Ma már alig emlékszünk rá, főleg innen, Európából, hogy az 1960-as és 70-es években milyenek voltak az amerikai mindennapok. A vietnámi háború borzalmai, a polgárjogi mozgalmak elleni brutalitás, a tüntető diákok közé lövetés, a Watergate-botrány mind megrázta a társadalmat. Közben a fiatalokra hatott Che Guevara vagy Fidel Castro messziről romantikusnak tűnő, tudatosan kialakított Robin Hood-imázsa, és azt hitték, hogy a két kommunista vezér a demokrácia élharcosa.
Ezek az események és ez a hangulat is okozta, hogy
évente ezer – nem tévedés, ezer! – bomba robbant akkoriban az Egyesült Államokban.
A számtalan kis terrorszervezet akciói természetesen nem voltak olyan hatásúak, mint az Al Kaida 9/11-es terrortámadása a New York-i Világkereskedelmi Központ ellen. De ezek a gyilkosságok és merényletek jól jelezték Amerika válságát.
Ekkor alakultki a későbbi Symbionese Liberation Army (SLA), a Szimbiotikus Felszabadítási Hadsereg magja is. Mike Bortin, egy későbbi tag így fogalmazta meg az érzéseit azokkal az évekkel kapcsolatban:
Abban nőttünk fel, hogy megmentettük a világot Hitlertől. És mire észbe kaptunk, a mi országunk vált Hitler országává. Ezért mi nem a társadalommal szemben állónak tartottuk magunkat, hanem hazafiaknak.
Ezekben az időkben indult egy jó szándékú program Kaliforniában, amikor a Berkeley egyetem önkéntesei bejártak a börtönökbe, hogy segítsenek a fekete rabok oktatásában. A későbbi terroristák így ismerkedtek meg egy elítélt bűnözővel, Donald DeFreeze-zel. A férfi 1973-ban megszökött a börtönből, és az egyetemisták bújtatták a rendőrök elől. Az akkori gerilla-terrorista miliőben egy fekete rab csak politikai fogoly lehetett, egy szökött politikai fogoly pedig a csoport „rangját" emelte. Így a bűnözésben és a börtönben szocializálódott DeFreeze hamarosan az idealista, naiv fiatalok vezetője lett.
A csoport DeFreeze vezetésével elszánta magát arra, hogy „forradalmárokként" működnek tovább. Később az FBI azt mondta róluk, hogy ez volt az első szélsőbaloldali terrorszervezet. A fiatalok fegyvereket vásároltak és eljártak gyakorolni a lőterekre. A lőgyakorlatok Amerikában százezrek kikapcsolódását jelentik, így az sem volt feltűnő, hogy a csoport is gyakran járt lövöldözni.
Egyáltalán nem voltak militánsok. Nagyon udvariasan, jól nevelten viselkedtek,
mondta róluk a tulajdonos abban a fegyverboltban, ahol a lőfegyvereiket megvásárolták.
A jól nevelt terroristák azonban nemsokára már gyilkoltak. 1973-ban ciánba mártott lőszerekkel agyonlőtték Marcus Foster iskolaigazgatót és megsebesítették a helyettesét.
Foster az első fekete bőrű iskolaigazgató volt az Egyesült Államokban, ezért sok baloldali érzelmű embert, sőt, egyik-másik terroristát is felháborította az ellene elkövetett merénylet. Russ Little a lázongók közé tartozott.
Ember, miért csinálunk ilyet? Hát nem elég, hogy feketéket gyilkolnak minden nap az országban, még mi is feketéket ölünk?
DeFreeze azonban azt mondta:
Fosternek azért kellett meghalnia, mert a rendőrállam oldalára állt.
Nem sokkal később Russ Little és Joe Remiro lelőtt egy rendőrt. Két nap múlva egy közúti ellenőrzésnél megállították őket, és amikor megtalálták az autójukban a fegyvereket, illetve az SLA propaganda-anyagait, letartóztatták őket.
A terroristák ekkor eldönthették, hogy eltűnnek a nyomozók orra elől, vagy pedig visszavágnak. Az SLA a másodikat választotta. DeFreeze nagyvállalat vezetők családtagjait szemelte ki célpontnak. A csoport megkezdte az adatgyűjtést, hogy ki legyen a túsz. Ebben a legértékesebb az egyik terrorista, Emily Harris bizonyult, aki a Berkely egyetem központi irodáján dolgozott, és látta a diákok személyi aktáit. Patricia Hearst így került a képbe.
1974. február 4-én az esti tévéhíradók vezető hírként közölték, hogy ismeretlen fegyveresek elrabolták Patricia Hearst-öt, Randolph Hearst médiamágnás 19 éves lányát, a legendás William Randolph Hearst unokáját, a hatalmas vagyon egyik örökösét. Az emberrablók betörtek a lány Berkeley-i lakásába, megverték a vőlegényét, őt magát pedig egy autóba kényszerítették ls elhajtottak vele.
Az FBI szerint fel akarták magukra hívni a figyelmet, míg a letartóztatott társaik abban reménykedtek, hogy DeFreeze ki akarja cserélni a lányt rájuk. Akárhogy is, a lány apja, Randolph Hearst nemsokára a kamerák előtt olvasta fel a terroristák üzenetét.
A Szimbiotikus Felszabadítási Hadsereg Egyesült Szövetségi Ereje ciánlövedékekkel töltött fegyverekkel letartóztatta Patricia Campbell Hearst-öt. Minden, az SLA bíróságától származó üzenetet teljes egészében köteles felolvasni minden érintett, aki megkapja. Ha nem így tesznek, az veszélybe sodorja a fogoly életét. Amennyiben a hatóságok megpróbálják kiszabadítani a foglyot, vagy megtámadják az SLA-t. a rabot kivégezzük. Halál a vérszívókra, akik a népen élősködnek!
A terroristák hamar rájöttek, hogy a kormány nem egyezik bele a fogolycserébe. Ezért szükségük volt egy olyan médiaakcióra, ami életben tartja az érdeklődést az emberrablás iránt, és ami az ő jelentőségüket növeli.
A terroristák nagy ötlete az volt, hogy a Hearst-család osszon ki 70 millió dollárnyi élelmet a kaliforniai szegények között. Az erről szóló közleményt eljuttatták a sajtónak, a média pedig beolvasta ezeket az üzeneteket.
Az egyik ilyen alkalommal egy helyi rádió azt közölte, hogy kaptak egy hangfelvételt, amelyen a lány beszél.
Anya, apa, jól vagyok. Egy katonai alakulat tart fogva, amely automata fegyverekkel rendelkezik. Ezek az emberek nem őrültek. Nagyon őszinték velem és közölték, hogy készek meghalni az ügyük érdekében. Nagyon szeretnek hazajutni, de ez csak úgy fog sikerülni, ha úgy csináljátok, ahogy ők mondják. Apa, remélem, gyorsan megteszed, amit kérnek. Remélem azt is, hogy megnyugodtok, ha most halljátok, hogy jól vagyok. Bízom benne, hogy hamarosan veletek lehetek.
Az üzenet után DeFreeze is jelentkezett. Cin tábornagyként mutatkozott be és közölte, hogy a lányt a szülők bűnei miatt tartóztatták le. Elnyomóknak nevezte a Hearst-családot.
Egy katonai diktatúra fasiszta propagandagépezetét irányítják, amelynek az a célja, hogy hazugságban tartsa a népet. Richard Nixon és Gerald Ford képviselik a vállalatok diktátúráját. Azt üzenem Mr. és Mrs. Hearst-nek, szemberebbenés nélkül kivégzem a lányukat. Higgyék el, akkor is mi leszünk a győztesek, ha meghalunk.
Az élelmiszerosztási kampány ötlete hatalmas politikai sikernek számított,
mert Kaliforniában valóban sok fekete élt rossz körülmények között, vagy akár éhezett is, miközben nem létezett számukra szövetségi vagy állami élelmiszer-segélyprogram.
A 70 millió dollárt a család sokallta, mert becslések szerint 300 millió dollárra rúgott volna az összes költség a logisztikai és egyéb kiadások miatt. A terroristák ekkor 6 millió dollárt követeltek.
Nem az emberrablók követelése volt ennek a drámának a legkülönösebb része a híreket követő tomegek számára, hanem a túsz viselkedése. Az emberrablás tizenharmadik napján a lány már így beszélt egy hangüzenetben:
Hadifogolyként kezelnek és betartják az erre vonatkozó, nemzetközi jogi előírásokat. Apa, kérlek, ne hallgass másokra. Nem vagyok egyedül, és nem tartanak bezárva egy cellában. Jól vagyok! És mivel én vagyok a példa és a figyelmeztetés is a társadalom számára, az SLA is épségben akar tartani. Ne viselkedjetek úgy, mintha meghaltam volna. Anya, vedd le azt a fekete ruhát, az semmit nem segít az ügyben. Vigyázzatok Steve-re, a vőlegényemre. Sziasztok!
Ez az üzenet furcsa volt, mert megjelent benne a terroristák elismerése és felmagasztalásának kezdete.
Akkor még senki nem sejtette, mi következik.
Hiába volt vagyonos a Hearst-család, a terroristáknak fogalmuk sem volt arról, hogy a gazdagok nem készpénzben tartják a millióikat. A családnak hitelt kellett felvennie, hogy készpénzhez jusson. A hitelből 2 millió dollárt azonnal egy frissen felállított jótékonysági szervezetnek adtak az élelmiszer kiosztására. Az első három alkalommal az emberek nyugodtan várták, hogy sorra kerüljenek, de a negyedik ilyen esemény káoszba fulladt.
Utcai bandák jelentek meg az adományozás helyszínen, és fosztogatták a kamionokat. A rászorulók összeverekedtek egy-egy doboz banánért.
Randolph Hearst ekkor azt nyilatkozta a sajtónak, hogy egyelőre nem tud több pénzt előteremteni, és hogy nem tudja kézben tartani az eseményeket.
Erre a 34-ik napon ez az üzenet érkezett az elrabolt lánytól:
Anya, Apa, hallom a híreket az élelemosztásról. Úgy tűnik, hogy a tanácsadóitoknak és nektek sikerült katasztrófát előidéznetek. Nem kicsúszott a kezedből az irányítás, Apa, hanem mosod a kezeidet. Ráadásul direkt gyenge minőségű ételt osztottál. Abból, amit mi eszünk otthon, szándékosan nem akartál adni a szegényeknek.
A család számára az emberrablás 59-ik napja jelentette a sokkot, amikor újabb hangfelvételt közöltek a rádiók. Ebben Patty Hearst bejelentette, hogy mától Taniának hívják, Che Guevara egyik társa tiszteletére.
Anya, Apa, figyelmeztessétek az elnyomottakat, hogy a vállalatok kormánya el akarja őket pusztítani. Meg fognak ölni minden fekete embert. Mondjátok meg nekik, hogy automatizálni fogják a gyárakat, hogy ne kelljenek munkások. Az energiaválságot is ők találták ki, hogy atomerőműveket építhessenek a gazdagok. Itt ezek a katonák két lehetőséget ajánlott fel nekem: szabadon engednek, vagy csatlakozhatok hozzájuk. Azt választottam, hogy a Szimbiotikus Felszabadításio Hadsereghez csatlakozom, és a szabadságért fogok harcolni.
Az üzenetet az argentin kommunista gerillavezér szavaival zárta: patria o muerte, venceremos! Haza vagy halál, győzni fogunk!
Cikkünk folytatódik az egyetemista terroristák bukásának történetével és Patty Hearst letartóztatásával. Kérjük, lapozzon!