Őslakos közösségek vízi autópályaként használták a Karib-tengert

A Karib-tenger.

Körülbelül hétezer szigetével, valamint hétezer éves emberi lakott történelmével a Karib-tenger gyakorlatilag a tengeri utazás szinonimája. Maga a „canoe",mint „kenu" szó a „kana:wa" kifejezésből származik, amelyet a Karib-térség bennszülött arawakán őslakosai használtak hajóik leírására.

Nincsenek egyértelmű „útjelző táblák"

Az ősi kereskedelmi útvonalak rekonstrukciója nagy feladat, ami csak a régészeti feljegyzésekbe zárt, finom nyomokra támaszkodhat. Sokszor nincsenek ugyanis egyértelmű „útjelző táblák", amelyek jeleznék a tudósok számára, hogy vajon merre utazhattak egykor a bennszülött szigetlakók. A Floridai Természettudományi Múzeum kutatói a közelmúltban ezért a kerámiák felé fordultak, hogy ezek segítségével tárják fel a Karib-tenger hajózási történetét.

Végül tizenegy szigeten, kilencvenhat égetett agyagtöredék összetételét elemezték.

A Journal of Archaeological Science: Reports című tudományos folyóiratban publikált tanulmány a maga nemében a legszélesebb körű, amelyet a szakemberek eddig a Nagy-Antillákon végeztek. Ráadásul ez volt az első alkalom, hogy a Lucayan-szigetekről (a Bahamákról, valamint a Turks- és Caicos-szigetekről) származó kerámia tárgyakat elemezték, elemi összetételük és eredetük meghatározása céljából.

A Karib-tenger. Forrás: fshoq.com

Módszereink nagy előrelépést jelentenek más tanulmányokhoz képest, amelyek többnyire egyetlen helyszínt vagy egyetlen szigetet vizsgáltak, ahol bár különbségeket láthatunk, de nem tudjuk, mit jelent mindez, mert elszigetelten nézzük az eredményeket

– mondta Lindsay Bloch, a Floridai Múzeum Kerámiatechnológiai Laboratóriumának oktatója a HeritageDaily online tudományos portálnak.

Az emberek több mint hétezer éve népesítik be a Karib-tenger szigeteit és annak területeit, akik hullámokban vándoroltak Közép- és Dél-Amerikából ide. Már Krisztus előtt 800-ban új embercsoportok érkeztek Venezuelából, akik kereskedelmi hálózatot hoztak létre a szigetek között, amelyet élelmiszerek, szerszámok és ékszerek cseréjére használtak.

Egyedi stílusokat és technikákat fejlesztettek ki

A mai napig azonban azok a kerámiaedények a fennmaradt leggyakoribb leletek, amelyekben ezeket a kereskedelmi javakat és tárgyakat tárolták, valamint szállították.

A legtöbb anyag nem őrződik meg jó állapotban a Karib-térség meleg, párás környezete miatt, de a kerámia tartós, így végül az egyik leggyakoribb dolog, amit találunk itt

– mutatott rá Emily Kracht, a kutatás vezető szerzője, a Kerámiatechnikai Labor munkatársa.

Hozzátette: az ezt követő évezredek során a különböző karibi kultúrák egyedi stílusokat és technikákat fejlesztettek ki kerámiáik elkészítéséhez.

A sárgafarkú fattyúmakréla a Karib-tenger egyik nagy ragadozó hala Forrás: Abel Valdivia

Egyes műtárgyak egyszerűek és hiányosak díszítések tekintetében, míg mások rendkívül díszesek: bekarcolt vonalak rácsával, pontozással, magasított gerincekkel és kiszélesedő peremmel látták el őket.

Számos tanulmány szinte teljes mértékben csak a stílusbeli hasonlóságokra támaszkodott az elemzések során, hogy ezzel tegyen különbséget a különböző kultúrák között és következtessen azok mozgására. Ám ahogy Bloch kifejti, ez a módszer gyakran több kérdést hagy maga után, mint amennyi válasszal szolgál, miközben kizárja a potenciálisan értékes információkat tartalmazó anyagokat.

A világ bármely pontján találhatunk kerámiákat, ezek túlnyomó többsége díszítetlen lesz

– magyarázta Kracht. – Ebben az esetben a főzéshez vagy tároláshoz használt dolgokról lesz szó, amelyek általában egyszerűek.

Kiemelte: ezért hagyják gyakran figyelmen kívül ezeket, mert általánosnak tekintik őket.

Az összetételre összpontosítottak

A kutatók most ahelyett, hogy a különféle stílusok részletgazdagságát tanulmányozták volna, inkább arra összpontosítottak, hogy miből készült a kerámia. Szakemberek

lézer segítségével egyfajta mikroszkopikus vonalakat martak a mintákba, amivel meghatározták az egyes elemek pontos mennyiségét és azonosságát a kerámia készítéséhez használt agyagban.

Végső elemzésükben több mint hét évtizednyi régészeti gyűjtemény szerepelt, amelyek több mint ezer éves őslakos karibi történelmet ölelnek fel.

Ilyen, és ehhez hasonló kerámiákat elemeztek Forrás: Kirsten Grace

Ennek az analízisnek az az egyik előnye, hogy kifejezetten a különbségeket kerestük, ami lehetővé tette számunkra, hogy megnézzük, hol készülhetett egy edény, majd összehasonlíthatjuk azt azzal, hová került

– emelte ki Bloch. – Az ilyen részletes összehasonlítások a Karib-térség mögöttes geológiájának összetettsége miatt lehetségesek.

Hozzáfűzte: a szigetcsoport legnagyobb szigetei valószínűleg egy ősi, víz alatti fennsíkként „indultak" a Csendes-óceánon. A Pangaea szuperkontinens felbomlása után a karibi lemez kelet felé sodródott a vulkánkitörések által keltett hullámok miatt, amely ezt a fennsíkot a tengerszint fölé emelte, mielőtt végül elérte jelenlegi helyzetét az Atlanti-óceánon.

A nyílt vízen keresztül kereskedtek

Az évmilliók során bekövetkezett mállás ezeket a felszínre került vulkáni törmelékeket finomszemcsés agyagokká csökkentette, amelyek olyan, különböző koncentrációjú elemeket tartalmaznak, mint például a réz, a nikkel, a króm és az antimon.

Ezek a különbségek a szakemberek szerint azt jelentik, hogy még a legkisebb karibi kerámiatöredéken is ott rejtőzik valahogyan a gyártási régió elemi jelzése.

A tudósok összehasonlító elemzésének eredményei nem olyanok, amilyenekre egy térképre nézve számítanánk. A tanulmány alapján a Lucayan-szigeteket kezdetben csak ideiglenesen használhatták az erőforrások betakarítására, és az oda utazó emberek a nagyobb déli szigetekről indulhattak el, amelyek állandó központokat tartottak fenn.

karib kuba műholdkép Forrás: ELTE

Úgy tűnik, hogy Kuba kezdetben a tökéletes helyszínnek bizonyult ezekhez a mozgásokhoz, mivel ma is messze a legnagyobb karibi sziget és a legközelebb helyezkedik el a Bahamákhoz.

Míg az emberek innen a nyílt vízen keresztül utaztak, a tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a karibi kulturális központ ehelyett Hispaniola északnyugati partján helyezkedett el, ahonnan az emberek több száz éven át importálták és exportálták áruikat.

A kerámia legalább egy részét arra használhatták, hogy árukat szállítsanak ezekre a szigetekre, és az emberek potenciálisan különféle tengeri erőforrásokat vihettek vissza

– mondta Bloch. – Az itt élők végül állandó telepeket hoztak létre a Bahamákon, valamint a Turks- és Caicos-szigeteken, amelyek a szigetek népei lettek.

Elkezdték saját kerámiájukat készíteni az agyagos talajból, amelyet a Szahara-sivatagból befújt afrikai poroszlopok „vittek házhoz", ám ezek az eredmények nem igazán feleltek meg a szó szerinti „Hispaniola-i kerámiának".

Így festenének a mai országok a Pangeán Forrás: Massimo Pietrobon

A Palmetto Ware-nak (magyarul Palmetto portékának) is nevezett lucayan-kerámia a leggyakrabban vastag és puha volt, ami idővel összetört a szemcsés szaharai talaj rossz minősége miatt.

Hispaniola így egészen a spanyolok érkezéséig maradhatott a Lucayan-szigetek fő kereskedelmi partnere és a kerámia exportőre.

A szakemberek elmondták: bár tudták, hogy a lucayaiak rokonságban állnak Hispaniola lakóival, de a most publikált a tanulmány a fazekasság segítségével mutatja be tartós kapcsolatukat, több száz éven keresztül.