Amerikai és spanyol kutatók kerestek megoldást arra a rejtélyre, hogy miért áll szinte teljes egészében csak ragadozókból egy spanyol barlangi kitöltés anyaga.

A modern ökoszisztémákban a ragadozó emlősök csak egy kis részét alkotják a biomasszának, mivel a táplálkozási piramis csúcsán helyezkednek el. A becslések szerint a húsevők és a növényevők aránya 1:10 körül szokott lenni. Ez a minta általában visszatükröződik a fosszilis anyagban is, és a lelőhelyek túlnyomó többségénél a növényevők teszik ki az emlősmaradványok nagy részét. Csak néhány olyan kivételes lelőhely van, ahol a ragadozók vannak többségben. Ilyen például a világhírű kaliforniai Rancho La Brea lelőhely, ahol a kátránytavakban csapdába esett állatok 85%-a a ragadozók közül került ki.

Még ezen is túltesz a Madrid közelében található Batallones-1 barlang, ahol az üregkitöltés alján egyes rétegekben a maradványok 98%-a ragadozó. A lelőhelyet 1991-ben fedezték fel bányászat közben, és 2008-ig több mint 18 ezer fosszilis csontot gyűjtöttek be az ásatások során. A leletekre jellemző a kiváló megtartási állapot, és számos esetben részben vagy egészen összetartozó csontvázak kerültek elő. A fosszíliák között kardfogú macskák, hiénák, kihalt medvekutyák, valamint a vöröspanda és számos egyéb húsevő ősei fordulnak elő. Ez a fajösszetétel arra utal, hogy valamilyen szokatlan folyamat vezetett ezeknek a felhalmozódásához a késő-miocén során (mintegy 9-10 millió évvel ezelőtt). Az ősmaradvány együttes nagyon értékes adatokat szolgáltat az egykori emlős ragadozók diverzitásáról és ökológiai jellegeiről. Ezt igazolja az adat, hogy a Spanyolországból ismert hasonló korú ragadozó emlősöknek az egyharmadát eddig csak itt találták meg.

A Batallones-1 barlang belsejének rekonstrukciója, amint két kardfogú macska (Machairodus aphanistus) falatozik egy orrszarvú tetemébőlForrás: Mauricio Antón/PLoS ONE

Korábban már számos különböző lehetséges magyarázat felmerült a lelőhellyel kapcsolatban, mint például a tömeges pusztulás, a véletlenszerű beesések a barlangba, a ragadozók által felhalmozott zsákmány, vagy egyszerűen a máshol elhullt állatok bemosódása a barlangba az alkalomszerű esőzések és áradások során. Azonban ezek egyike sem magyarázta a növényevők szinte teljes hiányát, a kiváló megtartási állapotot, valamint a nagy számban jelenlévő és szemmel láthatóan egészséges felnőtt állatok jelenlétét. A PLOS ONE folyóiratban publikált cikk szerint viszont az állatok önként mentek be a barlangba, majd ott csapdába esve elpusztultak.

A Protictitherium crassum nevű hiéna csaknem teljes, és részben még összefüggő csontváza a barlang kitöltésébenForrás: Domingo et al./PLoS ONE

A most megjelent publikációban a kutatók megvizsgálták a barlang keletkezésének körülményeit valamint a barlang kitöltésének a menetét. Megállapították, hogy a barlang egyetlen egy felszínre nyíló körtőn keresztül töltődött ki üledékkel. Nagyon részletes tafonómiai vizsgálatokat végeztek a csontokon, ami szintén az üledékképződés menetéről nyújtott értékes információkat. Az üledéksor alján a csontokon többnyire nem észlelhetők eróziós nyomok, vagyis nem szállítódtak jelentős mértékben. A rágás vagy taposás nyomok szinte teljesen hiányoznak. A legtöbb elváltozást a csontokon az üledék összenyomodása okozta, ami miatt a csontok deformálódtak, vagy összenyomódtak.

A barlangokban kialakuló természetes csapdáknak két fajtája lehet: a véletlenszerű behullások (passzív felhalmozódás) és a szándékos bejutás (aktív felhalmozódás). A paleontológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a spanyol barlang esetében a felhalmozódás kezdetén a ragadozók szándékosan mentek be a barlangba táplálékszerzés (pl. bezuhant állatok teteme), vagy ivóvíz felkutatása céljából. Az egyetlen meredek kürtőn keresztül azonban távozni már nem tudtak, és végül a barlangban pusztultak el. A legyengült vagy elpusztult állatok további csaliként jelenhettek meg a kinti ragadozók számára. A növényevők kis aránya arra utal, hogy a barlangi kürtő bejárata jól látható volt, így az állatok el tudták azt kerülni, és a véletlen behullás nem volt gyakori. Azonban hogy előfordult ilyen is, azt jelzi egy majdnem teljes orrszarvú (Aceratherium incisivum) maradvány. A példányok életkorát vizsgálva feltűnt, hogy nagyon sok közöttük a fiatal felnőtt ragadozó. A modern ökoszisztémákban is megfigyelték, hogy a fiatalok halálozási aránya megugorhat amiatt, hogy táplálékszerzés közben hajlamosabbak a veszélyes szituációkba is belemenni. A maradványok felhalmozódása hosszú folyamat eredménye volt, semmi nem utal egyszeri tömeges pusztulásra.

A fosszilis csontok felhalmozódásának és a barlang teljes kitöltődésének a rekonstrukciója négy lépésben.
A. A ragadozók önként hatoltak be a barlangba táplálékot vagy ivóvizet keresve.
B. Epizodikus áradások a felszínről fokozatosan kitöltötték üledékkel a barlang belsejét.
C. A felszínre nyíló kürtő is fokozatosan feltöltődött, többé már nem működött ragadozó csapdaként.
D. A barlang teljesen kitöltődött üledékkel.
Forrás: Domingo et al./PLoS ONE

A barlang és a kürtő fokozatos feltöltődése után már nem voltak ilyen speciális felhalmozódási körülmények, így a kürtő felső részén már a felszíni fajösszetételt jobban tükröző, növényevő-dominanciájú ősmaradvány együttes található (60%-a növényevő). Itt sokkal jelentősebb a törött csontok aránya, vagyis itt már gyakrabban számolni kell azzal is, hogy a növényevők beestek a kürtőbe.