Áldozati rituálékhoz használt bronz tárgyakat tártak fel

bronz tárgy
Az Észak-Lengyelországi Chelmó-ban ásatásokat végző régészek 2500 éves bronzkincseket találtak egy áldozati lelőhelyen
Vágólapra másolva!
Az Észak-Lengyelországi Chelmó-ban ásatásokat végző régészek 2500 éves bronzkincseket találtak egy áldozati lelőhelyen. Ennek pontos helyét titokban tartják, hogy megvédjék a további maradványokat a fosztogatástól. Az azonban kiderült, hogy a lelőhely időszámításunk előtt a 6. században egy ősi tónál volt, amelyet az évszázadok során lecsapoltak és tőzeglápokká alakult át.
Vágólapra másolva!

A felfedezést egy helyi fémkereső csoport tette, amely értesítette a hatóságokat, miután tudomást szerzett a lelet jelentőségéről. Az ásatásokat ezután a Tartományi Műemlékvédelmi Hivatal kezdeményezte, és a toruńi Nicolaus Copernicus Egyetem régészei végezték, írja a HeritageDaily online tudományos portál.

A csapat több tucat bronztárgyat talált itt, amelyek a mezőgazdasági szántás során kerültek ki, valamint azonosította három szándékos bronztárgy lerakásának nyomait, amelyeket valószínűleg felajánlásként vagy szertartási céllal helyeztek el.

A régészek bronzból készült nyakláncokat, karkötőket, agancsokat és spirálszerű díszítő tűket is felfedeztek, emellett szerves maradványokat, például kötéltöredékeket, agancsszerszámokat és több mint száz emberi csonttöredéket, amelyek szétszórtak a szántott felületen.

Az Észak-Lengyelországi Chelmó-ban ásatásokat végző régészek 2500 éves bronzkincseket találtak egy áldozati lelőhelyen Forrás: PAP

A kutatócsoport szerint az emberi maradványok áldozati rituálékból származhatnak, amelyeket egy olyan, nyugtalan időszakban végeztek, amikor nomád csoportok érkeztek a térségbe egy távoli sztyeppéről.

A lerakódások a 2500 évvel ezelőtti korai vaskorból származnak és a szakemberek a későbbi bronzkorban és a korai vaskorban létező luszáti kultúrának tulajdonítják őket.

Ez a kultúra a mai Lengyelország nagy részén, valamint a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Kelet-Németország és Nyugat-Ukrajna egyes részein terjedt el.

A kutatók szerint a kultúra temetkezési gyakorlatában főként hamvasztást végeztek, az elföldeléses temetkezések pedig nagyon ritkának számítottak.