Azt tudjuk, hogy napi 2-3000 egység D-vitamin növelheti a különböző betegségekkel szembeni védekezőképességünket, így például a koronavírussal szemben is immunerősítő hatású lehet, és régóta ismert, hogy a rák elleni küzdelemben is fontos szerepet játszhat. Egy klinikai vizsgálat azt igazolta, hogy a D-vitamin rendszeres szedése 17 százalékkal csökkenti az áttétes és végzetes kimenetelű rák kockázatát. A védőhatás még nagyobb, 38 százalékos a normális testtömegindexűek körében.

A D-vitamin és a daganatos betegségek közötti szembetűnő kapcsolat sok éve foglalkoztatja a kutatókat. Epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy az egyenlítő közelében élő emberek, akikben a sok napsütésnek való kitettség miatt több D-vitamin termelődik, az átlagnál ritkábban esnek áldozatául bizonyos daganattípusoknak. Sejtkultúrás kísérletekben és egér állatmodellekben szintén bebizonyosodott, hogy a D-vitamin lassítja a rák előrehaladását. Ugyanakkor az emberekben szervezett randomizált klinikai vizsgálatok mindeddig nem szolgáltattak egyértelmű választ a D-vitamin és a rák összefüggéséről.

A Vitamin D and Omega-3 Trial (VITAL) névre keresztelt, 2018-ban lezárult klinikai vizsgálat eredményei szerint a D-vitamin nem csökkentette ugyan a daganatos megbetegedések összesített előfordulását, de úgy tűnt, mintha mérsékelné a daganatos halálozás kockázatát.

Most a Brigham and Women's Hospital (Boston, Egyesült Államok) kutatócsoportja újra elővette a VITAL adatsorait, hogy közelebbről megvizsgálják a D-vitamin-tartalmú étrendkiegészítők fogyasztása és az áttétes és/vagy végzetes kimenetelű rák közötti kapcsolatot. 

A JAMA Network Open című folyóiratban publikált elemzésük arra mutat, hogy a D-vitamin fokozott bevitele statisztikailag összekapcsolható az előrehaladott rák kockázatának 17 százalékos csökkenésével. 

Ha pedig kimondottan csak a normális testtömegindexszel bíró résztvevőkre fókuszáltak, az ő esetükben a kockázatcsökkenés 38 százalékosnak adódott, ami arra utal, hogy a testsúly befolyásolhatja a D-vitamin és az előrehaladott rák kockázatmérséklődése közötti összefüggést. 

Eredményeink azt sugallják, hogy a D-vitamin képes lehet az előrehaladott rák rizikójának csökkentésére  – foglalta össze Paulette Chandler háziorvos, a Brigham's megelőző orvostani osztályának munkatársa és a cikk szerzője. – A D-vitamin mindenki számára könnyen elérhető, olcsó étrendkiegészítő, amit évtizedek óta széles körben használnak és kutatnak. Az általunk feltárt összefüggések, különös tekintettel a normális testsúlyúak körében kimutatott jelentős rizikócsökkenésre, fontos új információt nyújtanak a D-vitamin és az előrehaladott rák közötti kapcsolatról."

Forrás: Science Photo Library

Szigorú vizsgálat

A VITAL vizsgálat szigorú módszertannal kivitelezett, placebó-kontrollált tanulmány volt, amely több mint 5 évig zajlott. A vizsgálati populáció legalább 50 éves férfiakból és legalább 55 éves nőkből állt, akik a vizsgálat kezdetekor mind mentesek voltak a daganatos betegségektől. A résztvevők változatos etnikai háttérrel rendelkeztek. A VITAL vizsgálatot a D-vitamin- és az omega-3-zsírsav-tartalmú étrendkiegészítők egymástól független hatásainak felderítésére, valamint a köztük esetlegesen fennálló pozitív kölcsönhatás kimutatására tervezték. A résztvevőket véletlenszerűen három csoportra osztották: az első csoport napi 2000 NE D-vitamint és omega-3-at, a második csoport D-vitamint és placebót, a harmadik csoport mindkettő helyett placebót kapott. A vizsgálat elsődleges végpontjaiként a keringési kóreseményeket és a daganatok kialakulását jelölték meg.

A VITAL vizsgálatban nem találtak statisztikai különbséget a daganatok összesített előfordulásában, de a D-vitamint szedő csoportokban számottevően alacsonyabbnak bizonyult a daganatos halálozás. 

Daganatsejt (Illusztráció)Forrás: Flickr/NIH Image Gallery/Rita Elena Serda, Duncan Comprehensive Cancer Center at Baylor College of Medicine, National Cancer Institute, National Institutes of Health

A testtömegindex szerepe

Másodlagos elemzésükben Chandler és munkatársai megpróbáltak a nyomába eredni a megfigyelt halálozáscsökkenés lehetséges okainak, ezért kigyűjtötték az áttétes és/vagy halálos kimenetelű daganatos eseteket a D-vitamin-kiegészítőket szedő, illetve nem szedő csoportban. A testtömegindex lehetséges módosító hatását is számításba vették.

A VITAL több mint 25 ezer résztvevőjéből a vizsgálat ötéves időtartama alatt 1617-nél diagnosztizáltak rosszindulatú daganatot. A mintában a legkülönbözőbb ráktípusok szerepeltek: mellrák, prosztatarák, vastagbél- és végbélrák, tüdőrák és sok másfajta daganat. A D-vitamint szedő több mint 13 ezer résztvevő közül 226-nál diagnosztizáltak előrehaladott rákos betegséget; ugyanez a szám a placebócsoportban 274 volt. Ha különvették a 7843 normális (25-nél alacsonyabb) testtömegindexszel rendelkező résztvevőt, közülük a D-vitamint szedőknél csak 58 esetben, míg a placebót szedőknél 96 esetben alakult ki előrehaladott rák.

Forrás: AFP

Bár statisztikailag nem kizárt, hogy a testtömegindexszel látott összefüggés pusztán a véletlennek tulajdonítható, akad arra adat a korábbi irodalomban, hogy a testsúly befolyásolja a D-vitamin hatását. Az elhízás és a vele kapcsolódó gyulladásos állapot tompíthatja a D-vitamin hatékonyságát, feltehetőleg a D-vitamin-receptor érzékenységének csökkentésén vagy a jelátviteli útjának befolyásolásán keresztül. Ezen túlmenően 2-es típusú diabéteszben D-vitaminnal folytatott randomizált vizsgálatok kimutatták, hogy a vitamin nagyobb hasznot hajt a normális testsúlyúaknak, és az elhízottaknál nem mutatható ki semmilyen előnye. 

A D-vitaminhiány gyakori a daganatos betegek körében: olyan tanulmányt is találunk, ahol 72 százalékra teszik a rákos betegek között a D-vitaminhiány előfordulását. 

Az is bizonyított, hogy a nagyobb mennyiségű testzsírlerakódás fokozza egyes daganatok kockázatát. „Eredményeink más korábbi tanulmányok hasonló következtetéseivel együtt megalapozzák a D-vitamin-pótlás lehetséges szerepének további kutatását az áttétes rák megelőzésében, ugyanis a kapcsolat biológiailag értelmesnek tűnik – szögezte le Chandler. – Okvetlenül szükség van a daganatos betegekkel folytatott további vizsgálatokra, és a testtömegindex szerepének alaposabb tisztázására."