Franciaország három óceánon

Franciaország tengerentúli területei nemcsak a francia turisták számára érdekesek. Igaz, ők bizonyos szempontból szinte hazautaznak, ám nekik sem mindig könnyű. A helyiek és európai rokonaik gyakran udvariasan csak hallgatják egymás szokatlan akcentusát. De mi vár ránk? A területek közül Guadeloupe, Martinique, Francia Guyana, Reunion, Új-Kaledónia és Mayotte most bemutatkozik.

Új-Kaledónia a világ legnagyobb lagúnájának birtokosa, egyben Új-Zéland és Pápua Új-Guinea után a csendes-óceáni szigetek harmadik legnagyobb szigete. A sziget valójában nem számít Franciaország tengerentúli megyéi közé, csupán csak társult területként szerepel a "nyilvántartásban". Az alig 20. ezer négyzetkilométernyi földdarabon 200 ezer ember él.

A 19. század első felében francia és angol gyarmattá vált és többnyire börtönszigetként funkcionált, ahova a Párizsi Kommün idején hurcolták ide a felkelőket. A feljegyzések szerint a szigeten több százra tehető az egykori kommünárok leszármazottainak száma. A szigeten élők későbbi függetlenségi törekvéseiket elvetették, ezért Kaledónia státusza a ma is ismert úgynevezett társult terület lett.

A sziget 1500 kilométerre, vagyis alig néhány órányi repülőútra található Ausztrália partjaitól. Főként a búvárok kedvelt helye ez a trópusi kissziget, melyet egyébként a merülő helyek ranglistáján valahol az ötödik helyre sorolnak a gyakorlott búvárok. Ennek oka főleg az, hogy Új-Kaledóniának igen kedvező a fekvése: távol esik minden lakott területtől, így a szennyeződések sem jutnak el a sziget partjaiig.

A víz kristálytiszta, a látótávolság 10-30 méter, az élővilág pedig igen gazdag a szárazföldet körülölelő 10-50 km széles korallgyűrűn belül. Az Adriához és a Vörös-tengerhez szokott búvárok számára megdöbbentő mennyiségű hal található itt: tengeri kígyó, teknős, manta, muréna és mintegy nyolc különbözőfajta cápa. Júniustól októberig a púposbálnák is a sziget déli csücskénél vonulnak. Természetesen erre az időszakra túrákat is szerveznek.

A turisztikai hivatal három túravezető irodát ajánl: BOUTS D'BROUSSE, HELITOURISME, és a Syndicat des Activités Nautiques (SANT)

Új-Kaledóniához tartózó észak- keltre található Loyauté-szigetekről indulnak a turisták körében igen kedvelt üvegfenekű motoros hajók. A másfél-kétórás vezetett kirándulások gyerekeknek 12 éves korig ingyenesek felnőttek számára pedig mindössze 14 euróba kerülnek.

A legérdekesebb kirándulásnak mégis az úgynevezett óceán séta ígérkezik. A fővárostól alig 5 percre a világhírű Ile Aux Canards tengeri rezervátumban hatalmas buborék formájú régimódi búvársisakokra emlékeztető felszerelésben 8-10 méter mélyen a saját lábunkon tehetünk kissé szürreális, ám felejthetetlen víz alatti sétákat.

Kint a szárazföldön is elmerülhetünk a soknemzetiségű szigetecske mindennapjaiba, és megtapasztalhatjuk, hogyan fér meg békésen egymás mellett az ázsiai a melanéz, az európai és az óceáni kultúra.

A szigetre sok olyan turista is érkezik, akiket főleg a régészeti emlékek érdeklenek. Leginkább a kaledóniai sziklarajzok és az úgynevezett Lapita-stílusú edények után érdeklődnek az utazók, amelyek közül a legrégebbiek Nouvelle-Bretagne-ban és Nouvelle-Irlandon találhatók, és amelyek biztos eredetét még ma sem sikerült tisztázni.

Egyes feltételezések szerint az ókori Japán Jómon-korszakából származnak. Érdekesség, hogy a Lapita-stílusú edények lelőhelyei minden esetben édesvíz-forrás közelében voltak, a tengerparti szirtekkel szemben.

Az utazási fórumokon Új-Kaledóniát főleg, mint a paradicsomi környezet emlegetik, de ugyanilyen híres a magas árairól. Nemcsak a 2002-ben bevezetett éjszakánként felszámolandó szállodai adó (TGS) és az úgynevezett szolidaritási vagyonadó miatt, hanem azért is mert a legolcsóbb egycsillagos szállodák is 6800-7400 XPF-be (1 csendes-óceáni frank = 2 forint) kerülnek.

A Kuendu Beachen található cölöpkunyhók például szintén igen borsos áron foglalhatók. A kunyhók 35. 000 frankért foglalhatók, vagyis ugyanannyiért, mint a fővárosban (Noumea) a Le Meridienne-ben.