Egész éjjel nagyszerű látvány a Hold mellett ragyogó Jupiter

Látványos párost alkot Hold és a Jupiter az éjszaka folyamán. Mindkét égitest ragyogó látvány szabad szemmel is, egy kisebb távcsővel pedig már izgalmas részleteket láthatunk rajtuk.

Nem kell sokat tekergetni a nyakunkat, egyszerűen keressük meg a Holdat és mellette a legfényesebb pontot az égen: ez a Jupiter, a bolygók királya. Öltözzünk fel jól, mielőtt kimegyünk!

A két égitest szögtávolsága most csak 4,1 fok (a Hold átmérője fél fok). Nézzük meg holnap is (ha az időjárás engedi), hol lesz egymáshoz képest a két égitest, azaz milyen gyorsan kering a Hold a Föld körül.

A Jupiter mindig fényes, mert a legnagyobb bolygó a Naprendszerben, ezért is kapta minden kultúrában főistenek neveit (a modern csillagászatba a római elnevezés került be). Sokkal nagyobb, mint a Föld: ha a Föld felszínét "lenyúznánk", és "felszegelnénk" a Jupiter felszínére, akkor ott egy akkora területet foglalna el, mint a Földön India. Ezekben a napokban az átlagosnál is fényesebb az óriásbolygó, fényessége mínusz 2,9 magnitudó, látszó átmérője 49,9".

Figyeljék meg, hogy a Jupiter fénye milyen nyugodt! Nem vibrál, nem hunyorog, mint a csillagoké. Keressen egy fényes csillagot, és vesse össze a Jupiter fényével. Ha legközelebb egy kevésbé fényes bolygóról nem tudja eldönteni, hogy csillag-e vagy bolygó, ez jó módszer lehet. A jelenség magyarázata az, hogy a bolygók közelebb vannak hozzánk, ezért - bár szabad szemmel pontszerűnek tűnnek - egy nagyobb felületről érkezik róluk a szemünkbe a fény, mint a távoli csillagokról, és a vibrálások kioltják egymást (lásd a szcintilláció jelenségét).

Szabad szemmel a Jupiter legnagyobb holdjait sem látjuk, ehhez kisebb távcső kell (már egy kézitávcső, egy binokulár is elég). Attól függően, hogy milyen időpontban nézzük, maximum 4 apró pontot pillanthatunk meg a bolygó mellett, nagyjából egyvonalban (ha éppen egyik sincs a bolygó mögött vagy előtt). Ezek a Galilei-holdak, amelyek felfedezőjükről kaptak a nevüket. Az 1600-as évek elején ez volt az egyik nagy csapás a geocentrikus világképre, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a holdak a Jupiter körül keringenek, azaz nem minden mozgások centruma a Föld. Azóta kiderült, hogy a négy apró fénypont mindegyike önálló, izgalmas világ, sőt az Europán élet is lehet. Az égitest vizsgálatára izgalmas tervek vannak, de nem állunk olyan jól, ahogy azt A. C. Clarke elképzelte a 2010. Második űrodisszeiában. Szerdán a Jupiter egyik oldalán sorakozik fel a négy nagy hold.

Ha már távcsővel nézhetjük a bolygót, sötét sávokat figyelhetünk meg rajta, ráadásul most egy különleges állapotban. A Jupiter légkörében világos és sötét zónák váltakoznak; a legfeltűnőbb alakzatok közé tartozik két sötét sáv a bolygó északi és déli féltekéjének alacsony szélességű (az egyenlítőhöz közeli) zónájában. Kissé jobb amatőrtávcsövekben megpillanthatjuk a Jupiter híres Nagy Vörös Foltját is, amely egy legalább 300 éve tartó vihar.

Az óriásbolygó Nagy Vörös Foltja

Végül egy fontos dolog: a Jupiter a mi "védőangyalunk". Ez alatt azt kell érteni, hogy hatalmas tömegénél és tömegvonzásánál fogva "elkapja" a Naprendszer külső tartományaiból befelé haladó üstökösek és kisbolygók egy részét, amelyek így nem tudnak behatolni a Föld térségébe. Enélkül jóval több potenciálisan veszélyes égitest érkezhetne bolygónkhoz. Ilyen testek becsapódásait figyelték meg a Jupiteren 1994-ben, 2009-ben és 2010-ben is, azaz viszonylag gyakori jelenségről van szó. A Jupiter "bombázása" arra utal, hogy a Naprendszer nem is annyira nyugodt hely, mint ahogy eddig gondoltuk, hanem sokkal sűrűbben történnek váratlan események.

2010-ben elhalványodott a Jupiter déli egyenlítői sávja