Különleges módon védekeztek a hőguta ellen a dinoszauruszok
A késői triászban élt Macrocollum itaquii rakonstrukciója
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A hatalmas testméretnek megvannak a nyilvánvaló előnyei, ám hátrányokkal is jár és különböző problémákat is felvethet. A 165 millió éven át a szárazföldi ökoszisztémát uraló dinoszauruszok számára a túlmelegedés kezelése éppen ezért kulcsfontosságúnak bizonyult: ám egy speciális, belső hűtőrendszer kifejlesztésével sikerült leküzdeniük ezt a problémát. A kutatók most fosszíliákat elemeztek és az ezzel kapcsolatos eredményeiket az Anatomical Record tudományos folyóiratban tették közzé.
A kisebb dinoszauruszok az árnyékba menekültek
A dinoszauruszok egykor rendkívül változatos állatcsoportot képviseltek, és többek között a méretükkel tűntek ki az állatvilágból. Egyes dinoszauruszok olyan kicsik és könnyűek voltak, mint egy kolibri, míg mások akár 100 tonnát is nyomtak.
A legnagyobb és legnehezebb példányokat a szauropodák képviselték, amelyek nagyságrendekkel hatalmasabbak voltak, mint bármilyen állat, ami valaha is a Földön járt.
Ez az óriási méret számtalan előnnyel járt: egyrészt egyszerűen túlnőtték a ragadozókat,
másrészt hatékonyabban tudták felhasználni az energiáikat és ezáltal szép élettartamot éltek meg. De ami az egyik oldalon pozitív, az a másikon nehézséget okozhat: ezek a dinoszauruszok ugyanis igen nehezen küzdöttek meg a hőséggel.
A kisebb méretű dinoszauruszok az árnyékba menekültek lehűlni, ám az óriási társaik számára a túlmelegedés szó szerint elkerülhetetlen volt
– mondta Lawrence Witmer professzor, a tanulmány társszerzője. – A nagyobb példányok ezért speciális mechanizmusokat fejlesztettek ki az agy hőmérsékletének szabályozására.
Termoregulációs stratégiát fejlesztettek ki
A kutatók szerint a legjobb dolog, amit egy hatalmas méretű állat tehetett a hűtés érdekében, az a párologtatás. Ez az, amit a legtöbb élőlény az izzadás révén alkalmaz.
A folyamat különösen fontos a fej körül,
ahol a legérzékenyebb szervek helyezkednek el.
A szauropoda fosszíliák fogainak kémiai elemzése azt mutatta, hogy a hatalmas testük ellenére az állatok testhőmérséklete a modern emlősökhöz hasonlóan működött. Ezáltal sikeresen oldották meg a hőszabályozásukat.
Az agy és az olyan, fontos érzékszervek, mint például a szem nagyon érzékenyen reagálnak a hőmérséklet változásaira
– magyarázta Ruger Porter, az anatómiai oktatás asszisztens professzora és a tanulmány vezető szerzője.
– Az állatok ezért gyakran kifejlesztenek egy úgymond termoregulációs stratégiát, hogy megvédjék a szöveteiket a forró és a hideg vért oda-vissza keringetve az erekben. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a dinoszauruszok is ugyanezt tették-e.
Ennek érdekében az állatok természetes hűtési rendszerét az erek segítségével vizsgálták, amelyeket jól megőriztek a fosszíliák.
A véráramlás bizonyult meghatározónak
A kutatók megállapították, hogy a különböző dinoszauruszok eltérő hűtési stratégiákat alkalmaztak.
Az a felfedezés, miszerint a különböző dinoszauruszok különböző módon hűtötték le az agyukat, ablakot nyitnak a dinoszauruszok mindennapi életének megismeréséhez
– hangsúlyozta Sharon Swartz, a kutatást finanszírozó Nemzeti Tudományos Alapítvány programigazgatója. – Ez egy kitűnő példája annak is, hogy a különféle környezeti feltételek miatt kialakult fizikai korlátok hogyan alakították ki ezt a sokszínű és egyedi csoportot.
Swartz és kollégái arra jutottak, hogy a testméret az egyik legfontosabb tényező, amely meghatározta, hogy a dinoszauruszok hogyan tudták szabályozni a testhőmérsékletüket.
A kisebb őslények kiegyensúlyozott véráramlással rendelkeztek, míg a nagyobbak fokozottabb hőstratégiát alkalmaztak.
Ez alól kivétel a rettegett Tyrannosaurus Rex,
amelynél a kutatók elemzése kimutatta, hogy azok a kis dinoszauruszokhoz hasonló taktikát alkalmaztak a hőség elleni védelem érdekében. A levegőt épp úgy keringették, mint egy fújtatószivattyú: minden alkalommal, amikor az állat kinyitotta és bezárta a száját.