Ősidők óta komoly harci eszközként használják a nyakukat a zsiráfok

Nem ritkák az ilyen típusú összecsapások

Az erőforrások körüli brutális harc, azaz a természetes szelekció fényében a tudósok egy része természetesnek vette, hogy a zsiráf ikonikus nyaka azért fejlődött úgy, ahogy ma látjuk és ismerjük, hogy az állat elérje a leveleket, amelyekhez más növényevők nem férhetnek hozzá. De vajon tényleg ez állhat az evolúció furcsa játéka mögött?

Ami Charles Darwin számára kézenfekvőnek tűnt, az azóta nagy érdeklődést váltott ki a tudományos közösségben: egyes biológusok azt vetették fel, hogy ezek a megnyúlt csigolyák nem táplálkozáshoz szolgálnak, hanem inkább fegyverekként vetik be őket a hímek a szerelemért vívott harcban.

Nem minden kutató van azonban meggyőződve erről, ami pedig teret enged a vitának a zsiráf karikaturikus morfológiájának előnyeiről.

Egy ősi növényevő koponyáján és csigolyáján alapuló tanulmány újabb bizonyítékokkal egészíti ki a vitát, amely arra a következtetésre jutott, hogy legalább egy zsiráfszerű állatnak valóban olyan nyaka fejlődött ki, ami alkalmassá tette azt az ütéshez. A megkövesedett csontokat Jin Meng paleontológus, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum kurátora tárta fel több mint 20 éve Észak-Kínában.

Meng és munkatársai a felfedezés friss elemzése során feltárták az emlős olyan jellemzőit, amelyek segíthetnek jobban megérteni a zsiráf egyedi anatómiájának kialakulásában szerepet játszó folyamatokat.

A Discokeryx xiezhi hímek is kemény összecsapásokat vívtak Forrás: Yu Wang and Xiaocong Guo

Az újonnan leírt Discokeryx xiezhi (amit a kínai hagyomány szerint egy mitikus egyszarvú kecske után neveztek el) a Giraffoidea szupercsalád ősi tagja lehetett, amely mintegy 17 millió évvel ezelőtt kóborolt a miocén szavannán. A D. xiezhi-ben nem az elegáns arányok a tűnnek fel a leginkább, hanem inkább a zömök testalkat, amelyet egy középkori gyalogos katonasisakra emlékeztető koponya fed.

Lapos, széles és enyhén karimás, tehát az a fajta „fejfedő", amely tökéletes az egy-két riválissal való összecsapásra.

A Science tudományos szaklapban publikált tanulmányban a szakemberek tesztelték a hipotézisüket, miszerint a D. xiezhi koponyája előnyökkel járhatott a fizikai konfliktusok során. A kutatócsoport egy matematikai technikát használt a koponya és a csigolyák különböző ütközések során ellenálló potenciális erők mérésére.

Azt találták, hogy a csontok és ízületek sajátos szerkezete képes volt ellenállni néhány rendkívüli ütésnek; talán jobban, mint az bármely más ismert állatnál megfigyelhető.

Nem ritkák az ilyen típusú összecsapások Forrás: Pinterest

Bár az állat csak távoli rokonságban áll a modern zsiráfokkal, ám a felfedezés a tudósok szerint azt sugallja, hogy a fej-fej elleni küzdelem nem újszerű viselkedés az állatvilág ezen ágában.

Mind az élő zsiráfok, mind a Discokeryx xiezhi a Giraffoidea szupercsaládhoz tartoznak

– mondja a tanulmány első szerzője, Wang Shi-Qi Kínai Tudományos Akadémia paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Bár koponyájuk és nyakuk morfológiája nagymértékben különbözik, mindkettő a hímek udvarlási harcaihoz kapcsolódik, és mindkettő a szélsőséges irányba fejlődött.

Hozzátette: az ősi kérődző emlősök koponyanyúlványai és szarvai szerkezetének és formáinak összehasonlítása alapján úgy tűnik, hogy

a zsiráf rokonai a fejvédők szélesebb változatait fejlesztették ki, ami az evolúció egyik fő tényezőjeként szolgálhatta a harcot.

A D. xiezhi élőhelye ráadásul nagyban hasonlít a modern zsiráfok által kedvelt nyílt gyepekre, ami újabb utalás a közös viselkedésre.