A lassabb tempójú fogyásról általában úgy gondolják, hogy jobb hatással bír az egészsége és fenntarthatóbb.
Számos olyan program, amely „a fogyás leggyorsabb módját" kínálja, egyfajta divatdiétának számít, amely erősen korlátozza a kalóriákat vagy kizár bizonyos ételeket.
De vajon tényleg a lassú és az egyenletes diéta nyeri a képzeletbeli súlycsökkentési versenyt? Vagy a gyors fogyás ugyanolyan hatékony és biztonságos? Ezekre a kérdésekre keresték most a választ a kutatók.
Az irányító testületek általában heti 0,5-1 kilogramm súlycsökkenést javasolnak: ezt nevezhetjük lassú fogyásnak.
A gyors fogyás során viszont több hét alatt veszíthetünk több mint egy kilót hetente.
A témában már számos tanulmány látott napvilágot, amelyek különböző megközelítéseket vizsgálnak. Egy 200 ember bevonásával készült kutatás véletlenszerűen írt elő a résztvevőknek gyors vagy lassú fogyást 12 és 36 hét alatt, amelynek célja egy 15 százalékos súlycsökkenés volt.
A gyors fogyókúrás csoport nagyon alacsony energiatartalmú étrendet követett, napi háromszor étkezési helyettesítőkkel, beleértve a turmixokat, müzli- és protein-szeleteket, valamint leveseket.
A lassú fogyókúrás csoport az Ausztrál Útmutató az egészséges táplálkozáshoz című kiadvány tanácsaival látták el azzal a céllal, hogy
egyenek minden nap 500 kalóriával kevesebbet, mint amennyit energiára felhasználnak (kalóriadeficit keletkezése).
Az önkéntesek naponta egy-két étkezéshelyettesítőt is használhattak.
A lassú fogyókúrás csoport mintegy 50 százaléka és a gyors fogyókúrás csoport 81 százaléka ért el 12,5 százalékos vagy annál nagyobb súlycsökkenést ez idő alatt
– mondta Nick Fuller, a Sydney Egyetem Charles Perkins Központ kutatási programjának vezetője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ezt a kezdeti szakaszt követően a 12,5 százalékos vagy annál nagyobb fogyást elérők körülbelül 2,75 évre súlyfenntartó diétába kezdtek.
Hozzátette: a hároméves időtartamra a lassú fogyókúrázók 76 százaléka és a gyors fogyókúrázók ugyanilyen százaléka visszanyerte a leadott súlyát. Tehát nem számított, hogy lassan vagy gyorsan fogytak-e, a súlyukat akkor is visszaszedték.
Egy másik, 101 posztmenopauzában lévő nőn végzett vizsgálat azonban azt találta, hogy a gyors fogyás jobb eredményt hozott a három év elteltével, mint a lassú fogyást végző csoport. A fogyás különböző módjainál azonban a fogyáson kívül más tényezőket is figyelembe kell venni, például a testösszetétel és a csontsűrűség változását.
Erre leginkább egy nagy metaanalízis világít rá, amely az összes korábbi, a témával kapcsolatos, jól végzett vizsgálat eredményeit egyesíti.
Bár ez az elemzés megállapította, hogy a fogyás mértéke mindkét megközelítés esetében hasonló volt, a lassú fogyás jobb eredményeket eredményezett, mint a gyors fogyás az anyagcsere szempontjából, vagyis annak tekintetében, hogy mennyi kalóriát égetünk el nyugalmi állapotban. A lassú és a gyors fogyókúrás csoportok között nem volt különbség a zsírmentes tömeg vagy az izomtömeg elvesztésében.
A lassú fogyás azonban a zsírtömeg nagyobb mértékű csökkenését és ezáltal jobb zsír-izom arányt eredményezett.
A lassú fogyás a csontsűrűség szempontjából is jobbnak tűnik, mivel a gyors fogyás kétszer akkora csontveszteséget eredményez, és az embert fokozottan veszélyezteti a törékeny csontok vagy a csontritkulás kialakulása.
A kutatások azt mutatják, hogy nem számít, milyen makrotápanyag-diétát követünk: mérsékelt vagy magas fehérjetartalmú diétát, alacsony vagy magas szénhidráttartalmú étrendet, alacsony vagy magas zsírtartalmú diétát.
Minden diétás megközelítés ugyanis hasonló fogyási, súlycsökkentési eredményeket érhet el.
Ugyanez mondható el a kalóriák diétából való csökkentésének divatos módjairól, például az időszakos böjtről. Kutatások kimutatták ugyanis, hogy az ilyen diéták sem eredményeznek jobb fogyási eredményeket, mint bármelyik elődjük. Ennek oka, hogy szervezetünk rendkívül jól védekezik a fogyás ellen.
Az anyagcserénk: ha nagy mennyiségű súlyt veszítünk, a nyugalmi anyagcsererátája (az energia, amit nyugalomban eléget) csökken. A nyugalmi anyagcsere magasan tartása viszont elengedhetetlen a súlycsökkentéshez.
Sajnos, ha egyszer lelassul, a nyugalmi anyagcserénk nem áll vissza a fogyókúra előtti szintre, még akkor sem, ha visszanyertük a súlyunkat.
Kutatások azonban megerősítették, hogy a lassú fogyás megőrzi a nyugalmi anyagcserét a gyors fogyáshoz képest. Csakúgy, mint a testmozgást is magában foglaló fogyókúrás program, nem pedig az olyan, ami kizárólag a diétára összpontosít.
Mellékhatások: bár a korlátozó diétákkal gyors eredményeket érhetünk el, a tanulmányok szerint ezek káros hatásokkal is járhatnak. Ezek közé tartozik az
epekő kialakulásának nagyobb kockázata és az olyan hiányosságok, amelyek gyenge immunműködést, fáradtságot és a csontsűrűség csökkenését eredményezhetnek.
Az ilyen korlátozó diéták kihívást jelenthetnek a táplálkozási szükségletek kielégítése szempontjából.
Fenntarthatóság: számos gyors fogyókúra korlátozza vagy kizárja a hosszú távú egészséghez szükséges élelmiszereket. Gyakran tiltja a szénhidrátokat, pedig a teljes kiőrlésű szénhidrátok nélkülözhetetlen táplálékforrást jelentenek, segítik a fogyást és a betegségek megelőzését. Az étkezéspótló készítmények bevonása hosszú távon szintén nem fenntartható.
Függetlenül attól, hogy hogyan fogyunk, a vágyott testsúlyt nagyon nehéz fenntartani. A testünk azon dolgozik, hogy a súlyunkat egy meghatározott pont körül tartsa, azáltal, hogy beállítja a biológiai rendszerünket, és
egy sor fiziológiai változást kényszerít ki a testben, hogy biztosítsa a leadott súlyt visszanyerését.
Mindez vadászó-gyűjtögető őseinktől ered, akiknek a szervezete ezt a túlélési reakciót fejlesztette ki, hogy alkalmazkodjon a nélkülözési időszakokhoz, amikor kevés volt az élelem.
A sikeres hosszútávú fogyás a következőktől függ: