Májusban teljesen eltűnhet egy rettegett kórokozó a Földről

2014.05.07. 07:32

Még ebben a hónapban döntés születhet arról, hogy megsemmisítsék vagy megtartsák a világon még meglévő variolavírus-mintákat. A WHO 1979-ben a természetben kiirtottnak nyilvánította a fekete himlő kórokozóját, de a világon több helyen őriznek mintákat a halálos vírusból.

A fekete himlő talán a világ egyik legveszedelmesebb betegsége volt, egyik változata 30 százalékos halálozási aránnyal járt. Csak Európában 400 000 áldozatot szedet évente a 18. század végéig, és becslések szerint 300 millió embert ölt meg a világon csupán a 20. században.

Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1979-ben bejelentette, hogy a természetben felszámolták a betegséget okozó variola vírust, a világ több laboratóriumában - így az USA-ban és Oroszországban is - megtartottak mintákat. Hamarosan döntés születhet arról, hogy megtartsák vagy megsemmisítsék ezeket a lefagyasztva őrzött készleteket. A WHO ebben a hónapban ül össze, hogy pontot tegyen a régóta húzódó vita végére.

Maguk a kutatók is megosztottak a kérdésben. Inger Damon, az amerikai Betegségmegelőző és Ellenőrző Központ (CDC) poxvírusokkal (a himlő kórokozója is ide tartozik) és veszettséggel foglalkozó részlegének vezetője és munkatársai a vírus teljes kipusztítása ellen érveltek a PLoS Pathogens szerkesztőségi cikkében. Damon szerint az élő vírusminták megőrzése lehetővé teszi a kutatók számára a variola vírussal kapcsolatos megválaszolatlan kérdések tisztázását és a jobb vakcinák, diagnosztikai eljárások és gyógyszerek tesztelését. „Még sok munka kell ahhoz, hogy a nemzetközi közösség teljes biztonsággal kijelenthesse, hogy elégséges védelemmel rendelkezünk bármilyen jövőbeni hímlőveszély ellen” - írják a cikk szerzői.

De vajon tényleg szükségünk van-e ezekre a vakcinákra egy olyan betegség ellen, amely többet már nem fordul elő az emberek között? Az utolsó természetben előforduló esetet 1977-ben diagnosztizálták, és napjainkban egy himlőjárvány kitörésének veszélye elenyésző. A szakemberek azonban nem tudják pontosan, mennyi ideig marad életképes a variola vírus a halott szövetekben.

A kutatók már keltettek életre ősi vírusokat olyan mintákból, amelyek megfelelő körülmények között (például az örök fagyban) őrződtek meg. Így elképzelhető, hogy variola vírusok is előkerülhetnek fagyott múmiákból és más szövetmintákból. 2011-ben például New York-i építőmunkások ásták ki egy 19. században himlőben elhunyt nő maradványait. Azonnal riasztották a CDC-t, de kiderült, hogy a holttest már nem jelent veszélyt az emberekre.

Damon tehát úgy érvel, hogy jobb félni, mint megijedni. Ezenkívül a variola vírus ellen tesztelt vakcinák és gyógyszerek hasznosnak bizonyulhatnak más poxvírusok okozta betegségek ellen.

Nem mindenki gondolja azonban úgy, hogy az élő vírus megőrzése abszolút nélkülözhetetlen az imént vázolt kutatási célok eléréséhez. „Nem értek egyet azzal, hogy sok olyan tennivaló maradt, amit ne lehetne elvégezni élő variola vírus nélkül” - mondta Gregory Poland, a minnesotai Mayo Klinika oltóanyagok kifejlesztésével foglalkozó immunológusa. Szerinte a kutatók tesztelhetik a vakcinákat és a gyógyszereket a himlővel rokon betegségeken, amilyen a majomhimlő és a vakcinia (a tehénhimlőnek az a törzse, amelyet eredetileg felhasználtak a fekete himlő elleni oltóanyag kifejlesztéséhez). Poland arra is felhívta a figyelmet, hogy a variola vírus genetikai állományának nagy részét már szekvenálták, így szükség esetén újra szintetizálni lehetne a vírust.

Sajnos ugyanez a tudás és tudományos technika a bioterroristák számára is lehetővé teszi a himlő fegyverré alakítását. Erre felkészülve az USA jelentős mennyiségű himlő elleni antivirális szert halmozott fel.

A WHO május végi ülése után valószínűleg eldől, hogy továbbra is megtartják-e a vírusmintákat a laboratóriumok, vagy autoklávban megsemmisítik a fellelhető legális készleteket. Illegális vírusminták sajnos ezután is maradhatnak.