Egy sivatagi növény sósat izzad, így marad hidratált

Athel tamarisk, tamariszkusz
Az Athel tamarisk levelei sót választanak ki, amik beszívják a nedvességet.
Vágólapra másolva!
Vannak állatok, melyeket az izzadás hűsíti a perzselő hőségben. Van egy sivatagi növény, ami szintén sósat izzad, így marad hidratált. Az Athel tamariszkusz sós speciális szelekcióját választja ki a leveleiből, hogy a levegőből vizet vonjon ki. Erről számolnak be a kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences magazinban október 30-i számában. - írja a Science News honlapján.
Vágólapra másolva!

Az Athel tamarisk (Tamarix aphylla) a Közel-Kelet száraz, sóban gazdag parti síkságok talajaiban terem. A tamariszkusz halofita, azaz sótűrő növény: a leveleiben lévő mirigyeiből koncentrált cseppeben kiválasztja a felesleges sót.Az ezekből a sós exkréciókból származó nedvesség eloszlik a hőségben a nap folyamán, és így a tamariszkuszt fehér kristályok borítják be, amit a szélben leráz.

Miközben az Egyesült Arab Emírség forró, párás sivatagaiban vezetett át Marieh Al-Handawi, a New Yorki Abu Dhabi Egyetem anyagtudósa észrevette, hogy kondenzálódik a víz ezeken a kristályokon. Sok növény van, amelyek levélszerkezete olyan, hogy folyékony vizet von ki a ködből. De Al-Handawi gyanította, hogy a kiválasztott sók kémiai összetételének köze lehet a pára kivonásához.

Al-Handawi és csapata időgyorsító videókat készített a Athel tamarisk növényekről a természetes élőhelyükön.

A felvételek azt mutatták, hogy a sókristályok, amik a nappali kiválasztódásból jönnek létre, éjszaka vízzel puffadnak fel.

A laborban a kutatók azt találták, hogy 35 Celsius-fok és 80% relatív páratartalom esetén egy természetesen beborított ág 15 milligramm vizet gyűjt össze a levelein 2 óra után, míg egy lemosott ág csak körülbelül ennek 1/10 részét.

Az Athel tamarisk levelei sót választanak ki, amik beszívják a nedvességet. Forrás: https://www.sciencenews.org/article/salt-sweat-desert-plant-hydrated

Kiderült, hogy a só a főszereplője a víz begyűjtésének és nem a növény felszíne. Sőt, a kutatók megfigyelték, hogy már 50% páratartalom mellett is formálódik pára a kristályokon. Ezek a kristályok főleg nátrium-klorid és gipsz kristályok. De a kutatók észlelték egy rejtett összetevő nyomait is, ez a lítium-szulfát. Amikor a kutatók megvizsgálták a tamariszkusz sópermetének ásványi összetételét, több, mint 10 különböző sófajtát találtak összekristályosodva.

Ez az ásvány kivételesen jó a vízbefogásban és sokkal alacsonyabb páratartalom mellett, mint a nátrium-klorid, vagy a gipsz. Míg a nátrium-klorid és a gipsz gyűjti össze a legnagyobb mennyiségű vizet, a lítium-szulfáttal a tamariszkusz kis még páratartalom mellett is gyűjti a vizet.

Al-Handawi azt mondja, hogy a sórecept régiónként és évszakonként eltérő lehet.

(Forrás: Science News: https://www.sciencenews.org/)