Miért hosszú a Pinokkió-gyík orra?

A Pinokkió-gyík megértése a faj megmentését szolgálja

Hosszú orra alapján a gyíkok Pinokkiója lehetne az a hüllő, amelyet egészen 2005-ig kihaltnak hittek. Most a furcsa kinézet okát keresték a kutatók.

Több mint ötven évig úgy hitték, hogy az Anolis proboscis nevű gyík – amelyet viccesen kinéző, hosszú kiálló orra után a köznyelv Pinokkió-gyíknak nevezett el – kihalt. Szerencsére kiderült, hogy ez nem igaz: 2005-ben a fajt Ecuador köderdeiben újra felfedezték. A jelenlegi ismeretek alapján csak ezen a helyen található meg.

A szokatlan orr szerepéről idáig nem sok információval rendelkeztünk, ezeket a hiányosságokat igyekeztek a Virginia Tech kutatói pótolni. Kizárólag a hímeknek van hosszú orra, amiből arra következtethetnénk, hogy a szervnek valószínűleg a párviadalokban lehet szerepe. A mostani megfigyelések azonban nem ezt támasztják alá – írja az Eurekalert tudományos híroldal az új felfedezésről.

A Pinokkió-gyík megértése a faj megmentését szolgálja Forrás: Ignacio Moore/Virginia Tech

Érdekes mozdulatok

A kutatásban résztvevő biológus Ignacio Moore és kollégái a vizsgálat céljából Ecuadorba utaztak, ahol a fákról sikerült néhány tucat példányt összegyűjteniük. Az állatokat számukra természetes környezetbe helyezték, majd több napon keresztül figyelték viselkedésüket. A kutatók 11 párosodást és két, hímek közötti összetűzést rögzítettek videóra. A hosszú orrot egyik esetben sem fegyverként alkalmazták, a társas kapcsolatokban volt szerepe. A szociális interakciók során az orr-függeléket felemelték. A specifikus mozdulat pontos célját egyelőre nem sikerült megfejteni.

Célponttá vált

A kutatókat kiemelten érdekli az orr-függelék kialakulásának evolúciós oka, főként azért, mert két másik – perui és brazil – gyíkfajnál is megtalálható. „A nagyobb orr magasabb státuszt jelent a hímek között? Esetleg a nőstények jobban preferálják a hosszabb orral rendelkező példányokat? A szexuális szelekció volt az egyedi küllemű szerv kialakulásának hajtómotorja? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat” – mondták a kutatók. Sajnos az állat „egyedi szépsége” nem csak a szakemberek figyelmét keltette fel, hanem az állatcsempészekét is, akik jelentős pénzeket zsebelnek be egy-egy példány elfogásáért.

„A lehető legtöbbet meg kell tudnunk az állatokról ahhoz, hogy megmentsük őket” – összegezte kutatásuk lényegét Moore.