A kora tavasszal virágzó, évelő erdei lágyszárú fajok rendszerint geofiton életformájúak, tehát föld alatti raktározó képleteikkel telelnek át, ebből tudnak a tél enyhülésével a többi növényt megelőzve kihajtani. Ilyen például a téltemető (Eranthis hyemalis), a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), a tavaszi tőzike (Leucojum vernum), a tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia), a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) és a keltikék (Corydalis spp.). Ezek a növények virágzás után hagymáikba, gumóikba, hagymagumóikba vagy gyöktörzsükbe visszahúzódva várják a következő tavaszt.
A keltikéknek négy fajával is találkozhatunk erdeinkben, virágaik színe lilás, de némelyiküknél előfordulnak fehér színváltozatok is. Érdekesség, hogy a keltikék tápnövényei a hazánkban előforduló négy pillangófaj egyikének, a védett kis apóllólepkének (Parnassius mnemosyne).
(Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: https://www.mme.hu/)