Kísérteties, túlvilági lényt találtak az Antarktisznál

epertollcsillag
Az újonnan felfedezett antarktiszi epertollcsillag egyeseket az Alien ikonikus arctámadó szörnyére emlékeztetik
Vágólapra másolva!
A tudomány számára a mélytenger világa jelenti az utolsó nagy fehér foltot a Földön. Ennek tanúbizonysága, hogy minden évben ismeretlen fajok tucatjait írják le a nagy mélységek birodalmából. E fajok némelyike az emberi fantázia határát feszegető horrorisztikus megjelenésű bizarr élőlény, mint az a húsz karral rendelkező úszó tüskésbőrű is, amelyet nemrég fedeztek fel a tengerbiológusok az Antarktisz térségében.
Vágólapra másolva!

Úgy néz ki, mint az Alien arctámadó parazitája

Az ausztrál Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatási Szervezet (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation, CSIRO) Invertebrate Systematics című szaklapjában 2023. július 14-én ausztrál és amerikai kutatók publikálták azt a bizarr megjelenésű úszó tengeri liliomfajt, ami új taxonnak bizonyult a tudomány számára. Még 2008 és 2017 között végzett részletes kutatásokat a Déli-óceán területén az a tengerbiológiai expedíció, amely - többek között – a most publikált új fajt is felfedezte.

Az újonnan felfedezett antarktiszi epertollcsillag egyeseket az Alien ikonikus arctámadó szörnyére emlékeztetik Forrás: Emily McLaughlin, Nerida Wilson and Greg Rouse/CSIRO

A húsz karral és nyolc tapogatóval rendelkező lény sokakat egyenesen az ikonikus sci-fi horror, az Alien kultikus arctámadó parazitájára emlékezteti. A furcsa, és egyesek számára ijesztő kinézete ellenére azonban az epertollcsillag - ami a Promachocrinus fragarius tudományos fajnevet kapta – békés természetű tengerlakó,

amelynek apró planktonikus szervezetek alkotják a fő táplálékát.

A tudósok a több éves tengerbiológiai expedíció eredményeként összesen hét új Promachocrinus nemzetségbeli tengerililiomot azonosítottak, amelyek száma így az expedíció előtt ismert egyetlen fajról nyolc taxonra emelkedett.

Húsz karral rendelkezik az úszó életmódot folytató antarktiszi epertollcsillag Forrás: Emily McLaughlin, Nerida Wilson and Greg Rouse/CSIRO

Ezek között van az epertollcsillag is, ami az eperszerűen megnyúlt testéről kapta az elnevezését.

Ez az egyik legősibb állatcsoport, amely napjainkig fennmaradt

A kutatások szerint a bizarr epertollcsillag - ami úszó életmódot folytat - jellemzően a szürkületi zóna (200 métertől 1000 méteres vízmélységig) lakója, ám akár 2000 méteres mélységbe is lehatol, de nem egyszer viszont „felkirándul" a fotikus öv sekélyebb vizeibe. (A fotikus vagy megvilágított zóna a felszíntől 200 méteres vízmélységig terjed, a szerk.) A különleges lény színe a „lilástól" a „sötétvörösig" terjedhet – állapítja meg a tanulmány.

Az epertollcsillag 65 méteres mélységtől az abisszális zóna 2000 méteres vízmélységéig fordul elő az Antarktisz körüli hideg vizekben Forrás: Emily McLaughlin, Nerida Wilson and Greg Rouse/CSIRO

Első pillantásra az antarktiszi epertollcsillag idegenszerű űrlényre hasonlít,

de valójában a tüskésbőrűek (Echinodermata) törzséhez tartozó tengerililiomok (Crinoidea) osztályába, azon belül pedig az úszó tengerililiomok családjába (Antedonidae) tartozik. A Promachocrinus genus a szabadon úszó szár nélküli krinoidok nemzetsége. A Promachocrinus nemzetség tagjai jellemzően az Antarktisz körüli tengerekben és a környező szigetcsoportok hideg vizeiben élnek, többek között a tengeri jég alatt is.

2023-ig a nemzetségnek csak egyetlen faját, a Promachocrinus kerguelensis-t ismerte a tudomány Forrás: Wikimedia Commons/Lazo-Wasem/ Invertebrate Zoology Division, Yale Peabody Museum. Yale University Peabody Museum

Egészen 2023-ig a nemzetségnek mindössze egyetlen faját, a Promachocrinus kerguelensis-t ismerte a tudomány.

A tengerililiomok a tüskésbőrűek törzsének legősibb osztálya, amelynek első képviselői már a kambrium időszakban (541 és 485 millió év között) is változatos fajgazdaságban népesítették be az akkori őstengereket.

Devon korú fosszilis tengerililiom kövületek Forrás: Wikimedia Commons

Fénykorukat a földtörténeti óidő, a paleozoikum devon korában (419 és 359 millió év között) élték, amikor rendkívül nagy tömegben és fajgazdagságban népesítették be a kor trópusi óceánjait.

A tengeri liliomok ma már csak kis diverzitásban fordulnak elő, és élő kövületeknek számítanak Forrás: Picasa

Az elpusztult tengerililiomok meszes vázai a devon idején nem egyszer kőzetalkotó mennyiségben halmozódtak fel. A földtörténeti múlthoz képest napjainkra rendkívül megritkultak, és a recens fajok többsége a mélyvízi életmódra tért át. A tengerililiomok élő kövületeknek számítanak.