Álomhallal kábították magukat a rómaiak az orgiákon

Álomhal (Sarpa salpa)

Az ókori rómaiak mindig harmóniában éltek a természettel, a földtől függött a túlélésük és a státuszuk is. A Római Birodalomban már a gyerekek is fel tudták ismerni, hogy mely növények és állatok hasznosak, és tisztában voltak azzal, hogy számos példány milyen sokféleképpen használható.

A rómaiak a növényeket és az állatokat élelmezési, kozmetikai, ruházati és kézműves termékekhez, valamint gyógyászati célokra használták. A rómaiak még egy olyan rekreációs drogot is használtak, amely nem növényből, hanem egy Sarpa salpa nevű halból származott. A keszegfélékhez tartozó hal hivatalos neve magashátú durbincs, de hallucinogén hatása miatt álomhalnak is nevezik.

Az állapotot, amely ennek az egzotikus halnak a fogyasztása után ezeket a hallucinogén hatásokat okozza, ichthyoallyeinotoxizmusnak nevezik, és az ételmérgezés egy olyan típusaként jellemzik, amely élénk hallucinációkkal és vizuális hallucinációkkal, delíriummal, a motoros koordináció zavarával, hányingerrel, rémálmokkal, szédüléssel és a központi idegrendszer egyéb zavaraival jelentkezhet.

Álomhal (Sarpa salpa) Forrás: Biosphoto via AFP/Yvette Tavernier / Biosphoto/Yvette Tavernier

A hal a modern időkben is több mérgezést okozott. Ezek közül orvosi szaklapban is feldolgoztak néhány esetet.

Egy 40 éves férfi enyhe emésztési zavarokat és ijesztő vizuális és auditív hallucinációkat tapasztalt, miután egy mediterrán étteremben megevett egy Sarpa salpa példányt. Mivel súlyos viselkedési zavarai voltak, kórházban kezelték, és az étkezés után 36 órával felépült. A hallucinációs időszakra nem tudott visszaemlékezni.

Egy másik, 90 éves, korábban egészséges férfinak hallucinációi voltak 2 órával a Sarpa salpa egy példányának elfogyasztása után. A következő két éjszaka számos rémálma volt, és 3 nap után spontán felépült.