosetta-űrszonda energia-ellátó rendszerét is készítették." - meséli tovább Kocsis a hazai részvétel történetét. Így annak ellenére, hogy Magyarország sajnos még nem teljes jogú tagja, csupán együttműködő állama az Európai Űrügynökségnek, az ESEO-műhold tudományos berendezéseinek 100 %-át, valamint a működés szempontjából nélkülözhetetlen fedélzeti rendszerek egyikét is a magyar hozzájárulás biztosítja!

A magyar készítésű műszerek feladata

TriTel (háromdimenziós űrdozimetriai teleszkóp): az űrhajós-szkafanderekével megegyező árnyékolású, három irányú sugárzásmérő berendezés, ami a bolygóközi tér sugárzási viszonyainak emberre gyakorolt hatását vizsgálja, így adatai elsősorban a jövőbeli emberes küldetések biztonságának növeléséhez használhatók majd. A fejlesztés a KFKI Atomenergai Kutatóintézetének Űrdozimetriai Kutatócsoportjával közösen zajlik.




Forrás:

LMP (Langmuir-szonda): bolygónk plazmakörnyezetét elemző készülék, aminek eredményei hozzájárulhatnak a Nap-Föld fizikai kapcsolatok mélyebb megértését, s ezen keresztül például a napkitörések földi hatásainak pontosabb előrejelzéséhez. A fejlesztés az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének szakmai támogatásával zajlik.

Forrás:


Valódi fejlesztés ideális környezetben

"Aki bekapcsolódik a fejlesztésbe, egyből mélyvízbe kerül, s jó dolog látni, hogy az eleinte teljes önbizalomhiányban szenvedő hallgatók rövid idő alatt képzett mérnökké válnak!" - mondja Kocsis Gábor a programról. "Gyakran elhangzik a Műszaki Egyetemmel kapcsolatban, hogy nem nyújt valódi gyakorlati képzést, ami ránk egész biztosan nem igaz, mert az ESEO-ban szorosan összekapcsolódik az elméleti és a gyakorlati munka."

Hasonló gondolatot fogalmazott meg a labor avatásakor Dr. Bencze Pál is, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének nagy tapasztalatú szakembere, aki rendszeres konzultációk formájában folyamatosan segíti a fiatalok munkáját: "Ez a labor jó példa a mérnökök és a fizikusok közötti együttműködésre, ami az eredményes műszerfejlesztés alapja bárhol a világon!"

A 80 négyzetméteres ESEO-labor több helyiségből áll: a fejlesztőhelyiségben négy korszerű felszereltségű munkahely (három hardver- és egy mechanikai fejlesztői) található, a középső térben számítógépes munkaállomások sorakoznak egy nagy tárgyalóasztal körül, továbbá egy különálló, zárt szerverszoba is kialakításra került.

Forrás: [origo]

A fejlesztőhelyiség korszerű műszerei és "hagyományőrző" bútordarabjai

A két műszert, illetve a műhold energia-ellátó rendszerét fejlesztő három csoportnak összesen a küldetés teljes költségvetésének kevesebb mint 10 %-a áll rendelkezésére, aminek pénzügyi keretét az ESA és a magyar kormány által kötött PECS-megállapodás jelenti. Ez a keret azonban négy évre oszlik el, amit a fejlesztőcsoportok egyrészt a Magyar Űrkutatási Iroda K+F témájú pályázati forrásaiból tudnak kiegészíteni, másrészt természetesen törekszenek szponzori források bevonására is.

Forrás:

Megbeszélés közben a labor központi helyiségében

Ajánlat: ELTE Bolygótudományi Nap 2010. március 19-én

Sik András