A hősies helytállása miatt a német Vaskereszt másod és első osztályával is kitüntetett Hugo Gutmann hadnagy, II. Vilmos császár hadseregének zsidó származású tisztje, az első világháború kitörése után a 16. bajor tartalékezredben szolgált századparancsnokként.
A kiváló képességű tisztet a harctéren tanúsított bátor magatartásáért 1914. december 2-án az elsők között tüntették ki a magas presztízsű másodosztályú Vaskereszttel, ugyanazon a napon, amikor vele együtt egy Ausztriából dezertált, és a császári hadseregbe belépett fiatal őrvezető, bizonyos Adolf Hitler is megkapta a rangos kitüntetést.
Nem egészen négy évvel később,
1918 elején Adolf Hitlert az időközben századossá előléptetett Hugo Gutmann alegységébe osztották be.
Gutmann százados Hitler tizedest a cseppet sem veszélytelen századordonánci, vagyis az alegységfutári beosztás ellátásával bízta meg. A parancsnok megbízásából Hitler tizedes feladata volt a zászlóalj- illetve ezredtörzzsel való kapcsolattartás.
Az írásos üzeneteket és parancsokat igen gyakran ellenséges pergőtűzben, és a lövészárkok, illetve szögesdrót akadályok között kúszva kellett eljuttatni a zászlóaljtörzs harcálláspontjára, életveszélyes körülmények között. Hitler tizedes zsidó származású elöljárója olyan elégedett volt a beosztottja teljesítményével,
hogy személyesen terjesztette fel a Vaskereszt első osztályára,
amit csak nagyon kevés tisztesi beosztású katona kapott meg az első világháború idején.
Hitler ezt a kitüntetést a náci Harmadik Birodalom Führereként is élete végéig viselte.
Az első világháború után a Vaskereszttel kitüntetett háborús hős, Gutmann százados leszerelt a hadseregtől, megnősült, és az 1920-as években bútorüzletet nyitott Münchenben.
Egykori beosztottja, Hitler tizedes, mint a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt elnöke és a náci mozgalom vezére 1933. január 30-án kancellári kinevezést kapott Paul von Hindenburg államelnöktől.
Az antiszemita tanokat és militarista politikát meghirdető náci pártelnök kancellárként rövid idő alatt felszámolta a többpárti parlamentáris demokráciát, kíméletlenül leszámolt politikai ellenfeleivel, és egypárti diktatórikus rendszert épített ki az országban.
Az 1935-ben életbe léptetett nürnbergi faji törvények miatt
Hugo Gutmann elvesztette német állampolgárságát,
törölték a tartalékos veterán tisztek jegyzékéből, de neki - szemben a sorstársaival-, ennek ellenére is tovább folyósították a háborús hősöket megillető kiemelt nyugdíjat, amire személyesen Adolf Hitler, az egykori beosztott adott utasítást.
Az 1938-as németországi zsidóellenes országos pogromok idején a Gestapo Gutmannt valamint a családját is letartóztatta,
de nem töltöttek sok időt a hírhedt náci titkosrendőrség fogdájában.
Hamarosan megcsörrent ugyanis a telefon, és az addig durván viselkedő gestapósok kinyitották Gutmann zárkáját, majd hazaengedték őket. Guttmann és családja 1939-be Belgiumba menekült a németországi zsidóüldözések elől.
Amikor 1940 májusában a Wehrmacht lerohanta Hollandiát és Belgiumot, illetve megtámadta Franciaországot, Hugo Gutmann a családjával az Egyesült Államokba emigrált,
a megszálló náci hatóságok pedig nem gördítettek akadályt az országból való távozásuk elé.
Hugo Gutmann túlélte az összeomlás végnapjaiban a berlini kancellári bunkerébe bezárkózott, és 1945. április 30-án öngyilkosságot elkövető egykori beosztottját.
Gutmann százados, az első világháború zsidó származású német hőse és Adolf Hitler volt elöljárója 1962. június 22-én, 81 éves korában halt meg a kaliforniai San Diegóban lévő otthonában.
Hitlernek a nőkhöz fűződő kapcsolata máig homályos és vitáktól terhes, mert csak nagyon kevés forrásértékű adat áll rendelkezésre e kérdés valamennyi részletre kiterjedő tisztázásához.
Egyes szakértők szerint Hitler impotens vagy teljesen aszexuális volt,
mások pedig homoerotikus vonzalmakat vélnek felfedezni a személyiségében.
Mindenesetre ismert egy a náci berkekben nagy port felvert nőügye, ami akkor történt, amikor a nemzetiszocialista párt első embereként már országosan ismert politikai vezető volt,
és ami ha szélesebb publicitást kap, könnyen a politikai karrierjébe kerülhetett volna.
A Führer apja, Alois Hitler, aki az Osztrák-Magyar Monarchia idején vámtisztként szolgált, háromszor nősült.
A második házasságából származó leánya, Angela, Hitler mostohatestvére volt, akit 1925-ben, a landsbergi fogházból történt szabadulása után magához vett házvezetőnőnek, a müncheni lakásába.
Angela Hitler az ekkor 17 éves leányával, Geli Rauballal együtt kötözött be „Adolf bácsi" lakásába,
a müncheni Prinzregentenplatz 16. szám alá.
Több visszaemlékezés szerint a Gelinél csaknem húsz évvel idősebb nagybácsi fülig szerelmes lett a fiatal lányba, akinek saját szobát biztosított, és tőle szokatlan módon, elhalmozta a figyelmével.
A tapasztalatlan tinédzser lánynak nagyon imponált a közeledés, hiszen Hitler ekkor már országosan ismert politikai közszereplőnek számított.
Uwe Bolius osztrák szerző szerint Geli volt az egyetlen olyan nő Hitler életében, aki iránt őszinte szerelmet érzett.
A húsz évvel fiatalabb mostoha-unokatestvérrel való kapcsolatát igyekezett titokba tartani, ami viszont nem tetszett a fiatal lánynak. Hitler szörnyen féltékeny lett, amikor megtudta, hogy a sofőrje fia is szemet vetett a korban egyébként hozzáillő Gelire.
Ezért megtiltotta, hogy a fiú belépjen a házba, és egyre zsarnokibb módon kezdett viselkedni a lánnyal, akit teljesen kisajátított magának.
Geli Hitler iránt érzett kezdeti rajongása a basáskodó gyámkodás miatt gyűlöletbe csapott át.
1931. szeptember 18-án Gelit holtan találták Hitler lakásában. A szoba padlóján vérbe fagyva fekvő lánnyal egy szívtáji pisztolylövés végzett.
Ami pedig különösen kínosnak számított, hogy a halálos lövést Hitler revolverével adták le, a fegyvert a helyszínelők találtak meg a szobában.
Végül öngyilkosságnak minősítették az ügyet, az országos botrányt pedig csak Joseph Goebbelsnek, a náci párt propagandamesterének sikerült megakadályoznia.
Hitlernek volt egy féltestvére, ifjabb Alois Hitler, aki még a császári Németország korában, a századforduló idején kivándorolt Angliába.
Ifj. Alois Hitler Liverpoolban telepedett le, és egy ír nőt, Bridget Downling-ot vett el feleségül.
Házasságukból 1912. március 12-én született meg az egyetlen közös gyermekük, William Patrick Hitler. Ifj. Alois Hitler, miután 1914-ben elhagyta a feleségét, Németországba repatriált.
Noha Bridget-től hivatalosan nem vált el, Németországban új, és ezért bigámiának minősülő házasságot kötött egy német nővel, akitől egy másik fia, Heinz Hitler született. Az 1920-as években többször is sürgette az Angliában élő ír feleségét,
hogy láthatás céljából engedje Németországba utazni közös gyermeküket, Willy Hitlert.
Amikor William Patrick nagykorú lett, 1933-ban önszántából Németországban telepedett le, nem sokkal azután, hogy a nagybátyja, Adolf Hitler hatalomra került.
Hitler először a Rechskreditbankban helyezte el az unokaöccsét,
de William Patrick unalmasnak tartotta pénzvilágot, ezért az Opel műveknél helyezkedett el, majd önálló autókereskedést nyitott. Az 1934-ben a Harmadik Birodalom Führerévé előlépett nagybácsi 1938-ban magához hívatta unokaöccsét, felajánlva neki, hogy ha lemond a brit állampolgárságáról, akkor magas állami beosztásba helyezi.
Willy Hitler azonban cseppet sem szimpatizált a náci rendszerrel, és attól tartott, hogy a nagybátyja csapdát akar állítani neki.
Ezért brit állampolgárságát kihasználva, a náci Németországból visszamenekült Angliába,
ahol a Look magazinba írt egy nagy szenzációt kiváltó cikket „Miért utálom a bácsikámat?" címmel, a Hitler-család közvélemény számára ismeretlen titkairól.
A következő évben az anyjával együtt kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol 1944-ben Roosevelt elnök külön engedélyével belépett az Egyesült Államok haditengerészetébe.
Willy Hitler az Egyesült Államok haditengerészetének altisztjeként részt vett a normandiai partraszálló hadműveletben, megsebesült, és megkapta a Purple Heart (Bíborszív) katonai kitüntetést. A Führer unokaöccse 1947-ig szolgált az U.S. Navy kötelékében.