Oxigénhiány okozta a legnagyobb kihalási hullámot

2016.07.20. 16:40

Eddig úgy vélték, hogy a kén a felelős a földtörténet legnagyobb, 252 millió évvel ezelőtt bekövetkezett fajkihalásáért. Osztrák kutatók azonban masszív vaslerakódásokra leltek ebből a korból, ami "felmenti" a ként.

Súlyos oxigénhiány alakult ki a perm végén

Tízből kilenc faj eltűnt a Földről a negyedmilliárd éve bekövetkezett tömeges kihalás hatására, az élővilág csak nehezen állt talpra.

A tudomány számára egyértelmű, hogy az oxigénhiány jelentősen hozzájárult a tömeges fajkihaláshoz,

ami a perm és triász földtörténeti kor közötti átmenetet és a Föld középkora és újkora közötti időszakot meghatározta - mondta el Sylvain Richoz, a Grazi Egyetem földtudományi intézetének munkatársa.

A perm időszak végén zajlott le a földtörténet legnagyobb fajkihalásaForrás: The Permian Pewriod

"Ilyen körülmények között a baktériumok normális esetben lebontják az elhalt élőlényeket, eközben kénsavat termelnek. Ez főként a tengeri élőlények számára végzetes" - fogalmazott a szakértő.

A kontinensek elhelyezkedése és a világtenger a perm időszak végénForrás: Ancient Earth

A kutatók azonban nagy mennyiségben találtak vasat az Omán hegyeiből ebből a korból származó kőzetmintákban, amelyek az egykori trópusi Tethys-óceán üledékéből állnak. A szakértő szerint a vas „elvonja" a ként és piritként megköti az üledékben. Ebben a formájában a kén ártalmatlan és ezért nem okolható a fajkihalással.

A gyilkos oxigénhiány okozhatta a katasztrófát

A fő "gyanúsított" továbbra is az oxigénhiány marad. A kőzetminták szerint bár nem tartott sokáig, a katasztrófa után időnként újra meg újra visszatért, ezzel ismét kioltotta a rövid, oxigénben gazdag időszakokban kibontakozó faji sokszínűséget.

A tengervízben feldúsuló kénhidrogén élettelen, úgynevezett pangó vizeket hozott létreForrás: Origo

Ezért ötmillió évig tartott, amíg az élővilág ismét bizonyos mértékben éppé vált.

Ez még geológiai szempontból is nagyon hosszú idő"

- véli Richoz. A kutatás felismerései nemcsak a homályos óidő katasztrófájáról közölnek információkat, hanem mai szempontból is fontosak. "Oxigén nélküli tengeri területek, úgynevezett tengeri halálzónák sok part mentén alakulnak ki most is. Eközben néhol kialakul, néhol nem alakul ki kénsav" - mondta Leopold Krystyn, a Bécsi Egyetem paleontológiai intézetének tudósa.

A világtenger csaknem teljesen kiürült

A perm-triász,(rövidítve P-Tr) esemény volt a földtörténet eddigi legnagyobb, tömeges kihalása. A mintegy 251 millió éve tetőző kihalási esemény a földtörténeti óidő, a paleozoikum (545 millió évtől 250 millió évig) valamint a földtörténeti középkor, a mezozoikum (250 millió évtől 65 millió évig)) határán játszódott le. Ekkor a tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi gerinces fajoknak pedig mintegy 70 %-a tűnt el az élet színpadáról.

A perm végén kibontakozó kihalás a legsúlyosabban a kor tengeri élővilágát tizedelte megForrás: The Permian Period

Szinte csoda, hogy újjáindult az élet e rapid és rendkívül súlyos tömeges kihalás után.

Az élővilágot legjobban megtizedelő kihalási hullámnak a kőzettani és az ősmaradvány anyag vizsgálata alapján két szakasza volt, mintegy ötmillió év különbséggel. A legnagyobb arányú fajpusztulás, a második kihalási hullám idején viszonylag rövid idő alatt játszódott le.

Edaphosaurus nemzetségbeli őshüllő a perm időszakból. A perm végén a kontinenseken eluralkodott a forró, száraz sivatagi klímaForrás: Wikimedia Commons

A globális eseménynek bizonyult tömeges kihalás maximuma a dél-kínai meishani szelvény radiometrikus vizsgálata alapján 251,4 millió éve (0,8 millió év lehetséges eltéréssel) volt.

Záptojásszagú óceánok

A P-Tr kihalás lehetséges okaival kapcsolatosan több elmélet létezik, az egyik szerint a csaknem kétszáz millió évvel később a dinoszauruszok pusztulását eredményező aszteroida-becsapódáshoz hasonló exterrisztikus,

földönkívüli esemény álhat a hirtelen és tömeges kihalások hátterében.

Az úgynevezett K-T (kréta-tercier) kihalási eseménnyel szemben a P-Tr eseménynél nem sikerült kimutatni mindeddig pusztító aszteroidabecsapódás nyomát.

Számos kutató a perm végi kiterjedt plató-vulkanizmust hozza összefüggésbe a kihalási eseménnyelForrás: The Permian Period

Számos kutató a perm időszak végi aktív vulkáni tevékenységgel, különösen a kihalási hullám idejére eső szibériai plató, vagy trapp-vulkanizmussal hozza összefüggésbe a tömeges fajpusztulást. Egy bizonyos,

a perm legvégén általánossá lett az óceáni anoxia,

azaz jelentősen lecsökkent a vízben oldott oxigén mennyisége, ami súlyos következménnyel járt a tengeri szervezetekre.

Tengeri liliom (Crinoidea) fosszíliája  perm időszaki tengeri üledékes kőzetben. A tengeri fajok 97 százaléka kiveszettForrás: Wikimedia Commons

Ezt az egykori óceáni aljzatot alkotó kőzetek vizsgálata bizonyítja, az üledékben élő, járatokat vájó élőlények nyomainak (bioturbáció) hiánya, valamint e kőzetek magas pirittartalma egyaránt kén-hidrogénnel mérgezett, halott, aljzat feletti víztömegekre utal.

A perm végi katasztrofális kihalás okai még ma sem pontosan tisztázottakForrás: Walking with Dinosaurs


Az élővilág csak mintegy 10 millió évvel később, már a mezozoikum első korában, a triász elején kezdett magához térni minden idők legnagyobb fajpusztulásából.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK