Így élték túl a madarak az aszteroida becsapódását 65 millió éve

Az Ichthyornis dispar ősmradványból rekonstruált feje

Egy új tanulmány szerint a nagyobb aggyal rendelkező madarak jobban tudtak alkalmazkodni gyorsan változó környezetükhöz és végül ez menthette meg őket akkor, amikor a 65 millió évvel ezelőtt a Föld élőlényeinek mintegy 80 százaléka elpusztult egy katasztrofális aszteroida becsapódást követően. 

Tudományos körökben régóta közismert a tény, hogy a madarak alapvetően ma is élő dinoszauruszok, amelyek egykor egy hatalmas csoportot képviseltek, és amely számtalan hüllőfajt foglalt magában, húsevőket és a növényevőket egyaránt. Ám a különböző dinoszauruszcsoportok közül

csak a madarak élték túl azt a 65 millió évvel ezelőtti katasztrofális aszteroida becsapódást, amely a Föld összes élőlényének mintegy 80 százalékát elpusztította.

Egy új tanulmány most megpróbálta tisztázni, hogy mi segíthette a madarakat a túlélésben, miközben az összes többi dinoszaurusz kudarcot vallott. A Science Advances tudományos folyóiratban közölt eredmények szerint számos ősi madárfaj is elpusztult a mexikói Yucatán-félsziget partjainál bekövetkezett aszteroida-becsapódás nyomán.

A tudósok azonban azt találták, hogy a katasztrófát túlélő madarak leszármazottainak nagyobb előagya lehetett.

Hosszú, több mint 140 millió éves uralkodás után, hirtelen ért véget a dinoszauruszok kora. Csak az apró madarak maradtak, amelyek gyorsan terjeszkedtek, és betöltötték a „megüresedett" ökológiai szerepeket. Nem véletlen,hogy körülbelül 150 millió évvel ezelőtt néhány madár úgy nézett ki, mint a tollas dinoszauruszok, amelyeknek éles fogaik voltak.

Az idő múlásával vesztették el a fogaikat és kifejlődött a csőrük.

Az Ichthyornis dispar ősmradványból rekonstruált feje Forrás: Michael Hanson/Yale University

A korai madarak agyáról azonban nem sokat tudnak a szakemberek, mivel a koponya belseje ritkán kövült meg. Az austini Texasi Egyetem kutatói az új tanulmányban elvégezték a körülbelül 85 millió évvel ezelőtt, Kansasban élt Ichthyornishez tartozó részleges koponya kövület röntgen-CT-vizsgálatát, amellyel digitálisan rekonstruálták a kréta korú madár arcvázát és agyházát 3D-ben anélkül, hogy bármilyen módon módon megváltoztatták volna a kövületeket.

Az elemzés kimutatta, hogy az Ichthyornis agya meglepően hasonlít más dinoszauruszok agyához, ellentétben a ma élő madarakkal, amelyeknek aránytalanul nagy előagya van az agy többi részéhez képest.

Ezt az agyszerkezetet korábban csak azoknál a madárfajoknál figyelték meg, amelyek az aszteroida becsapódása miatti tömeges kihalás után jelentek meg. A kutatók ezért úgy gondolják, hogy mindez jelentős szerepet játszott a vizuális és érzékszervi feldolgozásban, amely kritikusnak bizonyult a repülésben.

A K-T becsapódási esemény művészi ábrázolása. 65,5 millió éve egy óriási aszteroida becsapódása okozta a dinoszauruszok pusztulását Forrás: Ancient Earth

Mindez azt mutatja, hogy az ősi madarak agya összetettebb volt, mint azt korábban véltük

– mondta Chris Torres, az Ohio Egyetem Osteopathic Medicine Heritage College of Osteopathic Medicine posztdoktori kutatója a LiveScience online tudományos portálnak, amit a ZME Science idéz. – És mivel az Ichthyornis nagyon közeli rokonságban áll a modern madarakkal, de még mindig hiányzott belőle a hatalmas előagy, arra a következtetésre jutottunk, hogy az a ma élő madarak őseiben fejlődhetett ki.

A szakemberek végül arra jutottak, hogy valószínűleg a nagyobb agy, a kis méret, a szélesebb szájpadlás és a repülési képesség segíthetett végül a madaraknak túlélni az utolsó tömeges kihalást. Ma legalább 11 ezer madárfaj létezik.