Visszatérnek a magyar hegyekbe a nagyvadak

2019.02.21. 21:28

Kész tényként lehet kezelni, hogy Magyarország egyik legszebb tájegységét, a vulkáni eredetű Börzsöny hegységet ismét birtokába vette az egyik legritkább macskaféle, az eurázsiai hiúz. Ez is elhangzott többek között azon a terepi bejáráson, ahol a WWF Magyarország és a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai adtak tájékoztatást a legfrissebb megfigyelési eredményekről, valamint az európai nagyragadozók megóvásával kapcsolatos hazai, illetve nemzetközi törekvésekről.

Száz év múltán ismét betelepedőben vannak a nagyragadozók

A hosszú ideig folytatott vadászat, az urbanizáció, valamint a természetes élőhelyek erőteljes zsugorodása a 20. század közepére több európai nagyragadozót is végveszélybe sodort. Csak az 1960-as 70-es évektől kibontakozó természetvédelmi mozgalmaknak, illetve az egyre átgondoltabb és szélesebb körű kormányzati intézkedéseknek köszönhetően sikerült megállítani ezt a drámai folyamatot.

Az eurázsiai hiúz Európa legnagyobb macskaféléjeForrás: Wikimedia Commons

Ami különösen fontos, hogy az elmúlt pár évtizedben nagyot változott a természeti értékek megóvásával kapcsolatos társadalmi felfogás is, mégpedig pozitív irányban. Az átgondolt intézkedéseknek, és különösen a természetvédelem egyik legfontosabb eszköze, a nemzeti parkok és védett élőhelyek gyarapodásának köszönhetően, az elmúlt években 

ismét megjelentek hazánk területén azok a nagyragadozók, amelyek csaknem száz év óta kiveszettnek számítottak Magyarországon.

 

A szürke farkas is felbukkant az Északi-középhegységbenForrás: AFP/Photononstop

A közelmúltban sorra jelentek meg a Bükkben, illetve a Zempléni-hegységben észlelt barnamedvékről, szürkefarkasokról, és a rendkívül ritka ragadozónak tekintett hiúzok felbukkanásáról szóló hírek.

Az európai nagyragadozók alatt összesen négy fajt értünk,

a barnamedvét (Ursus arctos), a szürke farkast (Canis lupus), az északi területeken honos rozsomákot (Gulo gulo), valamint az eurázsiai hiúzt (Lynx lynx).

A barnamedve is egyre gyakoribb vendégnek számít  Magyarország északi hegyvidékeinForrás: Romania Insider

A legfrissebb becslések szerint barnamedvéből mintegy 16 ezer, szürkefarkasból 17 ezer, hiúzból 9 ezer, rozsmákból pedig mindössze 1200 egyed él jelenleg kontinensünkön.

Rozsmákból már csak alig 1200 egyed él Észak-EurópábanForrás: Wikimedia Commons/William Wood

Ezek a számok is jól mutatják, hogy az elmúlt száz évben

milyen drámai csökkenés ment végbe az európai nagyragadozók állományában.

Ezért tekinthetjük különösen örvendetes ténynek, hogy hosszú szünet után a barnamedvék, a szürke farkasok és a hiúzok ismét megjelentek Magyarországon.

Először a Zempléni-hegységben bukkant fel Európa legnagyobb macskaféléje

Az Északi-középhegység legnyugatibb tagja, a Dunakanyar fölé emelkedő Börzsöny számít hazánk egyik legszebb tájegységének. A Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozó hegység a 18 és 15 millió éve lezajlott miocén vulkanizmus során emelkedett ki a szárazföldi térszínből,

és egykor olyan magas lehetett, mint most az Etna.

 

Hazánk egyik legszebb tájegysége, a vulkanikus eredetű BörzsönyForrás: Darányi László

Az ősi vulkáni kalderafal maradványai alkotják a Börzsöny legszebb csúcsait, amelyek között 938 méteres tengerszint feletti magasságával a Csóványos a legmagasabb.

A Börzsöny lejtőit kiterjedt tölgyesek és bükkerdőségek borítják,

ideális élőhelyet kínálva számos nagyon ritka állatfaj, mint például az uhu, a vándorsólyom, a kígyászöly, vagy a szirtisas számára.

Még a rendkívül ritka hatalmas bagoly, az uhu (Bubo bubo) is előfordul a börzsönyi vadonbanForrás: Wikimedia Commons

Mindezek ellenére talán mégsem túlzás azt állítani, hogy a Börzsöny állatvilágán belül a csak nem rég felbukkant eurázsiai hiúz számít a legértékesebb és legritkább fajnak.

Az eurázsiai hiúz egykor egész Európa területén elterjedt nagyragadozónak számított,

azonban a 20. század közepére a kontinens legtöbb országában kihalt, elsősorban a vadászat, és az élőhelyek drasztikus összezsugorodása miatt.

Az eurázsiai hiúz egykor egész Európa területén elterjedt fajnak számított, ma alig 9000 egyedre becsülik az állománytForrás: Bernard Landgraf

A hiúz a sűrű és kiterjedt erdőségeket kedvelő macskaféle,

ezért az európai erdőállomány 19. századtól elkezdődött és egyre rohamosabb csökkenése - a vadászattal párosulva – számos területen végleg megpecsételte e nemes nagyragadozó sorsát.

Magyarország területéről a 20. század elején tűnt el, de szerencsére nem végleg, mert az elmúlt években elkezdődött a hiúzok visszatelepedéseForrás: Bernard Landgraf

Magyarországról az 1920-as években tűnt el, és csak hosszú szünet után, a 80-as évek második felében jelent meg ismét az Északi-középhegységben, az Aggteleki Nemzeti Park területén.

Már saját territóriumként birtokolják az Északi-középhegység egyes részeit

Az utóbbi években az európai nagyragadozók közül három faj, a barnamedve, a szürke farkas és az eurázsiai hiúz bukkant fel ismét Észak-Magyarország hegyvidéki erdőségeiben. Hazánkban elenyésző,

mindössze egytized százalék alatti a nagyragadozók aránya,

a szomszéd országokban ehhez képest - különösen Szlovákiában és Romániában - ez jóval magasabb.

Hiúzkölyök. Talán lassan ismét gyarapodásnak indul az európai hiúzállományForrás: Wikimedia Commons

Magyarországon az eurázsiai hiúz egyik alfaja, a kárpáti hiúz (Lynx lynx carpathicus)  kezdett el megtelepedni,

igaz, egyelőre még csak rendkívül alacsony egyedszámban. A szakértők mintegy 12- 15 egyedre becsülik az Északi-középhegység bizonyos részeit már saját territóriumként birtokló hazai hiúzok számát.

A közelmúltban hazánkban először a Zempléni-hegységben bukkantak fel hiúzokForrás: MTI/H. Szabó Sándor

A kárpáti hiúz területtartó faj, ám egy-egy példány vadászterülete akár a 60-80 négyzetkilométeres kiterjedést is elérheti,

ezért a hiúzpopulációnak meglehetősen nagy és összefüggő, az erdőgazdálkodástól valamint egyéb zavaró tényezőktől mentes területre van szüksége ahhoz, hogy háborítatlanul élhessen.

Vadkamera felvétel a Börzsönyben felbukkant hiúzrólForrás: Lontay László

Mindez komolyan korlátozza az állomány további gyarapodását, de már azt is komoly előrelépésnek kell tekinteni, hogy ez a nemes ragadozó egyáltalán ismét birtokba vette a hazai erdők egy részét.

Börzsönyi Szilveszter, a dunakanyari vadon ura

A WWF Magyarország immár tíz éve foglalkozik kiemelten a Magyarországra visszatérő nagyragadozók helyzetével, szoros együttműködésben a hazai természetvédelmi parkokkal. A természetvédő szervezet hiúzvédelmi programjában fontos állomásnak számít

az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságával 2012-ben megkötött partnerségi szerződés,

ugyanis a parkhoz tartozó Zempléni-hegységben történt a legtöbb hiúzészlelés, ezért is számít a védelmi program kiemelt területének.

Közeli felvétel "Börzsönyi Szilveszterről"Forrás: Ifj. Darányi László

De szerencsére már nem csak a Zempléni-hegységben és a Bükkben, hanem az ezektől jóval nyugatabbra fekvő Börzsönyben is megjelent a legnagyobb európai macskaféle.

Eligazítás a terepi bejárás előttForrás: Elter Tamás

Mivel az idei év emlőse a hiúz lesz, a WWF Magyarország és a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakemberei február 14.-én - stílszerűen a királyréti Hiúz Házban - beszámoltak a legújabb megfigyelési eredményekről, illetve az „EuroLargeCarnivores" LIFE projektről, továbbá az európai viszonylatban is kiemelten sikeres Vadonleső Programról.

Terepi bejáráson a Börzsönyben, a Duna-Ipoly Nemzeti Park, és a WWF Magyarország szakértőinek társaságábanForrás: Elter Tamás

A külső megjelenésében Hermann Ottóra, a nagy magyar természettudósra emlékeztető Darányi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park régi és nagy szaktudású munkatársa több mint három évtizede dolgozik a természetvédelemben,

és neki sikerült eddig a legtöbb megfigyelést összegyűjtenie „Börzsönyi Szilveszterről"

a hegységet már saját territóriumként kezelő hím kárpáti hiúzról. (A hiúz első észlelése Szilveszter napjára esett, ezért kapta ezt a nevet.)

Darányi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa, akinek eddig a legtöbbször sikerült megfigyelnie a börzsönyi hiúztForrás: Elter Tamás

A vadon élő hiúz rejtőzködő életmódot folytat és alapvetően éjszaka aktív,

ezért nagy türelmet és sok energiát igénylő időigényes munka a megfigyelése. Darányi László szerint erre a téli hónapok a legalkalmasabbak, mert a hó megőrzi a ragadozó nyomcsapását, értékes adatokat szolgáltatva a hiúz vándorlási útvonaláról, illetve az általa meglátogatott területekről.

Forrás: Origo

„Börzsönyi Szilveszter" megfigyelésének másik fontos eszköze a kameracsapda, amelynek segítségével

már számos felvételt sikerült készíteni az amúgy rendkívül óvatos és bizalmatlan ragadozóról.

Az eddigi megfigyelések bizonyossá teszik, hogy  "Szilveszter" nem csupán áttévedt alkalmi látogató, hanem a Börzsönyt  már territóriumának részévé tette.

Infrakamerás felvétel a börzsönyi hiúzrólForrás: Darányi László és ifj. Darányi László

Valószínű, hogy rajta kívül egy másik fajtárs is ólálkodik a Börzsöny vadonjában, de ennek bizonyításához még további megfigyelések szükségesek.

A börzsönyi hiúz nyomai a hóbanForrás: Darányi László

Azt viszont kijelenthetjük, hogy csaknem egy évszázad múltán a hiúz ismét kezd tartósan megtelepedni hazánkban.

Kezd közüggyé válni a természeti értékeink megóvása

A nagyragadozók, és más ritka fajok megfigyelési adatainak összegyűjtéséhez felbecsülhetetlen segítséget nyújt a 2009-ben elindított Vadonleső Program.

Terepbejáráson a Börzsönyben, a WWF Magyarország és a Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésébenForrás: Elter Tamás

Mint Bakó Botond, a projekt vezetője elmondta, a program életre hívásához az adta az ötletet, hogy hazánkban is egyre több a természetjáró turista, akiket önkéntesként be lehet vonni a tudományos értékű megfigyelésekbe.

A Börzsönyben vannak még olyan elhagyatottabb területek, amelyek megfelelő élőhelyek lehetnek a hiúznakForrás: Elter Tamás

A kezdeményezés nagyon sikeresnek bizonyult, mert napjainkig több mint 100 ezren kapcsolódtak be az Európában is elterjedt úgynevezett Citizen Science programba, és ezzel az imponáló létszámmal a hazai

már nem csak Magyarország, hanem egész Európa egyik legnagyobb létszámú, önkéntesekből álló megfigyelő hálózata lett.

A program fókuszában jelenleg 18 védett, illetve fokozottan védett közösségi jelentőségű faj áll.

A terepi megfigyeléseket semmi sem pótolhatjaForrás: Elter Tamás

Az adatgyűjtést letölthető mobilalkalmazások és weboldalak segítik, amelyek azon kívül, hogy hasznos információt és tematikai javaslatokat biztosítanak a megfigyelések szakszerűségéhez, lehetővé teszik,

hogy az észleléseket akár már a terepről is el lehessen küldeni a központi adatbankba.

Ma már országos lefedettségűnek számít ez a rendkívül hasznos program, amelyben mind a tíz nemzeti park is részt vesz.

A hiúz nyomában a börzsönyi vadonbanForrás: Elter Tamás

A Vadleső Program legfontosabb célja a védett és veszélyeztetett hazai fajok illetve természeti értékek nyomon követése, valamint a vizes élőhelyek monitorozása. Számos konkrét eredmény született az önkéntesek lelkes munkájának köszönhetően.

A természetvédelem egyre inkább társadalmi üggyé válikForrás: Elter Tamás

A sünpopuláció megfigyelési adatai alapján például nemrég elkészült Budapest részletes süntérképe.

Ez tette lehetővé az állatok számára legnagyobb veszélyt jelentő útszakaszok meghatározását, ami elengedhetetlen a hatékony védelmi intézkedések kidolgozásához.

Városi sün. A Vadonleső Program megfigyeléseinek közvetlen természetvédelmi hasznuk lehetForrás: James M. Turner

A Vadonleső Program értékes támogatást nyújthat az éppen napjainkban visszatelepülő nagyragadozók monitorozásához is.

A természetvédelem ügye egyre népszerűbbForrás: Elter Tamás

Ez a kezdeményezés azt bizonyítja, hogy örvendetes módon a természetvédelem kezd egyre jobban  közüggyé válni. Közös természeti értékeink, köztük Börzsönyi Szilveszter megóvása is, valóban csak így lesz lehetséges.