Vécébe kerül a hangyakaki

Lasius Niger (Black garden ant). Worker
A fekete hangya tudja hova kell piszkítani
Vágólapra másolva!
Nem csak mi használunk mellékhelyiséget, ha ránk jön a szükség, a hangyák is hasonlóan viselkednek. A magatartásnak megvan a maga szelekciós előnye.
Vágólapra másolva!

Nem is gondolnánk, de a fekete hangyák (Lasius niger) meglehetősen tiszta állatok, hiszen a fészek erre a célra kialakított pontjaira ürítenek. Ezt a viselkedést nem az illedelmesség ihlette, valószínűleg jóval praktikusabb oka van: a boly több ezer lakója rendkívül kis helyre van összezsúfolva, így a kórokozók elszaporodásának veszélye miatt nem piszkíthatnak bárhova, hanem jól behatárolt helyek kellenek a „fürdőszobai ügyek” elintézéséhez. A magatartás szelekciós előnyt nyújtott a rovarok számára.

A fekete hangya tudja hova kell piszkítani Forrás: Jens Buurgaard / Wikimedia Commons

Amikor hív a természet

A Regensburgi Egyetem kutatói 21 fekete hangya fészket tanulmányoztak laboratóriumi körülmények között. A boly lakóit ételfestékkel kevert cukoroldattal táplálták, így egyes hangyák vörösek, mások kékek lettek. A színváltozás a rovarok ürülékét is érintette, így értelemszerűen a piros hangyák vöröset ürítettek, a kékek pedig kéket. Ezzel a vécézési szokás nyomon követhetővé vált.

Két hónappal később egy mintázat kezdett kirajzolódni. Mind a piros, mind a kék hangyák színes fekáliái a fészkek meghatározott pontjain kezdtek gyűlni, mely rendszerint a hangyaboly sarkait jelentette. Jól látható volt tehát, hogy az állatok külön mellékhelyiséget alakítottak ki maguknak.

Sok hangya nem szeretné veszélybe sodorni magát, inkább a hangyafészek biztonságát választja. Az ilyen zárkózott élethez viszont tiszta környezetre van szükség, amelyre a hangyák kifejezetten ügyelnek – jegyezte meg Tomer Czaczkes, az egyetem munkatársa.

A tanulmány készítői megjegyezték, hogy sok szociális életmódot folytató rovar nagy távolságot tesz meg, hogy elszállítsa ürülékét, a fekete hangyáknak viszont valamiért megéri a salakanyagot „házon belül” tartani. Az is felmerült, hogy biológiailag nem annyira rizikós a fekália-felhasználás, és simán felhasználható építőanyagként, vagy éppen a lárvák táplálására. Ennek kiderítéséhez minden bizonnyal további kutatásokra lesz szükség. A mostani tanulmányt a PLOS ONE folyóiratban tették közzé.