Üzenetek a Villából

A villalakóknak ma délután lehetőségük nyílt egy utolsó üzenetet küldeni szeretteiknek. Ez egy jó hír volt számukra, különösen a trágár beszéd miatti, huszonnégy órás cigarettamegvonás után. A büntetés hírét rosszul fogadták, s ez csak tovább fokozta az üzenetküldés előtti izgatott hangulatot.

Szilvi saját bevallása szerint nem volt olyan lelkiállapotban, hogy mindenkitől részletesen elköszönjön, így az ő búcsúzkodása sem volt hosszadalmas. Frenki a kerti asztal tetején törökülésben helyezkedett el. Elérzékenyülve beszélt családjáról, felsorolta azokat, akik nagyon hiányoznak neki; kiemelt helyen szerepelt édesapja, aki "a világ legjobb apukája", s akinek nagyon sok mindent köszönhet. Zárásképpen már nem élő édesanyjára emlékezett, aki nagyon boldog lett volna, ha megérte volna ezt a pillanatot.

Ágica egy kis gipszangyalkát szorongatott a kezében, mondván: "ebben van sok embernek a szíve-lelke, aki vigyáz rám". Legelőször anyukájának mondott köszönetet, hogy benevezte a műsorba, majd félig viccesen hozzátette, hogy Frenki horkolása édesapját juttatja eszébe. Legjobb barátnőiről, Rékáról, Andiról és Beáról sem feledkezett meg. "Tudom sokat beszélek, most már abba is hagyom."-zárta le mondandóját, majd csatlakozott a nappaliban ülő újdonsült lakótársaihoz, akik meghatottan és megkönnyebbülve láttak neki a vacsorának.