A Kr.u. 6-8. században a Mediterráneumot végigpusztító jusztiniánuszi pestisnek óriási jelentőséget tulajdonít a történetírás: hagyományosan azt feltételezték,
hogy a járvány a népesség harmadát-felét kiirtotta,
s ezzel hozzájárult a Nyugat-Római Birodalom bukásához és az iszlám felemelkedéséhez.
Egy most megjelent tanulmány szerint mindez méretes túlzás: a tudományos bizonyítékokban egyszerűen nincs nyoma annak, hogy ez a járvány csakugyan ilyen léptékű rombolást vitt volna végbe.
A Marylandi Egyetem Nemzeti Társadalmi-Környezeti Szintézis Központjának (SESYNC) munkatársai által irányított nemzetközi kutatócsoport az USA Tudományos Akadémiájának folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben azt állítja, hogy az eddiginél tisztább képet alkotott a Kr.u. kb. 541 és 750 közöttre datálható első nagy pestisjárványról,
s az újonnan feltárt bizonyítékok alapján a járvány jelentősége a korábban feltételezettnél kisebb lehetett.
A kutatók változatos adatforrásokat tekintettek át, és egyikben sem találtak kimondottan a pestisjárványnak tulajdonítható konkrét hatásokat.
„Cikkünk első alkalommal tekint át ekkora volumenű új interdiszciplináris adatot ebben a témakörben – nyilatkozta Lee Mordechai, a cikk írója, a SESYNC volt posztdoktori kutatója és a Princetoni Egyetem Klímaváltozás- és Történelemkutató Kezdeményezésének (Climate Change and History Research Initiative, CCHRI) társvezetője, aki ma már a jeruzsálemi Héber Egyetemen oktat.
– Ha ez a pestisjárvány csakugyan kulcsfontosságú mozzanat lett volna az emberi történelemben, amely – ahogy azt gyakran hangoztatják – alig pár év leforgása alatt elpusztította a Mediterráneum népességének harmadát-felét, kellett volna, hogy hagyjon valamiféle nyomot maga után. De a fellelhető adatok között nem akadtunk ilyen bizonyítékra."
A kutatócsoport a CCHRI-vel együttműködésben átvizsgálta a korabeli írott forrásokat, feliratokat, pénzérméket, papiruszdokumentumokat, pollenmintákat, a pestisbaktérium genomi adatait, és a temetkezések régészeti emlékeit.
A vizsgálat tárgyát képező, Kr.u. 300 és 800 közé eső korszakban, amelyet késő-ókorként szokás említeni, olyan jelentős események játszódtak le,
mint a Nyugatrómai Birodalom bukása és az iszlám felemelkedése.
Ezeket a folyamatokat nem egy történelemtankönyv éppen a jusztiniánuszi pestisjárvánnyal hozza összefüggésbe.
„Tanulmányunk környezettudományi szempontból írja át a késő-antikvitás történetét, és ebből a szemszögből nem látszik szükségesnek feltételezni, hogy a pestis volt felelős a világ átformálásáért" – mondta Merle Eisenberg, aki Mordechaihoz hasonlóan a SESYNC posztdoktori kutatójaként és a CCHRI tagjaként működött közre a cikk megírásában.
A tudós kiemelte: a cikk már csak azért is különleges, mert a természettudományú profilú PNAS-ben jelent meg, de történészek jegyzik, akik történelmi kérdéseket firtatva irányították rá a figyelmet a pestis lehetséges társadalmi és gazdasági hatásaira.
A szerzők szerint a korábbi kutatás indokolatlanul részesítette előnyben a pestisjárványt drámai hangon bemutató írásos beszámolókat,
és azok tartalmát automatikusan érvényesnek tekintette a Mediterráneum egészére,
miközben figyelmen kívül hagyott sok száz egykorú írást, amelyek említést sem tesznek a pestisről.
„Noha a pestisjárványok tudományos feldolgozása interdiszciplináris megközelítést és komoly elmélyülést igényel,
a legtöbb pestistörténész kizárólag azokra a forrásokra támaszkodik, amiket megtanult értelmezni.
A mi csoportunk úttörő munkát végzett azzal, hogy a legkülönbözőbb adatforrásokban kereste az első nagy pestisjárvány nyomait.
Ezek feldolgozása után nem tartjuk védhetőnek azt a közkeletű vélekedést, hogy a pestis több tízmillió embert pusztított volna el – hangsúlyozta Timothy Newfield, a CCHRI másik társvezetője, aki jelenleg már a Georgetown-i Egyetem történelem- és biológiatanára.
– A pestist divat úgy beállítani, mint történelemfordító eseményt,
de ez egyszerű, túl egyszerű magyarázat. Az ok-okozati összefüggés bizonyítását nem lehet megspórolni."
Az adatsorok legtöbbje, például a mezőgazdasági termelésé is azt mutatja, hogy a pestisjárvány előtt megindult trendek töretlenül folytatódtak a járvány kitörése után.
„A pollenek szolgáltatta adatokat használtuk a mezőgazdasági termelés becslésére, s e téren nem mutatkozik a pestises halálozással összefüggésbe hozható visszaesés.
Ha kevesebb ember dolgozott volna a földeken, mint annak előtte, annak látszania kellene a pollenekben,
de nem ez a helyzet" – szögezte le Adam Izdebski, a CCHRI tagja, a krakkói Jagelló Egyetem történelemtanára.
Még az sem változott, amit egy tömegjárvány a legnyilvánvalóbb módon befolyásolt volna: a temetkezési szokások továbbra is az évszázados hagyományokat követték.
„A temetkezésekre vonatkozó kiterjedt adatsorokat is áttekintettünk, és a pestis nem hozott számottevő változást a temetkezési gyakorlatban, például hogy egyedi vagy tömeges sírokba temették-e az emberek halottaikat – ismertette Janet Kay, a Princetoni Egyetem humántudomány-előadója és későókor-szakértője, összevetve a jusztiniánuszi pestist a 800 évvel későbbi óriásjárvánnyal, a Fekete Halállal.
– A Fekete Halál valóban hatalmas tömegeket pusztított el, és ez meg is látszik azon, ahogy a túlélők a holttesteket kezelték."
A kutatók a hozzáférhető pestisgenomokat is felhasználták a késő-ókori járványt okozó baktériumtörzs eredetének és evolúciójának nyomon követéséhez.
Kétségtelen, hogy a kórokozó valóban végigsöpört Eurázsián – a kérdés csak az, hogy mennyi áldozatot szedett.
„Bár a pestisbaktérium eredetének és fejlődésének kinyomozása kulcsfontosságú, a kórokozó puszta jelenlétéből nem következik, hogy katasztrófa történt volna" – jelentette ki Hendrik Poinar, a McMaster University evolúcióbiológia professzora és az egyetem Antik DNS Központjának vezetője.