Séta a világ leghíresebb hídjain

Függő, boltíves, acélszerkezetű, gyalog. Nap mint nap használjuk őket, legtöbbször nem is figyelünk fel rájuk, közülük sok igazi turistalátványossággá vált, sőt némelyikük egy-egy város jelképe lett. Képes séta a világ leghíresebb hídjain, amelyekért már önmagukban is érdemes utazni.

Az Arno folyó fölött húzódó középkori Ponte Vecchio Firenze egyik jelképe. Különlegessége, hogy a hídon boltok, üzletek sora húzódik, sőt még lakások is vannak az építményen, ahogyan egyébként ez a középkorban sok már hasonló hídnál is gyakori volt. A középkorban hentesboltok sorakoztak a hídon, manapság már az ékszerüzleteké, műkereskedőké és szuvenír-árusoké a terep. A Ponte Vecchio-t Európa legöregebb, teljesen kőből épült szelvényes boltív-hídjának tartják.

A híd a legkeskenyebb pontján szeli át az Arno-t, ott ahol vélhetően már a római időkben is híd állt. A római kor hídja szintén kőpilléreken nyugodott, de a felépítmény fából készült. A híd legelőször i.sz. 996-ban szerepel egy írásos dokumentumban, később, 1117-ben árvíz pusztította el, majd miután helyreállították, 1333-ban ismét áradás döntötte romba, s csak 12 évvel később állították helyre.

A híd három különálló boltívre tagolódik, a középső - egyben a legnagyobb - boltív szélessége 30 méter, míg a két szélsőé 27 méter. A boltívek magassága 3,5 és 4,4 méter között váltakozik. A hídon lévő boltok tulajdonosai portájuk előtt asztalokról kínálgatták portékáikat a járókelőknek, miután engedélyt szereztek a polgármesteri, bírói és rendőrfőnöki feladatokat ellátó Bargello-tól. A folyó felől látható boltokat később, a 17. században építették hozzá a hídhoz.

Egyes vélekedések szerint a hídhoz kötődik a ma gyakran használt csőd kifejezés is. Ha egy árus nem tudta kifizetni adósságait, például az asztal - a banco - árát, akkor a helyi katonaság egyszerűen szétverte a berendezést. Ez utóbbi volt a "rotto", az eljárás pedig a "bancorotto" azaz törött asztal. Ha egy árusnak nem volt asztala, amin árulhatta portékáit, tönkre ment.