Az egyetlen lemondásra kényszerült amerikai elnök

Nixon számára nem maradt más, mint a lemondás

Száztíz éve, 1913. január 9-én született Richard Milhous Nixon, az Egyesült Államok 37., republikánus elnöke, az egyetlen elnök, aki lemondott hivataláról, hogy elkerülje a Watergate-botránnyal kapcsolatos alkotmányos vádemelés (impeachment) elindítását.

Azzal vádolták, hogy „titkos pártkasszát" működtet

A kaliforniai Yorba Lindában látta meg a napvilágot egy tisztes szegénységben élő kvéker család öt fiúgyermeke közül másodikként. Apja bántalmazta, anyja vasszigorral fogta, sokan ennek tulajdonították későbbi viselkedését: a törtetést, a megfelelni vágyást és a kíméletlenséget. Tízéves korától dolgozott, mégis kiváló eredménnyel végezte iskoláit, és jogi diplomát szerzett, de egyetlen nagy jogi cégnél sem talált állást, ez is közrejátszhatott később fennen hangoztatott elitellenességében.

Jobb híján egy kaliforniai kisvárosban kezdett ügyvédként praktizálni, a második világháború alatt a haditengerészetnél szolgált.

Leszerelése után politikai pályára lépett. 1947-ben egy ötször újraválasztott képviselőt legyőzve került be republikánus színekben a washingtoni törvényhozásba, 1950-től szenátorként tevékeny szerepet játszott a kommunistaellenes hajszát folytató McCarthy-bizottságban. 1952-ben az elnökséget republikánus színekben megpályázó háborús hős, Dwight D. Eisenhower – a nyugati parti szavazók megnyerése érdekében – Nixont szemelte ki alelnökjelöltjének.

Nixon Henry Kissinger társaságában, az Ovális irodában Forrás: Public Domain/Oliver Atkins

A kampány során azzal vádolták, hogy „titkos pártkasszát" működtet, de egy érzelgős televíziós beszédben tisztára mosta magát.

Eisenhower oldalán alelnökké választották, a tisztséget 1961 januárjáig töltötte be.

Első ciklusában rátermett elnöknek bizonyult

Az 1960-as elnökválasztáson alulmaradt a demokrata John F. Kennedyvel szemben, főként azért, mert az első televíziós elnökjelölti vitában nagyon rossz benyomást keltett. Két évvel később a kaliforniai kormányzóválasztáson is elbukott, és megkeseredve visszavonult a jogi életbe.

1968-ban aztán ismét elnyerte a republikánus elnökjelöltséget, sőt, a hőn áhított elnökséget is, fő kampányígérete az volt, hogy véget vet a társadalmat megosztó vietnami háborúnak, egyesíti a társadalmat.

Első ciklusában rátermett elnöknek bizonyult: elrendelte az amerikai csapatok kivonását Vietnamból, 1973 januárjában elérte a tűzszüneti szerződés aláírását. A „kínai kártyát" a Szovjetunióval szemben kijátszva lezárta a húsz éve tartó amerikai-kínai szembenállást, 1972 februárjában első hivatalban lévő amerikai elnökként látogatott el a kommunista Kínába. Az év májusában Moszkvában járt, és megállapodott Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárral a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról, ezzel kezdődött meg az „enyhülés" korszaka.

Nixon számára nem maradt más, mint a lemondás Forrás: AP

1972-ben földcsuszamlásszerű győzelmet aratva választották újjá, de az 1973 elején kipattant, lavinaként terebélyesedő Watergate-ügy hónapok alatt a csúcsról a mélységbe sodorta.

1972 júniusában a Watergate épületben lévő demokrata választási főhadiszálláson tetten értek öt betörőt, akik lehallgató-készüléket próbáltak elhelyezni, és mint kiderült, a Nixon újraválasztásán dolgozó csoporttal álltak kapcsolatban. A Fehér Ház kezdetben „harmadrangú, felsőbb utasítás nélkül végrehajtott betörésről" beszélt, de a sajtó újabb és újabb leleplezései következtében a köztörvényes ügy politikai skandalummá terebélyesedett, és kiderült, hogy a Fehér Házban „piszkos ügyekre" szakosodott csoport működött.

Bűnösnek találta az igazságszolgáltatás akadályozásában

Nixon bukását mégsem ez, hanem a botrány eltussolására tett kísérlet okozta. Mentességére hivatkozva nem volt hajlandó kiadni az irodájában folyó tárgyalásokról - saját utasítására - készült magnószalagokat, sőt leváltotta az ügyben vizsgálódó ügyészt.

A közfelháborodás hatására végül, a Legfelsőbb Bíróság utasítására kiadta a szalagokat, de ekkor már a képviselőház bűnösnek találta az igazságszolgáltatás akadályozásában, hatalmi visszaélésben, és biztosra lehetett venni, hogy a szenátus megindítja a leváltásához vezető impeachment eljárást.

Ő ezt nem várta be, az amerikai történelemben példátlan módon 1974. augusztus 8-án lemondott tisztségéről. Az impeachment ezzel okafogyottá vált, a bűnvádi eljárás alól utóda, Gerald Ford addigi alelnök elnöki kegyelme mentesítette.

Richard Nixon hiába próbált hárítani, ő is belekeveredett a botrányba Forrás: AFP

Nixon sosem ismerte el, hogy rosszat cselekedett volna, a történteket hibás politikai döntésként fogta fel.

A lemondása utáni első éveket Kaliforniában töltötte remeteszerű visszavonultságban, később New York környékére költözött. Számos könyvet írt, beutazta a világot, és lassan visszatért a feledésből. Külpolitikai szakértőként tiszteletet vívott ki, magánbeszélgetéseken elnököknek adott tanácsokat külpolitikai kérdésekben.

Méltatói elsősorban külpolitikai érdemeit hangoztatták

Nyolcvanegy éves korában, 1994. április 22-én agyvérzés következtében hunyt el New Yorkban. Szülőhelyén, Yorba Lindában a róla elnevezett könyvtár kertjében helyezték örök nyugalomra, aznapra országos gyászt rendeltek el. A temetésen egykori külügyminisztere, Henry Kissinger, a szenátus republikánus párti csoportjának vezetője, Bob Dole, valamint Pete Wilson kaliforniai kormányzó búcsúztatta.

A búcsúbeszédet Bill Clinton elnök tartotta, a gyászbeszédet Billy Graham tiszteletes mondta.

Méltatói elsősorban külpolitikai érdemeit hangoztatták, de kiemelték, hogy megszállott konzervatív létére ő volt az egyetlen, aki békeidőben befagyasztotta az árakat és a béreket, aki az addigi legnagyobb szabású jóléti programot dolgoztatta ki (bár nem tudta elfogadtatni a törvényhozással).

Nixon és Kissinger nem tudták megakadályozni a dokumentumok nyilvánosságra hozatalát Forrás: The Atlantic

A „fehér választói hullám hátán" bejutva a Fehér Házba minden elődjénél többet tett a faji elkülönítés megszüntetéséért, mégis még mindig rávetül a Watergate-ügy hosszú árnyéka.

Alakját, elnöki tevékenységét halála előtt és után több film is megörökítette Alan J. Pakula, Jorn Winther, Oliver Stone, Daniel Petrie és Ron Howard rendezésében.

(MTVA Sajtóarchívum)