Liverpool: You'll Never Walk Alone

Milyen jó oka lehet az embernek, hogy Liverpoolba utazzon kicsit körülnézni? A válasz egyszerű: a Beatles és a foci. De a látványosságok szempontjából van egy nyomósabb érv is: 2008-ban Liverpool lesz Európa kulturális fővárosa, és ebből az alkalomból gyakorlatilag az egész várost átalakítják.

A Beatles

Egy félmilliós városnak már ennyi is bőven elég lehetne ahhoz, hogy legyen mire büszkének lennie a helyieknek, és hogy legyen mi eszébe jusson a külföldieknek róla. De nem: nekik a Beatles is kellett. Alig van város, amelyhez ennyire hozzáforrott volna egy zenekar neve (talán csak a Tankcsapda - Debrecen relációt említhetnénk). Nem ízlés kérdése, hanem közhely, hogy a Beatles a legnagyobb hatású zenekar volt a popzene történetében. Liverpool természetesen igyekszik kihasználni ezt: egyik fő látványossága a Beatles Múzeum, a város repterét pedig John Lennon Airportnak hívják.

Liverpoolhoz hasonló méretű és adottságú város van egypár Angliában, a legérdekesebb kérdés ezért, hogy miért éppen itt alakult meg a popzene mindent vivő alakulata. A várost járva erre nem adódik egyértelmű válasz, talán csak véletlenül. Ha mégis erőltetjük az oknyomozást, az egyik ok lehet, hogy az ötvenes évek közepétől rengeteg klub és fellépési lehetőség volt a városban, a kor nagy sztárjai Little Richardtól Bill Haley-ig megfordultak itt. Nem véletlenül, hogy azokban az években a Beatlesen kívül számos elsővonalbelinek számító zenekar és előadó - Gerry & The Peacemakers, Billi J. Kramer, Cilla Black - indult Liverpoolból. Volt néhány lelkes helyi szervező, promoter és egyéb nyüzsgő arcok: egy darabig saját zenei magazinja is volt a városnak, a Merseybeat. Ma nem észrevehetőek a jelei hasonló zenei vibrálásnak, de lehet, hogy csak jobban kell figyelni.

Éjszakai élet

Liverpool mai éjszakai élete gettósodott. A város nagy része este tíz után olyan, mintha még nem találták volna fel az elektromosságot: sötét és kihalt. A bulizás egy negyedre koncentrálódik: a Wood Street, a Fleet Strett és a Concert Street által meghatározott területre. Ebben a négy-öt utcában viszont van vagy ötven szórakozóhely, vibrál a partyhangulat, a helyekről kiüvölt a zene, a fiatalok sorban állnak a helyek előtt, de az utcákon is buli van. A város sajátossága, hogy a bulizók nagyon fiatalok, 25 év felettieket gyakorlatilag nem lehet látni. A csajok és a pasik külön-külön fürtökben hömpölyögnek a partynegyed felé, párosával nem nagyon járnak. (Egyetlen szenvedélyesen csókolózó hatvanas párt jegyeztem fel, akik úgy viselkedtek, ahogy csak potencianövelő- vagy nyugdíjpénztár-reklámokban szoktak a nyugdíjasok). Helyi népszokás éjszaka sorban állni a bankautomaták előtt, de hogy miért, arra egyelőre nincs megnyugtató magyarázat (talán pénzre van szükségük). Élőzenét összesen egy helyen találtam, a többiben dj-k dolgoznak, és kiszűrődő ütemek alapján eléggé felülreprezentáltak lehetnek a 80-as évek slágerei.

Városkép

A város az 1700-as években lett igazán gazdag, előbb gyapjú-, majd rabszolga-kereskedelemből, így leglátványosabb épületei ebben az időszakban épültek. Többségük neoklasszicista óriás, görögös-rómaias grandiózusságot árasztva. A Szent György-palota, a városháza, a megyegyűlés épülete ilyenek.

A város folyója, a Mersey fontos szerepet játszott Liverpool életében, mert lehetővé tette, hogy a hajóközlekedés és a kereskedelem révén gazdasági értelemben felvirágozzon a város. Hatalmas, kicsit szélesebbnek látszik, mint Budapestnél a Duna, de nem határozza meg annyira a városképet, mivel nem a központon folyik keresztül. A fejlesztések egyik értelme, hogy a folyópartot rendbe hozzák és élővé tegyék, amely munkák egy része már befejeződött (pl. a Beatles Múzeum is a régi dokkok területén épült). A város külső részén tipikus északi stílusú, egyemeletes keskeny polgárházak vannak többnyire. Építészetileg az Anfield Road-i stadion sem mutat sokat, kívülről kifejezetten semmilyen. A fent leírtak azonban nem sokáig érvényesek már, mert a következő években ilyen fejlesztési ütem mellett a városkép bizonyosan gyökeresen átalakul.

Szociológiai megfigyelések

Számos módja van annak, hogy rövid idő alatt magunkévá tegyünk egy várost. Az egyik ajánlott módszer a fodrász-teszt. Menjünk el fodrászhoz! A fodrásznál folytatott beszélgetések általában a lehető legáltalánosabb, leghétköznapibb témákra szorítkoznak, így hamar magunkba szívhatjuk a helyi hétköznapokat. A liverpooli férfifodrásznál egyértelműen a foci a fő téma (a fodrász egyébként Liverpool-drukker, pedig édesanyja az Evertonnak szurkol). Sajátossága még a liverpooli fodrásznak az őszinte szembenézésre való hajlam. Eddig úgy húsz városban voltam fodrásznál, de sehol ilyen udvarias szókimondással nem találkoztam. ("Ön hamarosan megkopaszodik a feje búbján, ott már nem lehet jól beállítani a haját, mert már a tövénél törik, így ott mindig össze-vissza fog állni, amíg még megvan. - De mit tehetnék ellene? - Semmit, bele kell törődni.")

A liverpooliaknak viszonylag széles ismereteik vannak Magyarországról, ami azt jelenti, hogy az Aranycsapaton és Puskás Öcsin kívül az '56-os forradalmat is kenik-vágják. A képhez hozzátartozik, hogy egy cigit lejmoló fiatal, miután nagyjából elmagyaráztam, hogy Magyarország Közép-Európában, Ausztria, Szlovákia, Románia és Horvátország szomszédságában található, bólogatva úgy összegezte a hallottakat: "Értem. Tehát Japánban", és nem viccelt.

További érdektelen megfigyelések:

- úgy tűnik, hogy Liverpoolban az angol nagyvárosokhoz képest kevesebb a bevándorló, ők viszont megbecsült tagjai a közösségnek

- a város közepén van a Tesco

- egyáltalán nem láttam biciklit, pedig valahogy várná az ember a városkép alapján az állandó útfelbontások és építkezések ellenére alapvetően tiszta a város. Káosz van, de szemét nincs