Ezért válthatnak ki újra szégyenérzetet a kínos emlékek

Sokszor szégyelljük magunkat egy korábbi emlék miatt

Mindannyian éreztük már: egyszerűen tesszük a dolgunkat és hirtelen arra gondolunk, hogy valami olyan, nagy hülyeséget mondtunk például a gimnáziumban, amit most sosem tennénk. Vagy hogy néhány évvel ezelőtt megtréfáltunk valakit, aminek nem lett jó vége. A kutatók szerint teljesen normális reakció, ha ilyenkor összerándulunk és egyszerűen szeretnénk eltűnni a föld színéről a szégyen miatt. De miért tűnnek fel a fejünkben ezek a negatív emlékek? És miért érezzük őket még mindig olyan kínosak, amikor az alkalom már rég elmúlt? Hogyan kerülnek a tudatunkba pont ezek az emlékek? A tudósok most ezekre a kérdésekre keresték a választ.

Sok tapasztalás vezethet minket egy emlékhez

A jelenlegi tudományos megközelítés szerint kétféleképpen idézhetjük fel a múltunk tapasztalatait. Az egyik út céltudatos és önkéntes. Ilyen például, ha megpróbálunk emlékezni arra, hogy mit csináltunk tegnap a munkahelyünkön, vagy hogy mit ebédeltünk a múlt szombaton.

Ez egy megfontolt és erőfeszítést igénylő folyamatot foglal magában, amelynek során keresünk egy bizonyos emléket az elménkben.

A második út nem szándékos, hanem inkább spontán. Ezek olyan emlékek, amelyek úgy tűnik, hogy néha teljesen váratlanul, „csak úgy felbukkannak" az elménkben, és amelyek alkalmanként akár nemkívánatosak vagy tolakodók is lehetnek. Nagy kérdés tehát, honnan származik ez a második típusú memória?

A neuronok működése Forrás: pexels.com

A szakemberek válaszának egy része abban rejlik, ahogy az emlékek kapcsolódnak egymáshoz.

A jelenlegi felfogás szerint ugyanis a múltbeli tapasztalataink az agyunkban található sejthálózatokban, az úgynevezett neuronokban jelennek meg. Ezek viszont fizikai kapcsolatokat hoznak létre egymással az átfedő információk révén, különböző reprezentációkban.

Az emlékezetet számos dolog „beindíthatja"

Az emlékek például egyfajta kontextust is tartalmazhatnak (különböző strandokat, ahol jártunk vagy mondjuk éttermeket, ahol étkeztünk), hasonló életszakaszokban fordulhatnak elő (gyerekkorban épp úgy, mint a középiskolás években), de érzelmi és tematikus átfedésben is lehetnek egymással (amikor szerettünk valakit vagy épp veszekedtünk vele).

Sokszor teljesen önkéntenül törnek ránk az emlékek Forrás: Pixabay

Az emlékezet kezdeti aktiválódását a környezet külső ingerei, például látványok, hangok, ízek, illatok vagy belső ingerek, többek között gondolatok, érzések és fizikai érzések válthatják ki

– mondta David John Hallford, a Deakin Egyetem vezető oktatója és klinikai pszichológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Amint az ezeket az emlékeket tartalmazó neuronok aktiválódnak, a kapcsolódó emlékek nagyobb valószínűséggel kerülnek a tudatos tudatosságba.

Hozzátette: egy jó példa lehet erre, amikor elsétálunk egy pékség mellett és megérezzük a friss kenyér illatát, amivel spontán eszünkbe jut egy múltban történt alkalom, amikor mondjuk vacsorára hívtuk a barátainkat.

Ez aztán egy emlékhez vezethet, amikor elégettük a pirítóst és füst keletkezett a házban.

Nem minden aktiválás vezet tehát tudatos emlékezéshez, és néha az emlékek közötti asszociációk sem teljesen világosak számunkra.

Ezért keltenek bennünk érzéseket az emlékek?

Amikor emlékek jutnak eszünkbe, gyakran tapasztalunk ezekkel kapcsolatos érzelmi reakciókat. Az önkéntelen emlékek valójában általában negatívabbak, mint az önkéntes emlékek. A negatív emlékek általában erősebb érzelmi tónussal is rendelkeznek, mint a pozitív társaik.

Az emberek jobban motiváltak abban, hogy elkerüljék a rossz eredményeket, a rossz helyzeteket és a rossz definíciókat önmagunkról, mint hogy a jókat keressék

– magyarázta David John Hallford. – Ez valószínűleg a túlélés sürgető szükséglete miatt történik így, mind fizikailag, mind szellemileg és mind szociálisan.

Sokszor szégyelljük magunkat egy korábbi emlék miatt Forrás: Unplash

Az önkéntelen emlékek tehát akut szomorúságra, szorongásra és még önmagunk szégyellésére is késztethetnek bennünket.

Egy zavart vagy szégyenérzetet magában foglaló emlék például azt jelezheti számunkra, hogy olyasmit tettünk, amit mások gusztustalannak vagy negatívnak találhatnak, vagy amivel valamilyen módon megsértettük a társadalmi normákat.

Ezek az érzelmek pedig fontosak számunkra azért, hogy újra érezzük azokat és tanuljunk az emlékeinkből, illetve ezekből az érzelmi válaszokból, hogy másképp kezeljük majd a jövőbeli helyzeteket.

De miért esik meg gyakrabban néhány emberrel?

Mindez első hallásra izgalmasan hangzik és többnyire képesek is vagyunk emlékezni a múltunkra és megtapasztalni az érzelmeket anélkül, hogy az túl sok szorongással járna. Előfordulhat azonban, hogy néhány emberrel mindez többször és erősebb érzelmekkel is megtörténhet, mint másoknál.

Az egyik tudományos válasz a miértre az úgynevezett hangulat-kongruens memória kutatásából származik.

Ez az a tendencia, hogy hajlamosabbak vagyunk felidézni az olyan emlékeket, amelyek összhangban vannak az aktuális hangulatunkkal. Tehát, ha szomorúnak érezzük magunkat, akkor nagyobb valószínűséggel emlékszünk vissza a csalódással, veszteséggel vagy szégyennel kapcsolatos emlékekre.

Igazi stresszforrás, ha a régi rossz emlékek miatt szégyelljük magunkat Forrás: Pinterest

Ha valaki szorongó vagy rosszul érzi magát önmagával kapcsolatban, akkor nagyobb valószínűséggel idézi fel azokat az időket, amikor félt vagy bizonytalannak érezte magát.

Egyes mentális egészségi zavarok, például súlyos depresszió esetén az emberek gyakrabban gondolnak vissza olyan emlékekre, amelyek negatív érzéseket váltanak ki belőlük. Ezek a negatív hangulatok viszonylag erősebbek, így a betegek a szégyenérzetet vagy szomorúságot saját magukra vonatkozó tényekként érzékelik.

Vagyis az érzések tényekké válnak számukra.

Ahogy arra a kutatók rámutatnak, a neurális hálózatainkban lévő emlékek erősebben kapcsolódnak más információkhoz, és még nagyobb valószínűséggel hívjuk elő őket önkéntelenül.

Meg tudjuk-e állítani a negatív érzéseket?

A szakemberek jó híre az, hogy az emlékek nagyon alkalmazkodók. Amikor felidézünk egy emléket, akkor meg is változtathatjuk a gondolatainkat, érzéseinket és múltbeli tapasztalataink értékelését.

Az „újrakonszolidációnak" nevezett folyamatban olyan változtatások hajthatók végre, amelyek a következő alkalommal, amikor felidézzük az emléket, akkor azt „eltéríthetjük" a korábbitól, tehát megváltathatjuk az érzelmi tónusát.

El tudja rontani a napunkat és a hangulatunkat a rossz emlékek miatti szorongás Forrás: https://www.endokrinkozpont.hu/hirek/lehet-hogy-hormonzavar-miatt-stresszel-annyit

Emlékezhetünk például egy olyan időszakra, amikor szorongtunk egy vizsga vagy állásinterjú miatt, ami nem sikerült olyan jól, és ami miatt szomorúnak éreztük vagy szégyelltük magunkat.

Ennek az emléknek a reflektálása, kidolgozása és újrakeretezése magában foglalhatja az emlékezés néhány olyan aspektusát, amelyek jól sikerültek

– állítja David John Hallford. – Integrálhatjuk azt a gondolatot, hogy annak ellenére, hogy nehéz volt, szembeszálltunk egy kihívással, miközben emlékeztetjük magunkat arra, hogy rendben van, ha szorongunk vagy csalódtunk a nehéz dolgok miatt, de ettől nem leszünk rossz emberek.

Hozzátette: a tapasztalatok ésszerű és együttérző módon történő újraírásának folyamata révén csökkenthető életünkben és énképünkben való jelentőségük, így javulhat a jólétünk.