A hetekben zajlik több cincérfaj rajzása

Kis hőscincér (Cerambyx scopolii). (fotó: Bánné Varga Klára, Bán Csaba, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

A Nagykapornak melletti Remetekertben havasi cincérrel (Rosalia alpina), gyászcincérrel (Morimus funereus), valamint kis hőscincérrel (Cerambyx scopolii) találkoztunk erdei adatgyűjtéseink során. Mindhárom említett cincérfaj védett Magyarországon, utóbbi kettő pedig Natura 2000 jelölőfaj.

A kis hőscincér (Cerambyx scopolii) védett cincérfajaink leggyakoribb faja, nyáron rendszeresen találkozhatunk vele erdőszéleinken. Amikor a 2–3 centiméteres, fényes fekete bogárral találkozunk, már igencsak megette kenyere javát, hiszen négy év telt el azóta, hogy kibújt a petéből. Az elmúlt években valamilyen fa elhalt törzsének vagy vastagabb ágának belsejében rejtőzött lárvaként, majd bábként, és akkor nem volt nyoma az idei időjárási szélsőségeknek. Lárvája ráadásul nem igényel folyadékot – ami vízre szüksége van, azt a megevett fa lebontásával fedezi.

Kis hőscincér (Cerambyx scopolii). (fotó: Bánné Varga Klára, Bán Csaba, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0) Forrás: http://www.nhmus.hu/hu/kis_hoscincer_termeszettar

A bábból a bogár már az előző ősszel kikelt, de az eleinte puha és halvány színű imágó a telet a bábkamrájában töltötte. Onnan csak nyár elején jön elő; páncélja addigra megkeményedik és megsötétül. Leginkább a tölgyfákat kedveli, de akár az öregebb gyümölcsfákban is kifejlődik, ezért aztán városi-falusi kertekben is találkozhatunk vele, amint a virágokon táplálkozik vagy farakásokon mászkál. Pár hét maradt csak az életéből, ezt leginkább a szaporodás teendőivel tölti. Ha a tűzifát fagymentesen helyen tárolják, és van benne imágóvá alakult kis hőscincér, a meleg hatására már a tél végén előjön. Ilyenkor a szobában is feltűnhet, és a házban lakóknak vagy riadalmat vagy örömet okoz az egyébként teljesen ártalmatlan bogár.

Havasi cincér (Rosalia alpina). Forrás: https://www.bfnp.hu/en/termeszeti-ertek/havasi-cincer

A havasi cincér (Rosalia alpina) Magyarországon a számára alkalmas élőhelyeken nem ritka, sőt néha csapatosan figyelhető meg. Európa más részein azonban sokkal rosszabb a helyzet,

a fő ok az élőhelyek megszűnése és leromlása, valamint a klímaváltozás okozta bükkpusztulás.

Ausztriában például a faj megfigyeléseinek száma az 1980-as évek óta 80 százalékkal csökkent. Csehországban pedig valaha széles körben elterjedt, mára azonban súlyosan veszélyeztetett fajjá vált. Közép- és Dél-Európa hegyvidékein, hazánkban középhegységek bükkerdeiben él. Európa egyik legszebb bogara. Sűrű, kék vagy kékesszürke szőrzete és szárnyfedőkön, valamint az előháton látható bársonyfekete rajzolata alapján összetéveszthetetlen. A hím csápja hosszabb, mint a teste. Lárvája a idősebb beteg bükkfák törzsében fejlődik több évig. Júniustól szeptemberig napos időben rajzik. Az öreg bükkösök kivágásával fennmaradása aktuálisan veszélyeztetett.

Gyászcincér (Morimus funereus). A gyászcincér hazánkban különösen a tölgyesekben előforduló, a cincérek (Cerambycidae) családjába tartozó védett bogárfaj. Forrás: https://www.bfnp.hu/en/termeszeti-ertek/gyaszcincer

A gyászcincér (Morimus funereus) az elmúlt évtizedekben sajnos nagyon megritkult hazánkban. Elsősorban az álló és fekvő holtfa eltávolítása veszélyezteti a cincérek fennmaradását.

A kitermelt, depózott faanyag szaporodási időszakban történő kiszállítása az erdőből katasztrofálisan hat mind a havasi cincér, mind a gyászcincér sikeres szaporodására.

Nagy méretű, zömök, röpképtelen faj, szárnyfedői a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak csökevényesek. Hamvasszürke, szárnyfedőin két-két szabálytalan alakú bársonyos fekete folt van. Középhegységeink tölgy- és bükkerdőiben, valamint irtásokon a földön fekvő rönkök alatt található, alkonyatkor aktív.

(Forrás: Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Magyar Természettudományi Múzeum)