Einsteinnek mégis igaza volt és Isten nem kockázik?

A két zseni, Niels Bohr (a pamlag bal szélén ülve)és Albert Einstein másként vélekedtek a mikrovilágban érvényesülő határozatlanságról

Egy maroknyi fizikus életre kelt egy tabu fogalmat, a szuperdeterminizmust. Úgy vélik, a szuperdeterminizmusnak van értelme a kvantumvilágban, azzal, hogy azt sugallja, hogy nem olyan véletlenszerű, mint amilyennek látszik de a kritikák azt mondják, hogy ez alássa a tudomány egész alapját.

Sabine Hossenfelder a németországi the Frankfurt Institute for Advanced Studies elméleti fizikusa vizzsgálja a fogalmat. Az ötlet, amit vizsgál, a kvantumelmélet legnagyobb rejtélyéhez kapcsolódik, nevezetesen hogy mi történik amikor a elmosódott, határozatlan kvantum birodalmat valami határozottra desztillálódik, valamivé, amit mi mint valóságot tapasztalunk. Teljesen random ennek a genezisnek az eredménye, ahogy az elmélet sugallja?

Albert Einsteinnek nem volt kétsége: amellett érvelt, hogy Isten nem kockázik az univerzummal.

Hossenfelder hajlik rá, hogy egyetértsen vele. Most egy maroknyi fizikus felszítja a vitát azzal, hogy megkísérel feléleszteni egy nem véletlenszerű, determinisztikus fogalmat, ahol a hatásoknak mindig van okuk. Azt mondják, hogy a kvantumfizika furcsaságai csak azért adódnak, mert korlátozottan tekintünk a kvantumvilágra.

Albert Einstein szerint a kvantummechanika nem téves a maga érvényességi területén, de nem is teljes, mvel a kvantumelmletből hiányzik valami, ami leírja a részecske tulajdonságát, ha épp nem észleljük. Albert Einstein kísérteties távolhatásnak nevezte az úgynevezett kvantum-összefonódást.

Ha a kvantum véletlenszerűség illúzió, lehet, hogy robosztusabb kvantumszámítógépeket tudunk készíteni. Forrás: https://www.newscientist.com/article/mg25033340-700-is-everything-predetermined-why-physicists-are-reviving-a-taboo-idea/

A szuperdeterminizmus nem csak értelmet adna a kvantumelméletnek egy évszázaddal azután, hogy megfogant. Megoldást is nyújthat a kvantumelmélet és a relativitás egyesítésére, az univerzum végső elméletének megalkotására.

Sok teoretikus azonban hajthatatlan, szerintük a szuperdeterminizmus a legveszélyesebb fogalom a fizikában. Amellett érvelnek, hogy ha implikációikat komolyan vesszük, az aláássa a teljes tudományt.

A Bell teszt igazolta a kísérteties távolhatást 1964-ben. Howard Wiseman, az ausztrál Quueenslandban lévő Griffith Egyetem fizikusa azt mondja, a szuperdeterminizmus szerint a Bell korreláció magyarázata az, hogy lehetetlen egy olyan univerzum, amelyben a rejtett változók ugyanazok a kísérleti fotonokban. Úgy véli, ez az egész egy nagy konspiráció. Wiseman szerint a szuperdeterminizmus aláásná az emberi szabad akaratot és értelmetlenné tenni a tudomány csinálást is. Az ember szabad akaratát azért ásná alá, mert a szuperdeterminizmus megsérti a statisztikai függetlenséget. Azaz, hogy a kísérlet bemenetének módosításának nem kellene megváltoztatnia semmit felállított felszerelésben hogy érzékeljük a mimenetet. A szabad akarat problémája abból adódik, hogy a Bell tesztben a kísérletezőnek képesnek kell lennie a kísérletet úgy beállítani, ahogy akarja. A szuperdeterminizmus szerint ez nem lehetséges, mert van egy rejtett kényszer.

A két zseni, Niels Bohr (a pamlag bal szélén ülve)és Albert Einstein másként vélekedtek a mikrovilágban érvényesülő határozatlanságról Forrás: Wikimedia Commons

Tim Palmer, az Oxfordi Egyetem fizikusa szerint egészen biztosan nincs konspiráció. A probléma az, hogy az emberek finomhangolást látnak, mert rossz matematikát alkalmaznak. A fizikusok azt feltételezik, hogy az univerzum fundamentumai lineáris módon keletkeznek, de nagyon kaotikusak lehetnek, amely estben a lineáris egyenletek nem fognak működni.

Nincs kilátásban megegyezés, és a haladás lassú, mert nagyon kevés fizikus dolgozik a szuperdeterminizmuson.

(Forrás: New Scientist)