Lenin 1924. január 21-én bekövetkezett halála után a pártfőtitkári posztot a már 1922 óta viselő Joszif Visszarionovics Sztálin (eredeti családi nevén Dzsugasvili) vált a Szovjetunió Kommunista Pártjának első emberévé. Sztálin a bolsevizmus alapítójának halála után fellángolt hatalmi harcokból annak ellenére került ki győztesként, hogy Lenin a politikai végrendeletében veszélyesnek minősítette, és a pártvezetésből való eltávolítását szorgalmazta.
A jéghideg hatalami logikával gondolkodó és a hatalom megszerzése érdekében opportunista alkalmi szövetségekre is hajlandó Sztálin nagy riválisa, Trockij legyőzése után kizárólagos és megkérdőjelezhetetlen teljhatalomra tett szert. A teljes hatalom birtokában 1929-től kezdte el kiépíteni azt a személyétől elválaszthatatlan egyeduralkodói diktatórikus rendszert, amit később a történettudomány a sztálinizmus elnevezéssel illetett.
Az 1930-as években mértéktelenné váló személyi kultusz miatt Sztálin magánélete tabunak számított;
a diktátor családi életét olyan titkokzatosság lengte körül, mint a fontos állami és katonai titkokat.
Sztálin első feleségével, az 1906-ban nőül vett Jekaterina Szvanidzével mindössze egy évig élt házastársi kapcsolatban. Ebből a kapcsolatból származott a legidősebb vérszerinti gyermeke, az 1907. március 18-án megszületett Jakov Joszifovics Dzsugasvili. Miután Jekaterina nem sokkal a fiuk megszületése után tífuszban meghalt, a megözvegyült Sztálin a felesége családjánál hagyta a gyermeket.
A diktátornak mindvégig rossz kapcsolata volt a fiával, akit 14 éves koráig meg sem látogatott,
és a későbbiekben is semmibe vette. Igen nagy valószínűséggel ez is szerepet játszott abban, hogy Jakov depresszióra hajlamos fiatalemberként nőtt fel. Jakov 1934-ben házasodott meg; Julija Melcert, az ogyesszai opera balett-táncosnőjét, egy magas rangú NKVD-tiszt volt hitvesét vette felségül.
Házasságukból kettő gyermekük született, Jevgenyij és Galina, de a nagypapa, Sztálin, az unokáival sem sokat törődött. Jakovot 1941-ben behívták a Vörös Hadseregbe, ahol a 14. pácéloshadosztálynál szolgált tüzér-főhadnagyaként.
Miután Adolf Hitler 1941 június 22-én lerohanta a Szovjetuniót, Jakov Dzsugasvili főhadnagy a Barbarossa hadművelet egyik legnagyobb katlancsatájában, a német győzelemmel végződő szmolenszki ütközetben esett a Wehrmacht fogságába.
A németek a becses hadifoglyot a sachsenhauseni koncentrációs táborba vitték,
ahol – többek között – a politikai okokból fontosnak tartott foglyokat őrizték. Sztálint azonban a fia fogságba esésének a híre sem rendítette meg, sőt, mivel állítólag megadta magát a németeknek, a diktátor parancsára a menyét, Juliát is letartóztatták, és egészen 1943-ig fogva tartották.
Noha Hitler ajánlatot tett Jakov kicserélésére a Sztálingrádnál szovjet fogságba esett német hadseregparancsnok, Friedrich von Paulus vezértábornagyért cserébe, de Sztálin nyersen elutasította ezt a javaslatot mondván, hogy tábornokot csak tábornokra hajlandó kicserélni, nem pedig egy főhadnagyra.
Sztálin egy másik javaslatot is kapott a fogyolycserére: a németek felajánlották Jakovot a Führer szovjet hadifogságban lévő unokatestvére, Leo Raubal szabadon engedésének fejében, de a diktátor ezt az ajánlatot is elutasította. Sztálin tragikus sorsú elsőszülött fia 1943. április 17-én halt meg a fogságban, máig tisztázatlan körülmények között.
Sztálin 1918-ban ismét megházasodott, az egyik fiatalkori szerelmét, Nagyezsda Allilujevát vette feleségül. Második feleségétől kettő gyermeke származott, Vaszilij és Szevtlana. A gyermekek anyja, Nagyezsda 1937-ben öngyilkos lett, így - elvileg - Vaszilij és Szevtlana is Sztálin gondozásába került. Jakovhoz hasonlóan azonban Sztálin a második házasságából származó fiával sem sokat törődött.
Vaszilij a második világháború idején a légierőnél szolgált századosként. Pilótaként nem sokat repülhetett, mivel az elöljárói rettegtek attól, hogy ha valami baja esik bevetés közben, lesújt rájuk a diktátor haragja. De a tiszttársai is félték illetve gyűlölték pusztán a neve miatt. A kirekesztettség érzése miatt Vaszilij emberkerülő alkoholista lett.
Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett halála után letartóztatták, és szovjetellenes propaganda vádjával nyolc év börtönre ítélték. A szabadulása után két évvel később belehalt az alkohol okozta betegségébe. Bár csak alig 41 évet élt meg, négyszer nősült, és e kapcsolataiból egy fia valamint öt leánygyermeke született. A lányok, Tatjána, Szvetlána, Lina, Ludmilla és Nagyezsda sorsáról nem sokat tudni, fia, Alexander, az édesanyja leánykori nevét felvéve viszont sikeres színházi rendező lett Moszkvában.
Alexander Burdonszkij az ünnepelt orosz színirendező, Sztálin unokája, 2017-ben halt meg, 76 éves korában. Sztálin gyermekei illetve unokái közül a második feleségétől 1926. február 28-án született Szvetlana
egészen különleges helyet foglalt el a diktátor életében.
Nyikita Szergejevics Hruscsov szerint az egyetlen ember, aki iránt Sztálin valaha is valódi érzéseket tanúsított és őszintén szeretett, az Szvetlana volt.
A műfordítóként és íróként dolgozó filológus végzettségű Szevtlana 1967-ben hatalmas belpolitikai botrányt kavarva emigrált a Szovjetunióból, de 1984-ben hazatért. Emigrálása után már külföldön jelentette meg a „Húsz levél" című zajos sikert aratott memoárkötetét, amelyben apjára, illetve a Kremlben eltöltött évekre emlékezett vissza. 1970-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol negyedszer ismét férjhez ment.
Negyedik férjétől, William Wesley Peters-től 1971. május 20-án egy leánygyermeke született, aki az Olga Peters nevet kapta a keresztségben. Szvetlana Peterstől is elvált, a felcseperedő leányt pedig egy internátusban helyeztette el. Váratlan elhatározással 1984-ben az oroszul nem beszélő Olgával együtt visszatért Moszkvába, ahol kijelentette, hogy „Nyugaton nem volt szabad."
A szovjet hatalom barátságosan fogadta, azonnali hatállyal rehabilitálták, és visszakapta az állampolgárságát is. Két év múlva, 1986-ban azonban meggondolta magát, és kérte, hogy engedélyezzék az Egyesült Államokba való visszatérését,
amit személyesen az új szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov intézett el neki.
Sztálin kedvenc leánygyermeke 2011. november 22-én, 85 éves korában halt meg a Wisconsin állambeli Richlan Centerben.
A Dzsugasvili/Sztálin vérvonal talán legkülöncebb leszármazottja Szvetlana Allilujeva William W. Peters-től származó leánya, Olga Peters, illetve jelenlegi nevén Chrese Evans, Sztálin legfiatalabb unokája. Az Egyesült Államokban született és 51 életévében járó Chrese csak pár szót beszél oroszul.
Chrese Evans az Oregon állambeli Portland-ben él, ahol egy antikvitás boltot üzemeltet. „Édesanyám egész élete arról szólt, hogy leélje ezt [a Sztálinnal való kapcsolatát], és megpróbáljon új saját életet élni" – mondta Evans az anyjáról, Sztálin kedvenc leánygyermekéről.
Természetesen irtózott attól, amit Sztálin tett"
- nyilatkozta egyik alkalommal a Daily Mail újságnak. „De volt egy időszak, amikor olyan sokan tartották őt is felelősnek az apja tetteiért, hogy valójában elkezdett gondolkodni azon, talán igaz lehet ez. És ez annyira igazságtalan"- fűzte hozzá az unoka.
A Sztálin-unoka többször posztolt magáról olyan fotókat a közösségi oldalán, amelyeken játék gépfegyverekkel pózol, vagy pedig éppen a hagyományos orosz levest, a borscsot főzi, amiről azt állítja, annyira ízletes, hogy olyat még Moszkvában sem lehet enni. Állítása szerint nagyon szoros kapcsolat volt közte és anyja között, akitől a legtöbb szeretetet kapta az életben.
A tetoválásokkal ékesített és punk frizurát hordó Chrese Evans pár éve áttért a buddhista hitre, saját magát pedig a béke valamint a szeretet elkötelezett aktivistájának tartja.