Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kaliforniai kutatók átnézték a Krisztus előtti 8. és 3. század között írt, az emberi egészségről szóló klasszikus szövegek egész sorát, és meglepően kevés utalást találtak az idősebb emberek kognitív zavaraira.
A súlyos memóriavesztés rendkívül ritka következménye lehetett a több mint kétezer évvel ezelőtti öregedésnek
– mondta Caleb Finch, a Dél-kaliforniai Egyetem munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak, aki az öregedés mechanizmusait tanulmányozza. – És ez nem azért van, mert az ókori rómaiak és görögök nem élték meg az öregkort.
Bár a várható átlagos élettartam akkoriban nagyjából a fele volt a mai értéknek, a 35 éves kor aligha számított „öregnek” abban az időben.
Az ókori Görögországban a halálozási átlagéletkor egyes becslések szerint közelebb volt a hetven évhez, ami azt jelenti, hogy a társadalom fele még ennél is tovább élt.
Maga Hippokratész, a híres görög orvos és az orvostudomány úgynevezett atyja, a feltételezések szerint a nyolcvanas vagy kilencvenes éveiben halt meg.
A demencia jelenleg az idősek egyik legnagyobb kockázati tényezőjeként ismert: a nyolcvanöt év feletti emberek nagyjából egyharmada szenved ma ebben a betegségben. A hatvanöt év felettiek diagnózisa ötévente megduplázódik.
A memóriavesztés az öregedés igen gyakori velejárója a modern világban, de ez nem volt mindig így. A szakemberek egyetlen említést sem találtak az ókorban erről Hippokratész, későbbi követői vagy akár Arisztotelész orvosi írásaiban.
Az időszámításunk előtti 4. és 3. századból származó görög szövegekben az idős kort a fizikai hanyatlás számos tünetével társították, beleértve a süketséget, szédülést, álmatlanságot, vakságot és emésztési zavarokat
– mutatott rá Stanley Burstein, a Kaliforniai Állami Egyetem történésze. – De a rendelkezésre álló irodalom alapján – ami igaz, hogy korlátozott – a súlyos memóriaproblémák nem tűntek jelentős problémának.
Hozzátette: nem találtak az Alzheimer-kór és a rokon demenciák modern esettanulmányainak megfelelőt; a kognitív veszteségről szóló beszámolók egyike sem tekinthető modern értelemben vett klinikai szintű adatnak.
A történelmi áttekintés megállapításai arra utalnak, hogy a mai „demenciajárvány”, amelyet a világ számos országában tapasztalunk, nagyon is a modern élet terméke lehet.
A legújabb tanulmányok ugyanis a demenciát és annak leggyakoribb altípusát, az Alzheimer-kórt a szív- és érrendszeri problémákhoz, a légszennyezéshez, a táplálkozáshoz és a városi környezet hátrányos helyzetű környékeihez kötik, amelyek mind a modernitás gyakori velejárói.
A Journal of Alzheimer's Disease folyóiratban publikált tanulmány szerint az ókorban azonban bár „felismerték a szellemi hanyatlást, azt kivételesnek tekintették”. Arisztotelész és Hippokratész idejéből csak néhány szöveg említi azokat a tüneteket, amelyek korai vagy középső stádiumú Alzheimer-kórra utalhatnak, és nem beszélnek a memória, a beszéd vagy az észjárás jelentős veszteségeiről. Még a római államférfi, Cicero sem tett említést a memóriavesztésről az öregség „négy ártalmáról” szóló szövegeiben, ami a tudósok szerint arra utal, hogy ez még a Krisztus előtti 1. század közepén is szokatlan tünet volt az életkorral kapcsolatban.
Finch és Burstein az 1. századból származó történelmi szövegekig jutottak el, de nem találtak említést a súlyos, korral járó memóriavesztésről.
Az első előrehaladott esetet az idősebb Plinius jegyezte le, aki Krisztus után 79-ben halt meg, és egy híres római szenátort és szónokról ír, aki a kor előrehaladtával elfelejtette a saját nevét.
A 2. században a római császár személyes orvosa, egy Galénosz nevű görög doktor két pestisjárvány túlélőiről írt, akik láthatóan nem ismerték fel saját magukat vagy a barátaikat. Ebben az időben a császári Rómában már elterjedt volt a légszennyezés, és a főzőedényekből és a civilizáció vízvezetékrendszeréből származó ólomterhelés is általánosnak volt tekinthető.
Ezek a tényezők az Alzheimer-kór nagyobb kockázatának tehették ki a lakosságot, olyan szokatlan időskori tüneteket váltva ki, amelyekkel a korábbi időkben ritkán találkozhattak
– magyarázta Finch és Burstein. – További adatok hiányában lehetetlen megmondani, hogy a demencia súlyos tünetei miért fordulnak elő gyakrabban a római császárkori feljegyzésekben, mint az ókori Görögországban.
Hozzátették: az a tény, hogy ma élő társadalmak között akadnak olyanok, ahol a demencia aránya kevesebb mint egy százalék, alátámasztja azt az elméletet, hogy a környezeti tényezők jobban befolyásolhatják a kognitív hanyatlást, mint az öregedés. A bolíviai Amazonas modern tsimanéi és moseten népeinél például 80 százalékkal alacsonyabb a demencia előfordulása, mint az Egyesült Államokban vagy Európában.
