Azt írták: a Pest vármegyei Mogyoród egykori katolikus, ma már a helyi önkormányzat kezelésében lévő köztemetőjében a második világháború idején több hősi halált halt magyar katonát temettek el, de pontos számuk és eltemetési körülményeik nem ismertek, az ezzel kapcsolatos források ellentmondásosak.
A település 1948-ban készült jelentésében három különböző nemzetiségű - magyar, német, orosz -, a Hősök ligetében található tömegsírról tesznek említést. A település kéziratos története szerint a helyi plébános a harcok befejezése után összegyűjtötte az elesett magyar katonákat a település határából és ő alakította ki végső nyughelyüket.
Hozzátették: a katolikus halotti anyakönyvben több oldalon foglalkoznak az itt eltemetett magyar katonákkal,
összesen harminc ember adatait sorolják fel.
A felsorolt hősi halottak közül többen is szerepelnek az igazgatóság adatbázisaiban, eltemetési helyként gyakran Mogyoródot jelölve. A hadisírgondozó szakemberek két kisebb feltárást már végeztek a területen, és akkor hat katonát sikerült exhumálniuk, de egyértelművé vált, hogy a Hősök ligetében nyugvók pontos számának megállapításához a parcella teljes feltárása szükséges.
A szakemberek augusztus közepén végezték el ezt a munkát: az első nap egymástól kis távolságra öt magyar katona földi maradványait találták meg, a honvédek feltehetően az elsődleges helyükön nyugodtak.
Személyi azonosításra alkalmas tárgyak nem kerültek elő.
A második napon azt a területet vizsgálták át, ahol a korábbi kutatásoknak köszönhetően már tudható volt, hogy magyar katonák nyugszanak, de pontos számuk és elhelyezkedésük nem volt ismert. Ezen a részen három tömegsírt tártak fel, az itt nyugvó katonákat valószínűleg a harcok után temették ide civilek külső területekről.
Az első tömegsírban öt magyar katona földi maradványai kerültek elő, a második tömegsírban négy, míg a harmadikban két magyar katona nyugodott. Az exhumálást rendkívüli módon nehezítette a temető homokos talaja - tették hozzá. Az exhumált tizenhat magyar katona földi maradványait a helyszínen újra temették, a közeljövőben elhelyezik az új sírhelytáblákat is.
Az elesett honvédek a legnagyobb valószínűség szerint a szovjet 2. ukrán front október 29-től kibontakozó, és a magyar főváros bevételére indított támadás során a
hosszú és elnyúló harcok idején veszthették életüket.
A Vörös Hadsereg alakulatai 1944. szeptember 23-án Makó és Battonya térségében lépték át az ország trianoni határait, miután Románia augusztus 23-i átállását követően sikerült bekeríteniük a német Közép- hadseregcsoportot.
A Rogyion Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt álló 2. ukrán front ( hadseregcsoport) páncélosékei 1944. október derekán már Kecskemét határáig jutottak el. A moszkvai főparancsnokság, a Sztavka, Sztálin parancsára arra utasította Malinovszkijt, hogy próbálja meg menetből bevenni Budapestet. Az ezt célzó, és 1944. október 29-én elindított hadművelet noha november első napjaira déli irányból megközelítette Budapest határát, de a főváros körül koncentrikusan kiépített védelmi állásokon, az úgynevezett Attila-vonalon elakadt a szovjet támadás.
Az Attila-vonal a főváros keleti határában 1944 szeptemberétől kiépített védelmi rendszer volt, amelynek első vonala Alsógödtől Dunaharasztiig, a második védvonala pedig Dunakeszitől Soroksárig húzódott.
A második védővonal része volt Mogyoród is.
1944. november végén, illetve december elején súlyos harcok bontakoztak ki a térségben a Vörös Hadsereg Budapest körül zárását célzó hadművelete alkalmával.
A jelentős anyagi túlerőben és létszámfölényben álló szovjet seregtestek csak rendkívül véres harcok árán tudták átszakítani az Attila-vonalat.
A legnagyobb valószínűség szerint a mogyoródi temetőben nyugvó honvédek is ezekben a harcokban veszthették életüket.
A Vörös Hadsereg magasabb egységei, a 2. ukrán front, valamint Fjodor Tolbuhin marsall 3. ukrán frontja 1944. december 24-én zárták be az ostromgyűrűt a főváros körül.
A Budapest elfoglalásáért vívott pusztító csata csak 1945. február 13-án ért véget a német és magyar védőalakulatok szinte teljes megsemmisülésével. Budapest olyan súlyos károkat szenvedett el az elhúzódó ostrom alatt, ami csak Sztálingrád, Varsó és Berlin ostromához hasonlítható.