Néha a kutatók is kapnak a Földet behálózó katonai érzékelők adataiból

2011.09.29. 11:33

Noha a katonai műholdak és egyéb megfigyelőeszközök által gyűjtött adatok jelentős része szigorúan titkos, kedvező politikai széljárás esetén a kutatók is szemezgethetnek a számukra fontos információk közül. Az így szerzett adatok jelentősen megkönnyíthetik például a klimatológusok vagy a régészek munkáját.

Senki sem figyeli olyan alaposan bolygónkat, mint a katonaság. Harminchatezer kilométerrel a felszín fölött az amerikai légierő műholdjai figyelik ballisztikus rakéták hősugarait. Egy sor más kémműhold őrjáratozik alacsonyabb magasságokon: egyesek még egy puska elsütését is észlelik az űrből, mások radarral "néznek át" a felhőkön, miközben katonai eszközök vagy létesítmények után kutatnak. Még közelebb pilótás és pilóta nélküli repülők röpködnek a konfliktuszónák fölött, és szeizmométerek (földrengésmérők) figyelik a föld alatti nukleáris robbantások keltette rezgéseket. Még az óceánok mélyén is katonai tengeralattjárók cirkálnak, az ellenséget kutatva - írja a Nature legutóbbi tematikus összeállításában, amely a hadsereg és a tudomány viszonyát boncolgatja.

A katonai szenzorok hatalmas hálózata által gyűjtött adatok általában szigorúan titkosak. Szerencsés esetekben azonban a kutatók is bepillantást nyerhetnek ebbe a "kincsestárba", ebbe a hatalmas adatbányába. Ők persze egészen más szemmel nézik az adatokat, mint a tábornokok. A rakéták követésére tervezett műholdak például képesek érzékelni a meteorokat is, az iraki légifelvételeken pedig ősi csatornákat pillanthattak meg a régészek. Még a katonaság legegyszerűbb időjárási műholdjai is gyűjtenek olyan adatokat az óceánok párolgásáról, amelyek értékesek a Föld energiaciklusainak megértésében.

A hidegháború végén megalakul a MEDEA

A katonai adatok a hidegháború befejeződése után, az 1990-es években kezdtek "átszivárogni" a tudományos közösségbe, elsősorban az Egyesült Államokban. Ebben nagy szerepet játszott Al Gore demokrata szenátor, aki arra bíztatta a hírszerzőket, hogy segítsék a klímakutatók munkáját. Gore maga is élénken érdeklődött a környezetvédelmi problémák iránt - 2007-ben a globális felmelegedés elleni fellépésért megkapta a Nobel-békedíjat -, ráadásul tagja volt a kongresszus hírszerzési és katonai bizottságának. Levelet írt Robert Gatesnek, a CIA akkori igazgatójának, amelyben azt javasolta, hozzanak létre egy csoportot nemzetbiztonsági átvilágításon átesett kutatókból, akik bepillantást nyerhetnek abba az adathalmazba, amelyet a katonaság összegyűjtött. Miután Gore 1993-ban elfoglalta alelnöki posztját Bill Clinton mellett, össze is állt a csoport MEDEA (Measurements of Earth Data for Environmental Analysis - földi adatok mérése környezeti elemzés céljából) néven.

A MEDEA-nak sikerült elérnie, hogy a kémműholdak módszeresen fényképezzék az Északi- és a Déli-sarkvidék, valamint az USA szárazföldi területeinek környezeti szempontból érdekes területeit. 1995-ben a csoport sikerrel lobbizott annak érdekében, hogy hozzáférhetővé tegyék a néhány korai műhold által 1960 és 1972 között a Földről készített több mint 860 000 fényképet. Ezután kutatók hada állt rá a képek tanulmányozására, köztük régészek, akik e képek segítségével tárták fel például az asszír királyok által ásatott ősi csatornarendszereket.

Forrás: USGS/Landsat

Az 1990-es évek végén Gore és a MEDEA közös munkával rávette az Egyesült Államokat és Oroszországot, hogy oldják fel az 1970-es és az 1990-es évek között a műholdakkal, tengeralattjárókkal és más eszközökkel az Északi-sarkvidék jégtakarójáról rögzített adatokat. A kutatók ezen adatok alapján - amelyek évtizedekkel azelőtt keletkeztek, hogy a polgári megfigyelések elkezdődtek volna - tudták rekonstruálni a jégtakaró folyamatos vékonyodását.

Mosolyszünet után újra együttműködés

E sikeres együttműködés után 2000 táján a MEDEA váratlanul leállította munkáját, és 2009-ben a légierőtől származó informális meteoradatok áramlása is megszűnt. Ennek okát senki sem tudta igazán, de egy kutató, William Schlesinger, a millbrooki Cary Institute of Ecosystem Studies igazgatója, a MEDEA tagja szerint ez benne van a hírszerzői közösséggel való együttműködésben. "A kutatók nem látnak be abba a homályos világba, ahol egy csapat ember hozza a döntéseket" - monja Schlesinger.

A szünet után most úgy tűnik, hogy az együttműködés újra megindul. 2008-ban a klímaváltozással foglalkozó kongresszusi küldöttek csendben újra összehívták a MEDEA-t, hogy megvizsgálják, vajon a katonai és a hírszerzői közösség tudna-e adni környezeti adatokat. Ralph Cicerone, az Amerikai Tudományos Akadémia elnöke és a MEDEA nem hivatalos vezetője szerint a válasz igenlő volt.

Noha a kémműholdak nem olyan hasznosak ilyen szempontból, mint a direkt környezetfigyelési célra épített eszközök, ennek ellenére több olyan hézagot ki tudnak tölteni a klímaadatok között, amely adatokat a polgári műholdak nem tudnak megszerezni, részben a költségvetés szűkössége miatt.

2009-ben a MEDEA rávette a hírszerző tisztviselőket, hogy tegyék nyilvánossá a környezeti szempontból érdekes képeket. Ezek már több mint egy évtizede készülnek rendszeresen. A képek a Global Fiducials Library archívumába kerültek, és az USA Geológiai Szolgálatán keresztül hozzáférhetők. Az amerikai légierő is kezdi újra megosztani a csillagászokkal a meteorokkal kapcsolatos információkat.

Hogy mennyi tudományos eredmény születik az újra bimbózó együttműködésből, az még a jövő kérdése. Cicerone azonban bízik abban, hogy a kutatók egyre több hasznos adathoz jutnak majd a katonai megfigyelésekből, hiszen a "katonai szemek és fülek" szinte mindent képesek rögzíteni, ami a Földön történik.

KAPCSOLÓDÓ CIKK