Ezt a tíz dolgot semmiképp se tegye, ha Bécsben jár

2016.03.06. 10:38

Bécs a legutóbbi hírek szerint még mindig a világ legélhetőbb városa, mi pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy mindössze két-három órányi autóútra vagyunk tőle. Ma már sok magyar ott végzi az egyetemet, sokan ott találnak maguknak munkát, de a legtöbben mégis vásárolni, kirándulni járnak az osztrák fővárosba. Akár így, akár úgy, nem árt, ha ismerjük szomszédaink gyengéit. Ezt a tíz dolgot kerüljük Bécsben, ha nem akarjuk, hogy ferde szemmel nézzenek ránk a helyiek. 

Az is jól jöhet, ha az ember utazás előtt nemcsak arról gyűjt információt, mi mindent érdemes az adott helyen megnéznie, hanem azt is számba veszi, milyenek a helyi szokások, amelyekhez udvarias vendégként illik alkalmazkodnia. Lássuk, mik a turisták legnagyobb baklövései Bécsben a Travelbook szerint:

Bécs egyik jelképe, a Hundertwasser-házForrás: Flicher/Pedro

Sose kérjünk Brötchent vagy Tütét!

Ha nem angolul kommunikálunk, hanem magyarként a némettudásunkat szeretnénk villogtatni, akkor jó tudni, hogy az osztrák öntudat a nyelvhasználatban is megmutatkozik. Ahogy az angolok lifttel, az amerikaiak meg elevatorrel mennek fel a tizedikre, úgy az osztrákok nem Tütébe pakolják a cuccot a boltban, hanem Sackerlbe, és nem Brötchent reggeliznek, hanem Weckerlt.  Természetesen jól tudják, mire gondolunk, amikor Tütét vagy Brötchent mondunk, de azért ne csodálkozzunk, ha ártatlan képpel visszakérdeznek: wie bitte?

Bécsben ez nem Brötchen, hanem WeckerlForrás: Flickr/Mats Hagwall

Bécsi kávéházban sose rendeljünk egyszerűen kávét!

A Café Prückelben, a Hawelkában, vagy a modernebb Café Moccában az ember akkor sem kér egy csésze kávét, ha netán van ilyen tétel az itallapon. Ha feketét szeretne, akkor Schwarzert vagy Moccát kér, ha ezt egy kis tejszínhabbal szeretné megédesíteni, akkor kleiner Braunert (kis barnát), és ha igazán el akarja kényeztetni magát, akkor Melange-t rendel, finom bécsi pörkölésű kávé és sűrű tejhab keverékét.

Még a legkisebb kávéházban is rengeteg specialitást kínálnakForrás: Flicher/Julius Cruickshank

Ne spóroljunk az evésen!

A bécsiek szeretnek és tudnak élni, és ez a gasztronómiájukon, a vendéglők számán és zsúfoltságán is megmutatkozik. Ha át akarjuk érezni a bécsiséget, néhány fogást egyszerűen kötelező megkóstolni. Ilyen természetesen a bécsi szelet áfonyával és tökmagolajos krumplisalátával, a Schinkenfleckerl nevezetű sonkás sült tészta, a pirított knédli tojással vagy a szinte mindenütt felbukkanó Apfelstrudel, mazsolás-almás-fahéjas finomság.

Apfelstrudel gazdagonForrás: Flickr/Leonid Mamchenkov

Ne blicceljünk!

Nemcsak azért, mert nem szép dolog, hanem mert költséges is. A bécsi büntetés különösen húzós, ha elkap az ellenőr, 103 eurót, közel 32 000 forintot kell fizetnünk,  és ne számítsunk rá, hogy a Schwarzkappler (a bécsi ellenőr neve, amit fekete sapkájáról kapott) szemet fog hunyni a dolog fölött, ha szépen kérjük. Ha néhány napos kiruccanásra megyünk Bécsbe, érdemes 72 órás jegyet vennünk, így három napig cikázhatunk ide-oda a városban 16 és fél euróért (nagyjából 5000 Ft).

Ne blicceljünk, nem éri meg!Forrás: Flickr/beta.robot

Ne keressünk későig nyitva tartó boltokat!

A bécsiekben fel sem merül a vasárnapi vásárlás ötlete, és azzal is együtt tudnak élni, hogy hétköznap esténként, éjszakánként nincs lehetőségük leugrani a sarki éjjelnappaliba. Ha tehát Bécsben töltünk pár napot, ne feledkezzünk meg róla, hogy a boltok hétköznaponként maximum fél 8-ig, szombaton pedig 6-ig vannak nyitva. Ha mégis égetően szükségünk van valamire, itt egy lista arról a néhány üzletről, amelyik vasárnap is nyitva tart.

Este már nem ugorhatunk le a boltbaForrás: Flickr/Andrey

Ne vegyünk levegőt a Stephansplatz metróállomáson!

A Stephansdom Bécs ikonikus épülete, minden turistának kötelező állomás. Amit viszont kevesebben tudnak, a dóm környékén, különösen meleg napokon furcsa szagok terjengenek. Nem kell rosszra gondolni, a szagot egy természetes eredetű talajrögzítő anyag okozza, amelyet a metróállomás építésénél használtak, nehogy a gyönyörű gótikus templom megsüllyedjen.

A Stephansplatz metrómegállója néha szaglikForrás: wikipédia

Ne költsünk ásványvízre!

A bécsi vezetékes víz Európa egyik legjobb minőségű ivóvize. A csapból folyó víz az alsó-ausztriai Alpok hegyi forrásaiból érkezik a főváros vezetékeibe,  méghozzá legkésőbb 36 óra múlva, szigorú ellenőrzés után, szivattyúk használata nélkül. És ez még nem minden. Miközben a napi 400 000 köbméter víz Bécs felé tart, vízerőművek segítségével „mellesleg” annyi energiát termel, amennyi egy kisváros ellátására elegendő. Attól sem kell tartanunk, hogy a városban bóklászva szomjan maradunk: kilencszáz ivókutat találunk városszerte.

A bécsi víz kristálytisztaForrás: Flickr/Florin Chelaru

Ne mosolyogjunk idegenekre a metrón!

A bécsiek egyrészt elbűvölőek, másrészt rendkívül zárkózottak. Ha netán rámosolygunk valakire a metrón, könnyen lehet, hogy barátságtalan grimaszt vagy dühös pillantást kapunk viszonzásul. Ha bemutatnak valakinek vagy távoli ismerőst üdvözlünk, eszünkbe ne jusson megölelni, mert az illető nagy valószínűséggel vissza fog hőkölni a gesztustól. Az osztrákok jobbról-balról megpuszilják egymást, de nem érnek a másikhoz.  A puszi náluk nem Küsschen, hanem Bussi vagy Busserl, Hallo helyett Servusszal köszönnek, búcsúzáskor pedig nem Tschüsst, hanem Babát mondanak.

A fiatalok talán már nyitottabbak, mint a régi bécsiekForrás: AFP/Hemis/René Mattes

Ne bízzunk a taxisok helyismeretében!

A bécsi taxisok helyismerete nem mindig százszázalékos. Vagy csak úgy gondolják, hogy a legrövidebb út nem mindig az egyenes. És főleg nem a legjövedelmezőbb. Szóval, ha nem akarunk kellemetlen helyzetbe kerülni, jól tesszük, ha tájékozódunk, mielőtt igénybe vennénk a szolgáltatást. Nézzünk utána a térképen, nagyjából milyen távolságot akarunk megtenni a taxival,  és jegyezzük meg azt is, melyik kerületbe igyekszünk. Ha úgy véljük, már közel vagyunk a célhoz, közöljük udvariasan a sofőrrel – elkerülendő az újabb felesleges kanyarokat és köröket.

A taxisok nem ismerik a legrövidebb utatForrás: Flickr/Jean Léonard POLO

Ne feledkezzünk meg Falcóról!

Falco már tizennyolc éve halott, mégis ő Bécs örökös popsztárja. Itt született 1957. február 19-én, és itt temették el 1998. február 14-én, Valentin-napon, a központi temetőben (Zentralfriedhof). Legnagyobb sikerét 1985-ben érte el a Rock me Amadeus című dallal, amelyet az Oscar-díjas Amadeus című film tett világhírűvé.

Érdemes sétálni egy kiadósat a ZentralfriedhofbanForrás: Flickr/dana. j.

Ez volt az első német nyelvű szám, amely felkerült az amerikai slágerlisták első helyére. Másik legismertebb száma az 1982-es Der Komissar, amelynek angol verziója is nagy siker lett. A Zentralfriedhof egyébként nemcsak Falco-rajongóknak kötelező program, rajta kívül olyan világsztárok sírjánál róhatjuk le itt tiszteletünket, mint Ludwig van Beethoven, Johannes Brahms, Franz Schubert, Arnold Schönberg vagy Franz Werfel.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK