Trónfoglalás helyett a tihanyi apátság foglya lett a bukott király

2019.10.20. 20:56

98 éve, 1921. október 20-án az esti órákban döbbenetes hír futott be a budai királyi várba, Horthy kormányzó rezidenciájára. A hír szerint a hatalom gyakorlásáról 1918 novemberében lemondott IV. Károly király repülőgépen ismét Magyarországra érkezett, és Dénesfa határában, Cziráky gróf birtokán landolt. A királynak ez volt a második visszatérése alig fél éven belül, és nagyon úgy tűnt, hogy az áprilisi trónfoglalási kísérlettel, az úgynevezett „húsvéti királypuccsal" szemben, most sokkal nehezebb lesz eltéríteni attól a szándékától, hogy visszavegye a hatalmat. IV. Károly visszatérése azonban nemcsak a budai várban keltett riadalmat, hanem a Habsburg-restauráció veszélyétől tartó kisantant államokban is, ami miatt Csehszlovákia mozgósítást rendelt el, Eduárd Benes pedig Magyarország megszállására készült.

Egész életemben önzetlenül teljesítettem kötelességemet. Ma az a kötelességem, hogy jelentsem: ha Felséged fegyverrel vonulna be Budapestre, Magyarország léte megszűnne."

(Részlet Horthy kormányzó 1922. október 22-én IV. Károlynak írt leveléből)

Királyi gépeltérítés a Genfi-tó felett

1921. október 20-án kora reggel, a svájci száműzetésben élő utolsó Habsburg uralkodó, IV. Károly volt ausztriai császár és magyar király, valamint felesége, Zita császárné szűkebb kíséretükkel együtt a Genfi-tó feletti sétarepülésre készültek.

Legalábbis így tudta mindenki a környezetükben,

köztük a sétarepüléshez repülőgépet és gépszemélyzetet biztosító Ad Astra Aero légitársaság is.

IV. Károly király és Zita királyné koronázási képe. A királyi pár közt a trónörökös, Ottó főherceg állForrás: Wikimedia Commons

Miután a Junkers F-13 típusú hatszemélyes túragép a magasba emelkedett, a volt uralkodó szárnysegédje

revolverrel a kezében belépett a pilótafülkébe, és ellentmondást nem tűrő hangon ráparancsolt a megdöbbent pilótára,

hogy azonnal vegye Magyarország felé az irányt.

Az „Ad Astra" nevet viselő eltérített egymotoros gép a pilótafülkében lejátszódott drámai jelenet után kelet felé fordította az orrát, majd pár órás repülés után a Vas, valamint Győr-Sopron-Moson vármegye határán fekvő Dénesfa melletti Cziráky-birtokon landolt.

A királyi pár által eltérített "Ad Astra" nevű Junkers túragépForrás: Origo

A királyi pár Magyarországra érkezésének hírére elsőként Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy Sopronban állomásozó csendőrzászlóalja esküdött fel IV. Károly hűségére.

Az "As Astra" Dénesfán, Cziráky gróf birtokánForrás: Origo

Őt a Burgenland elcsatolásának megakadályozásáért vívott nyugat-dunántúli harcokban oroszlánrészt vállalt Báró Lehár Antal ezredes (később vezérőrnagy, a híres operettszerző, Lehár Ferenc öccse) követte, aki a parancsnoksága alatt álló szombathelyi helyőrséggel együtt állt át a király oldalára.

A legitimista Báró Lehár Antal ezredes egységével együtt állt át IV. Károly oldaláraForrás: Wikimedia Commons

IV. Károly Magyarországra érkezésének híre hamarosan befutott a budai királyi várba is.

A váratlan fordulattól megdöbbent kormányzó azonnal kapcsolatba lépett a vidéken tartózkodó gróf Bethlen István miniszterelnökkel, hogy megtanácskozza vele a fenyegető válsággal kapcsolatos azonnali teendőket.

IV. Károly törvényes királyként akart visszaülni a trónra

A királynak nem ez volt az első trónfoglalási kísérlete. Ferenc József halála után, az 1916. december 30-án magyar királlyá koronázott IV. Károlynak a francia kormánnyal 1917-ben folytatott titkos különbéke-tárgyalásai az uralkodó óvatlansága, valamint a németbarát

Ottokar Czernin gróf közös külügyminiszter árulása miatt kudarcba fulladtak,

és ezért szándékai ellenére sem sikerült kivezetnie az Osztrák-Magyar Monarchiát az első világháborúból.

Ottokar Czernin gróf, a Monarchia közös külügyminisztere hátba támadta a királyt, és nyilvánosságra hozta Clemenceau titkos üzenetétForrás: Origo

A Monarchia összeomlásának végnapjaiban Károly az 1918. november 13-án kiadott második eckartsaui nyilatkozatában lemondott magyar királyi jogainak gyakorlásáról.

Az első eckartsaui nyilatkozat, Károly aláírásávalForrás: Wikimedia Commons

IV. Károly az eckartsaui nyilatkozattal azonban sem a koronáról, sem pedig a trónról nem mondott le, közjogi értelemben tehát  továbbra is ő maradt a király.

IV. Károly koronázási eskütétele a Mátyás-templom előtt, 1916. december 30-ánForrás: Wikimedia Commons

Lényegében ezt a jogi helyzetet vette alapul az 1920. évi I. törvénycikk,

ami a királyi felségjogok gyakorlásának „átmeneti" akadályoztatása miatt élesztette fel a kormányzói jogintézményt,

a nemzetgyűlés pedig 1920. március elsején Horthy Miklós altengernagyot, a Monarchia hadiflottájának utolsó parancsnokát és a Nemzeti Hadsereg fővezérét választotta meg Magyarország kormányzójának.

Horthy Miklós megérkezik az Országházba, a kormányzói eskütételre, 1920. március elsejénForrás: Wikimedia Commons

Miután az osztrák parlament kimondta a trónfosztást, és Ausztria köztársaság lett, a Habsburg családot száműzték az országból. 1921-ben Magyarország viszont még mindig királyság volt,

és IV. Károly trónfosztása sem lett de jure kimondva.

 

IV. Károly és felesége, ZitaForrás: Wikimedia Commons

Ezért a svájci száműzetésben élő király, elsősorban felesége, a rendkívül céltudatos és becsvágyó Zita császárné befolyására elhatározta, hogy megkísérli uralkodói jogainak helyreállítását Magyarországon.

Őfelsége várakozik odakint Főméltóságodra

Károly 1921. április 27-én toppant be először teljes váratlansággal a budai királyi palotába. Horthy éppen ebédelt, amikor szárnysegéde, Magasházy őrnagy azzal a hihetetlennek tűnő hírrel kopogtatott be hozzá, hogy „Őfelsége várakozik odakint Főméltóságodra."

A kormányzó természetesen azonnal félbeszakította ebédjét, jelentkezett a királynál, és behívta az uralkodót a dolgozószobájába.

IV. Károly teljesen váratlanul toppant be a budai királyi palotábaForrás: Wikimedia Commons

IV. Károly bevezetőként köszönetet mondott Horthynak a trón és az ország megőrzéséért, átnyújtotta neki a katonai Mária Terézia-rend nagykeresztjét, egyben kinevezte Szeged és Otrantó hercegének,

majd felszólította, hogy adja át részére az államfői hatalmat.

Horthy a király felszólítását udvariasan visszautasította.

Horthy a Nemzeti Hadsereg fővezéreként, 1919. novemberi budapesti bevonulásánForrás: Wikimedia Commons

A kormányzó arra hivatkozott, hogy a forradalmak illetve

a trianoni békeszerződés után az ország rendkívül kényes helyzetbe, teljes külpolitikai elszigeteltségbe került,

alig maradt fegyveres ereje, és a kisantant államok ellenséges tömbje veszi körül.

Horthy Miklós az Osztrák-Magyar Flotta tisztjekéntForrás: Wikimedia Commons

Márpedig ebben a helyzetben a király trónfoglalása egyértelmű „casus belli" lenne a Habsburg-restauráció minden formáját elutasító kisantant számára,

ami egyben Magyarország végét jelentené,

mivel az országnak sem támogatottsága, de katonai ereje sincs egy megszálló akció elhárítására.

Ezért a kormányzó a király iránti hűségének hangoztatása mellett, az ország sorsa érdekében, távozásra szólította fel az uralkodót.

A magyar delegáció megérkezik a Trianon palotába, a békediktátum aláírására. Trianon után az ország teljes külpolitikai karanténba kerültForrás: Wikimedia Commons

Horthy érvei egyáltalán nem voltak légből kapottak, a kormányzó abszolút reálisan értékelte a restauráció lehetséges következményeit. Károly némi huzavona és hezitálás után elhagyta a budai várat, és visszatért Szombathelyre, Mikes püspök palotájába.

Itt azonban meggondolta magát, majd ismét felszólította a kormányzót a hatalom átadására,

és ígérete ellenére sem volt hajlandó elhagyni az országot.

Károly az ígérete ellenére sem hagyta el azonnal az országotForrás: Wikimedia Commons

Miután híre ment, hogy IV. Károly titokban Magyarországra érkezett,

a kisantant államok közös katonai fellépéssel fenyegették meg a budapesti kormányt,

ha a király záros határidőn belül nem hagyná el az ország területét. Horthy ekkor báró Lehár Antal ezredest bízta meg az uralkodó úgymond „kikísérésére". IV. Károly végül a körülmények és az antant nyomására, április 5-én kénytelen volt elhagyni az országot, és visszatérni Svájcba.

IV. Károly király, Zita királyné és Habsburg Ottó. Az erős egyéniségű királyné élete végéig nem volt hajlandó lemondani a trónrólwikipédia - Gryffindor

Úgy tűnt, hogy a „húsvéti királypuccsal" jó időre lekerült a napirendről a Habsburg-restauráció komoly nemzetközi feszültséget kiváltó ügye, ám ezt IV. Károly és közvetlen környezete nem így gondolta.

Zita biztos volt benne, hogy beadja derekát a „parvenü viceadmirális"

A felsült uralkodót – aki nagyot csalódott Horthyban amiatt, hogy nem állt félre – Zita császárné újabb visszatérésre bíztatta. Az energikus és határozott asszony ugyanis nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a „parvenü viceadmirális" elüsse férjét a magyar tróntól.

Zita arról győzködte Károlyt,

hogy a párizsi kormány hallgatólagosan tudomásul fogja venni visszatérését,

és a kardcsörtető Benest, valamint társait is leinti majd, ha elfoglalja a magyar trónt.

Károly és Zita 1911-es esküvői fotója. A kép jobb szélén Ferenc József császár láthatóForrás: Wikimedia Commons

A császárné ezt az igencsak optimista prognózist bátyja, a rendkívül jó francia politikai kapcsolatokkal rendelkező Sixtus herceg állítólagosan „rendkívül magas körökből" származó információira alapozta. A jó szándékú,

de határozatlan Károly felesége nyomásának engedve elhatározta, hogy másodszor is megkísérli a magyar trón visszafoglalását.

A tavaszi látogatás kudarcából okulva, másodjára már jóval nagyobb körültekintéssel igyekeztek megszervezni IV. Károly visszatérését, amit katonai akciónak terveztek, nyomásgyakorlás céljából.

A határozott és energikus Zita rávette férjét a második trónfoglalási kísérletre isForrás: Wikimedia Commons

A vélt siker egyik legfontosabb tényezője az akció váratlanságában rejlett, ezért is döntöttek úgy, hogy repülőgépen térnek vissza Magyarországra.

Károly az erősen legitimista arisztokrácia, továbbá a katolikus klérus felső körei, valamint néhány karlista főtiszt támogatására is számíthatott.

Ifj. Gróf Andrássy Gyula, volt közös külügyminiszter az egyik legelszántabb karlistának számítottForrás: Wikimedia Commons

Gróf Sigray Antal, továbbá a közös külügyminiszteri méltóságot viselt ifjabb Andrássy Gyula gróf, nemkülönben az ország egyik legbefolyásosabb földbirtokosa, Festetics Tasziló herceg egyaránt IV. Károly elszánt híveinek számítottak Horthyval szemben

csakúgy, mint a kálvinista kormányzóval kevésbé rokonszenvező katolikus főpapság.

 

Festetics Tasziló herceg egészen 1924-ig nem volt hajlandó szóba állni HorthyvalForrás: Wikimedia Commons

Károly és Zita úgy vélték, hogy amennyiben Horthyt sarokba szorítják,

a kormányzó kénytelen lesz hozzájárulni a legitim király hatalmának elismeréséhez. Az meg sem fordult a fejükben, hogy Horthy kormányzó, Ferenc József egykori szárnysegéde, fegyveres ellenállást tanúsítson a trónfoglalásra készülő királlyal szemben.

A királyi pár fejében meg sem fordult, hogy ha a kormányzót kész helyzet elé állítják, ne adná át a hatalmat Károly részéreForrás: Pinterest

A királyi pár ilyen előzmények és várakozások mellett szállt fel az „Ad Astra" fedélzetére, 1921. október 20-án reggel.

Népünnepélyek és szabadtéri misék lassítják a puccsisták vonulását

A király váratlan  októberi megérkezése riadóként hatott Budapesten. Horthy biztos volt benne, hogy sem a nyugati hatalmak, sem pedig a kisantant nem fognak lenyelni egy magyarországi Habsburg-restaurációt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia címere. A kisantant államok számára semmi sem volt fenyegetőbb a Habsburg-restauráció veszélyénélForrás: Wikimedia Commons

És most jóval komolyabb volt a helyzet, mint Károly áprilisi látogatása idején,

hiszen a király Rakovszky István nemzetgyűlési elnök vezetésével ellenkormányt nevezett ki,

és arról is egyre több riasztó hír futott be a budai várpalotába, hogy a dunántúli helyőrségek egymás után esküdnek fel IV. Károly hűségére.

Rakovszky István lett a király által kinevezett ellenkormány fejeForrás: Wikimedia Commons

Miután Lehár és Ostenburg-Moravek egységei, majd a győri helyőrség is a király oldalára állt, IV. Károly és Zita császárné, valamint az uralkodó által kinevezett ellenkormány az átpártolt katonaság kíséretében október 22-én Győrből elindult Budapestre.

Ha az uralkodót és az őt kísérő csendőr, illetve katonai alakulatokat szállító szerelvény sehol sem állt volna meg, IV. Károly, valamint az oldalára átállt karhatalom alig három óra alatt felért volna a fővárosba.

Károly és Zita a győri pályaudvaron, a király oldalára átállt győri helyőrség tisztelgését fogadjaForrás: Bundesarchiv

Október 22.-én a Bethlen-kormány még nem rendelkezett  olyan számottevő fegyveres erővel Budapesten, amivel képes lett volna feltartóztatni a karlista erőket,

Károly tehát egyszerűen besétálhatott volna a budai várpalotába,

de nem ez történt. A királyi szerelvény minden állomáson megállt, hogy az uralkodó fogadhassa az üdvözlő beszédeket, valamint az „alattvalók hódolatát".

A Bethlen-kormányt teljesen váratlanul érte IV. Károly második akciójaForrás: Wikimedia Commons

A hosszú szónoklatok, a szabadtéri misék és az állomásonként megismétlődő népünnepélyek miatt

a „puccsisták" szerelvénye sűrűn meg-megállva, csigatempóban araszolt a főváros felé. Ezt az ostoba, és Károly számára végzetesnek bizonyult késlekedést a kormányzó hívei az ellenállás megszervezésére fordították, méghozzá a rendelkezésre álló  rövid időhöz képest igen eredményesen.

Casus belli lett a volt uralkodó magyarországi jelenléte

A királyi pár népünnepélyekkel tarkított Budapestre vonulásáról azonban nem csak a Bethlen-kormány, hanem az antant katonai missziója, valamint az áprilisi restaurációs kísérlet idején mozgósítással fenyegető kisantant államok is tudomást szereztek, és az azonnali heves reakció ez alkalommal sem maradt el részükről.

Edvard Benes csehszlovák külügyminiszterként a párizsi béketárgyalásokon mindent elkövetett, hogy minél nagyobb területet hasítson ki a történelmi Magyarország területébőlForrás: AFP

A Szerb-Szlovén-Horvát Királyság alighogy megkapta a volt király magyarországi trónfoglalási kísérletéről szóló hírt, teljes, míg Bukarest részleges mozgósítást rendelt el.

Horthy Miklós családja körében, a kenderesi kúriábanForrás: Origo

Edvard Beneš a nagyhatalmú csehszlovák külügyminiszter a cseh követségekhez intézett körtáviratában pedig már egyenesen így fogalmazott:

A volt uralkodó jelenléte a magyar földön casus belli".

Az antant budapesti képviseletének nevében Thomas Hohler brit főmegbízott azt közölte Bethlen István miniszterelnökkel, hogy a szövetséges hatalmak minden puccsot elítélnek,

és ezért nem hajlandóak arra, hogy a kisantant államok kormányainál mérséklően közbenjárjanak,

így ha a magyar kormány nem képes fenntartani a rendet az országban, akkor majd „kívülről történnek meg a szükséges erélyes intézkedések."

Gróf Bethlen István miniszterelnök (a képen középen)Forrás: Bundesarchiv

A francia és az olasz budapesti diplomáciai misszió a magyar miniszterelnökhöz eljuttatott jegyzékében felszólította a budapesti kormányt, hogy „minden haladék nélkül tegye meg a szükséges intézkedéseket az exkirálynak volt országai területéről való eltávolítására."

Horthyt erős nyomás alá helyezte az antant Károly visszatérése miattForrás: Wikimedia Commons

Az antanthatalmak nagykövetei, hogy kifejezzék a volt Habsburg uralkodó visszatérésével beállott és fegyveres beavatkozással fenyegető helyzet komolyságát,

a jegyzéket a kormányzónak is átadták.

A kisantant államok követei pedig kormányaik álláspontját tolmácsolva azt közölték, hogy amennyiben Károly elfoglalja a trónt, csapataik átlépik az ország határát.

Akasztással fenyegetik meg Bethlent, ha nem hódol be a királynak

E robbanásveszélyes helyzetben Horthy a Bethlen-kormány népjóléti miniszterét, Vass József prelátust előre küldte a főváros felé közeledő királyhoz, hogy próbálja meg rábírni IV. Károlyt a trónfoglalási kísérlet feladására, valamint a visszafordulásra.

Horthy a királynak írt személyes leveléhez csatolta a brit-francia-olasz ultimátumot is.

 

IV. Károly és Zita úton Budapest felé. A királyi pár vagonja előtt Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy (akit Károly ezredessé léptetett elő) áll egy csendőr társaságábanForrás: MEK OSZK

Vass prelátus küldetése azonban nem járt sikerrel, mert IV. Károly csupán annyit válaszolt a kormányzó levelére, hogy ő és a Bethlen-kabinet is  vesse alá magát az uralkodó parancsainak. Rakovszky István „miniszterelnök", a király által kinevezett ellenkormány feje pedig

egyenesen azzal fenyegette meg Bethlen István grófot, hogy felakasztatja,

ha nem illő hódolattal fogadják a királyt Budapesten.

Rakovszky, az ellenkormány feje akasztással fenyegette meg Bethlen grófot, ha a kormánya nem hódol be a királynakForrás: Pinterest

Horthy kormányzó ezek után október 22-én parancsot adott a fegyveres ellenállás megszervezésére,

amivel hívét, Gömbös Gyula vezérkari századost, a paramilitáris MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) ügyvezető elnökét bízta meg.

Gömbös Gyula (balról a harmadik) a szélsőjobbról ment be középre. Gömbös 1921-ben a MOVE elnökeként még az egyetemistákat is mozgósítottaForrás: Origo

Gömbös azonnal mozgósította a MOVE budapesti tagjait, de mivel aggasztó létszámhátrányban voltak a Károly mellett felsorakozott, és mintegy 6000 főre duzzadt karlista fegyveres erőkkel szemben, a kormányzóhoz hű vidéki csapatok felérkezése pedig még legalább egy-két napot vett igénybe,

 a budapesti egyetemi ifjúságot is riadóztatta.

 

Az egyetemisták nem voltak méltó ellenfelei a harcedzett veteránoknakForrás: Origo

Mivel a fővárosi egyetemi ifjúság jelentős része élesen Habsburg-ellenesnek számított, ezért Gömbös felhívására több száz diák állt csatasorba.

Ennek a sebtében felállított úgynevezett egyetemi zászlóaljnak azonban igen  kétes volt a harcértéke

a király kíséretét alkotó, háborút megjárt hivatásos katonákéhoz képest.

Miközben a Törökugratón dörögtek a fegyverek, Károly misét hallgatott

A védelem megszervezéséhez igen nagy segítséget jelentett a karlisták lassúsága. Október 22-án késő este, amikor a király szerelvénye Tatára ért, IV. Károly Hegedűs Pál altábornagyot előre küldte Budapestre, hogy próbálja meg rábírni Nagy Pál tábornokot, a budapesti helyőrség parancsnokát az átállásra, mert akkor jó eséllyel harc nélkül vehették volna birtokukba a fővárost.

A király Hegedűs Pál altábornagyot küldte BudapestreForrás: Wikimedia Commons

Károly ugyanis irtózott a vérontás lehetőségétől, és a hűségére felesküdött sereget is elsősorban nyomásgyakorlásra, nem pedig valódi harcra szerette volna felhasználni.

Hegedűs altábornagy missziója azonban nem járt sikerrel.

Október 23-án hajnalban a királyi szerelvény ismét megállt, ezúttal Bicskénél.

Gömbös Gyula (a képen középen) a budaörsi egyetemistákból alakult Turul Szövetség tagjaivalForrás: Wikimedia Commons

Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy megelégelve a hezitálást, egységét leszállította a szerelvényről, majd katonáival előrenyomult Budaörs irányába, ahová a kora reggeli órákban meg is érkezett.

Gömbös az egyetemi zászlóaljat éppen itt, a Budaörsre bevezető utaknál állította fel. Amikor az Ostenburg-zászlóalj a település határába ért,

a Törökugratón elhelyezett, és orvostanhallgatókból álló mintegy 80 fős alegység tüzet nyitott Ostenburg alakulatára.

 

Az egyetemi zászlóalj önkéntesei a budaörsi csatábanForrás: Wikimedia Commons

A veterán karlista katonák felvették a harcot, megrohamozták a magaslatot, ahonnan kifüstölték az egyetemistákat, majd megszállták a Törökugratót.

A kialakult tűzharcban több egyetemista is az életét vesztette.

Ostenburg őrnagy a sikert kihasználva tovább akart nyomulni a főváros felé, hogy mielőbb elérje és megszállja a budai várkerületet. Miközben a budaörsi csata zajlott, Károly király újabb szabadtéri misével töltötte az időt.

Károly és Zita szabadtéri misékkel vesztegette az értékes időtForrás: Origo

Amikor beérkeztek a budaörsi ütközetről szóló első hírek, a vérontástól elborzadt király parancsot adott a harc beszüntetésére.

Horthy kormányzó délelőtt Shvoy ezredest küldte ki a Biatorbágy határában várakozó uralkodóhoz azzal a kéréssel, hogy Károly, biztonságának szavatolása mellett jöjjön Budapestre, személyes tárgyalásra.

Horthy személyes tárgyalásra hívta IV. KárolytForrás: Pinterest

A király a tanácsadói javaslatára elvetette Horthy ajánlatát, abba viszont beleegyezett, hogy másnap reggel kezdődjenek tárgyalások a Bethlen-kormány, valamint Károly delegáltjai között, addig pedig legyen fegyverszünet.

Trónfoglalás helyett tihanyi fogság, és örökös száműzetés

Az október 24-én reggel elkezdődött tárgyaláson a kormány képviseletében Kánya Kálmán követ (későbbi külügyminiszter) valamint Sárkány Jenő tábornok, a király oldaláról pedig Gratz volt miniszter, továbbá Lehár ezredes vett részt,

de mivel IV. Károly ismét elutasította a lemondást, a megbeszélés nem vezetett eredményre.

Időközben viszont beérkeztek Budapestre a kormányzóhoz hű vidéki csapatok, így a katonai erőviszonyok immár Horthy javára változtak meg kedvezően.

A kormányzóhű egységek Budapestre érkezésével végleg megpecsételődött a "királypuccs" sorsaForrás: Wikimedia Commons

A király határozatlan magatartása elbizonytalanította a hozzá hű katonákat, ami miatt Károly táborában megindult a bomlás. Ennek első jeleként

a Győrben, illetve Komáromban a király oldalára átállt csapatok esküjük feloldását kérték IV. Károlytól,

több alegység pedig egyszerűen faképnél hagyta az uralkodót. Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy  egységét a kormányzóhoz hű csapatok bekerítették, a parancsnokot foglyul ejtették, zászlóalját pedig lefegyverezték.

A budaörsi csatában Károly király meghátráltForrás: Wikimedia Commons

A király tanácsadói a rosszra fordult helyzet ellenére is az akció folytatását javasolták,

de IV. Károly másként döntött.

Nem akart további vérontást, ezért szerelvényét visszafordította nyugati irányba. Károly és Zita császárné elfogadta Esterházy gróf invitálását, és még aznap, a  kora esti órákban megérkeztek a Tatai-tó partján fekvő grófi kastélyba.

IV. Károly a visszavonulás mellett döntöttForrás: Fortepan

Éjszaka azonban egy Budapestről érkezett különítmény őrizetbe vette a királyi párt, akiket innen fogolyként a tihanyi bencés apátságba vittek.

A viszonylag rövid tihanyi várakozás közben megérkezett az antant megfellebbezhetetlen utasítása IV. Károly és családja külföldre szállításáról.

A tihanyi bencés apátság épülettömbje, ahol IV. Károlyt és Zita császárnét őriztékForrás: Elter Tamás

A királyi párt Tihanyból Bajára vitték, ahonnan október 31-én a brit HMS Glowworm monitor fedélzetén  immár mindörökre elhagyták Magyarországot. IV. Károlyt és családját az atlanti-óceáni Madeira szigetére száműzték.

A királyi család Madeirán, a száműzetésbenForrás: Picasa

Az utolsó magyar király a második restaurációs kísérlete után bő fél évvel később, 1922. április elsején a madeirai száműzetésben hunyta le örökre szemét.


A sikertelen „királypuccs" ürügyén Edvard Beneš ismét erős magyarellenes kampányba kezdett, amit egy újabb megszállás előkészítésére akart felhasználni.

Edvard Beneš 1919-ben. Benes volt a Monarchia és Magyarország legelszántabb ellenségeForrás: Wikimedia Commons

Beneš intervenciós tervét a jugoszlávok is támogatták,

ezzel szemben a Román Királyság meglepően higgadt magatartást tanúsított ebben az újabb magyarellenes hecckampányban. Az országgyűlés 1922. április 2-án törvényben mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását, és a Pragmatica Sanctio hatálytalanítását.

A "királypuccs" sikeres elhárítása stabilizálta Horthy helyzetét. A Habsburg-ház 1922-es trónfosztásával a magyar történelem közel 500 éves szakasza ért végetForrás: AFP/Roger-Viollet

Ezzel a magyar történelem csaknem ötszáz éves szakasza, Habsburg-korszaka is lezárult, amelynek IV. Károly elvetélt "királypuccsa" volt a zárófejezete.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK