Előnytelen fekvés

Katka nem akar többet feküdni, pedig muszáj, Marcsinak pedig egy egész nap sem elég, pedig kicsit is tilos.

Katka nem bírja már a gipszes fekvésre kárhoztatást, magában kezdett beszélni. "Imádok itt feküdni, nincsen mozgásigényem, nyugodt ember vagyok! Ha leveszik a gipszet, körbeugrálom az udvart, falramászok, brékelek, szteppelek, ír és szerb táncot járok, a botomat meg elégetem!"

A fekvés neki kötelező, a többieknek viszont tilos. Az általános nagytakarítás után elpihentek kissé az ülőgarnitúrákon a fáradt dolgozók. A Villamanók nem tűrvén a semmittevést, rájuk szóltak, mire kitört a lázadás, mind tiltakoztak, hogy fekszenek ugyan, de nem alszanak! Ágica, a királynő ezúttal próbálta megvédeni az alattvalói érdekeit: protestált, de a büntetést nem kerülhették el. Ő is vezényelte le a gyakorlatokat: a proletariátusnak fekvőtámaszokat és indiántáncot kellett lejteniük az asztalt körül, erősen tiltakoztak, pedig épp előkészülhettek a valódi bokszedző érkezésére, aki elkapta Indiánt, Csabát és Szilvit és egy kemény edzést tartott nekik a tornácon.

A büntetetés jogosságát és a nem eléggé erélyes királynő mulasztását újból szóba hozta Tommyboy, a bátor katona, aki megtehette, így Ágica még rosszabbul érezte magát a kényszer-diktátor szerepében, ám nincs menekvés, lassan tényleg mindenki utálni fogja.